Hát csúnya dolog ezt mondani, de ezt a napot már nagyon vártam. Hamar lezavartam a kiállítás utolsó napját. Sajnos búcsút kell vennem a csodaszép szállodától, mert innentől a saját költségemen vagyok, úgyhogy egy szerényebb turistaszállásra vonulok. Búcsúzóul időben keltem és normálisan megreggeliztem.

Viszlát, szép szálloda!

A kontraszt a régi és az új szállásom közt igen nagy, mostmár szobatársaim is vannak, viszont itt sokkal jobban elengedhetem magam, kényelmes ruhákat vehetek fel, ugyanúgy van net és az ilyen nemzetközi hátizsákos szállásoknak amúgy is van egy jópofa közösségi hangulata. Három fiatal, egyetemen most végzett szingapúri lány a szobatársam, nagyon aranyosak, okosak, jó fejek, helyesek. (Most itt kellene következnie egy fotónak róluk, de nem csináltam még. De ha este találkozom velük, megkérdezem őket, hajlandóak-e szerepelni a blogomban. )

Hajlandóak voltak

A buszok közt nincs két egyforma:

Egy városkép, már azt mondhatom, semmi különös:

Azt nem is említettem még, hogy a nagy boltban vettem egy tálca paradicsomot, és el se akartam hinni: finom! De nem csak úgy simán finom, hanem igazi, nosztalgikusan paradicsomízű paradicsom! Nem hiszem el, hogy ezért az élményért egészen Tajvanig kellett eljönnöm, merthogy otthon nem ettem ilyet még házi termesztésűben sem jó ideje.

Ezt a hölgyet a kiállítás előterében fotóztam. Nagyon szépen, nagy átéléssel, nagy művészi érzékkel játszotta az én fülemnek hosszútávon igazából elég idegesítő, tipikus, pengetős kínai zenét. De ennek ellenére nagyon magával ragadott.

Kicsit túlságosan is szeretem ezt a klotyótémát, megint két kép ebben a kérdéskörben. Az elsőhöz egy költői kérdésem van: vajon miért kell a vécéfedélnek UV védelem? A másik kép mindjárt..

Milyen jó, hogy van ez a blog, mert írt ide Shalala a fórumba, kiderült, hogy jobban ismeri ezt a helyet, mint én, ráadásul épp itt is van, a barátnője is itt van, így aztán elmentünk hármasban a Shilin Night Marketre, vagyis éjszakai piacra. Sok ilyen esti piac van itt, de ez a legnagyobb.

Elindultunk a piacra, menet közben láttuk ezt a vendéglátóegységet:

A képet javaslom egy második megnézésre, viszont a kérdésem ismételten csak költői: mi van a maci fején?

Itt még csak haladunk a piac felé (háttal Shalala és barátnője, Yaya):

Pár szót itt kell ejtenem a tajvaniakról. A tajvaniak mások, mint a többi ázsiai nép, legalábbis amit így a felületes benyomásaim alapján tapasztaltam. Külsőre magasabbak, bár van köztük alacsony is, inkább azt mondanám, sokkal nagyobb a szórás náluk a magasságban, és a magasak ugyanolyan termetűek, mint az európai emberek. A bőrük barnább, mint a többi környékbeli népnek, és sok köztük a szeplős. Kicsit olyan indiánosnak látom őket. A viselkedésük pedig szerintem kevésbé ázsai, mint mondjuk a kínaiaknak. Igénylik a nagyobb privát teret, nem állnak a másik ember fejére, nem köpködnek az utcán, sokkal kevesebbet harákolnak (amit ők orrfújás helyett csinálnak). Az életmódjuk pedig teljesen amerikai, kivéve, hogy ők rengeteget dolgoznak és az aljamunkát se más néppel végezteik el. Órási a nemzeti öntudatuk, büszkék a dübörgő gazdaságukra, és látszólag önként és dalolva túlóráznak nap mint nap. Mindenki későig, este 6-7-ig vagy akár tovább dolgozik, ezért az összes bolt késő estig van nyitva, 10-ig, 11-ig, és kialakultak ezek az esti piacok is, amit mindjárt bemutatok. Rengeteget lehet náluk vásárolni, mindenhol kis üzletek és hatalmas plázák sorakoznak, plusz ezek a piacok, csak áru, áru mindenhol, és bizony, költik is a pénzt, mindenütt tömegek vannak, nem ám csak pár ember lézeng. Az egyik tajvani srác azt mondta nekem, kell, hogy vásároljanak, mert ez tartja a gazdaságot pörgésben. Szóval ez a nemsemmi, ők csupán a haza érdekében shoppingolnak!

De jöjjön a piac, mert ez tényleg nagyon érdekes és extra!

Beléptünk a sűrűjébe:

Itt a piac nem csak egy hely, ahol mindenfélét vásárolni lehet olcsón, hanem egy olyan hely, ahova elmenni egy komplett program, akár az egész család számára. A ruha-, táska- meg mindenféle egyéb árusok között lépten-nyomon ételt vagy italt lehet venni kisebb árusoktól, amit az ember vásárolgatás közben majszolgathat vagy szürcsölgethet. Külön van az éttermes rész, ahol le lehet ülni rendesen enni, és vannak különböző szórakoztató egységek is, na és jósok, egy csomó (mármint jövendőmondók, nem pedig jó sok - hehe). Iszonyú a tömeg és a hangzavar, és ebben a zsúfoltságban még illegális mozgó árusok is vannak, akik gyakran kezdenek spontán menekülésbe (a rendőrök elől) teljes motyójukkal és mozgatható állványukkal vagy guruló ministandjukkal a tömegen keresztül. Leírhatatlan ez a hely, komolyan.

Valahol tényleg itt vannak a rendőrök..

Előszöt vettünk egy kis bambuszlevet iszogatni, fincsi!

A helyi hotdog, a virsli benne van, de kiflivel együtt megsütik, a ketcupot pedig kívülről kenik rá ecsettel (ezt a szmájlt egyébként kábé minden kép mellé kitehetném, ha hűen akarnám tükrözni, amit átéltem )

Sült kukorica, ki kellett próbálnom, és ez is isteni finom volt!

Shalala "kedvenc" étele, és egyúttal egy feladvány a tegnap elmaradt helyett: milyen piros termés van még cukormázban az epren kívül? Annyit segítek, hogy ezt ebben a formában nem akartam megkóstolni.

Elértünk a kajáldás részleghez...

...és ettünk is. A második feladvány: vajon mi az a barnás cucc a zöld edénykében (és az én tányéromban is)? (Annyit segítek annak, aki ismer, hogy nekem nagyon ízlett!)

A korábban említett szórakoztatást szolgáló részek:

Céllövöldéztünk is, főleg mi, lányok, lufikra kellett lőni műanyaggolyó töltényekkel, jó volt!

Még egy kis rántottaevés:

Kissé fura ennek a pizzának az alakja:

Teaüdítőgyártó gyorsbüfé (vagy mi):

Egy csomó gyerek is van, megjegyzem este 10-11 óra volt már!

Nincs róla kép, de volt bizony csajos vásárlás is, vettem vidám felsőket, hajgumikat, szörnyikés pénztárcát, szuveníreket másoknak.. És ami a legjobb, a közel 5 óra shoppingolás végre a helyére billentette a lelkivilágomat.

Ő volt a kedvencem, de kibírtam és nem vettem meg (de még lehet, hogy visszamegyek érte):

(Most a kis szálló közös helyiségében írom a blogot (egy nappal később amúgy). Mivel közben meg is vacsoráztam, meg kissé szétpakoltam a cuccaimat, sikerült azt az otthonos közeget megteremtenem magam körül, ami máskor is jellemez. Ráadásul mostmár azzal, hogy felálltam az asztaltól és lefényképeztem a saját cuccaimat, végképp hülyét csináltam magamból a helységben tartózkodó másik 5 ember előtt. )

Vigyázat, jönnek a megfejtések!

A két feladvány megoldása: paradicsom és kacsavér