Bevezetőként mindenképpen megemlítem, hogy az esetek nagy többségében autóban ülve szemlélem a gyalogosokat, és csak viszonylag ritkán szlalomozok az életemért a "másik oldalon". Azt is őszintén állíthatom, hogy igyekszek szabályosan közlekedni, már ami a gyalogosokat illeti. Nem gázolok át köztük a zebrán, és babakocsis anyukákat, idős embereket általában akkor is átengedek az úttesten, ha még nem léptek le az átkelőhelynél.

Ma délután viszont gyalogosként szeltem át egy szimpla kétsávos utat. Előtte pénzt vettem fel ATM-ből, és menet közben próbáltam a bankókat belegyógyítani a tárcámba. Ettől függetlenül szétnéztem az úttestre lépés előtt, sőt, balról jött 3-4 autó, amiket – jó magyar szokás szerint – el kellett engednem már a zebrán állva is. Ezután elindultam, és amikor láttam, hogy szemből is rajtol egy hölgy, illetve a jobbról érkező autó megáll, folytattam bankjegyrejtő tevékenységemet. Azaz folytattam volna, mert a megálló autó dudált egyet. Meglepve pillantottam föl, és láttam, hogy az őszes hajú, őszes, rövid szakállú, 50 körüli férfiú nagyon mondja a magáét. Az is feltűnt, hogy közben engem néz, majd feldúltan mutogatni kezdett a szemére. Nem teljesen értettem, mit akar jelezni, arra gondoltam, az a gondja, hogy nem nézelődök végig átkelés közben. Lassítottam egy picit, majd széttártam a kezem, és alaposan artikulálva megkérdeztem, mi a baja? Ez bizonyosan hiba volt, mert lehúzta az utas oldali ablakot, és vörösödő fejjel, teli torokból azt ordította:
– Dee mocsoook vaaagy!
Háta mögött két utasa kissé unott arccal, de megértően bólogatott.

Döbbenten tettem meg a maradék két métert a szemközti járdáig, és amint látjátok, a postáig nem múlt el a megdöbbenésem. Mit tettem rosszul? Valóban mocsok gyalogos voltam, vagy valamit félreértett, esetleg egyszerűen rossz napja volt annak az autósnak?