Kint 30-35 fok, mindenki a vízparton pihen, kivéve, aki a hűvös szobában. Vannak, akiknek sajnos most is dolgozni kell. Én is eljutottam az idén tucatnyi strandra, ahol természetesen találkoztam ezernyi emberrel. Talán a saját közelmúltbeli fogyásom (történet lentebb) által befolyásolva, de valamiért sokkal több kövér, hájas, lógó hasú embert, óriás fenekű nőt és csöcsös férfit látok, mint 20-30 évvel ezelőtt. Ami ennél is sokkolóbb, az a csúnyán elhízott fiatalok, sőt kisgyerekek magas száma. Hogyan jutottunk idáig, illetve lehet-e még rosszabb? Egy több részesre tervezett írás sorozat bevezetőjét olvashatjátok, amiben később meg szeretném mutatni, hogy mi áll a jelenség hátterében, és mit kellene szerintem változtatni ahhoz, hogy a dolgok visszaálljanak a régi kerékvágásba. Mindezt irgalmas szamaritánusi szeretetből, ingyen és bérmentve... Nincs norbiápdét üzletem, nem árulok térítő könyvet, sem étrend-kiegészítő kapszulát. Persze ha hirtelen népszerű leszek, nem zárom ki, hogy később pénzre váltsam a tudásom. Az esélye kicsi.

Természetesen adódik a kérdés, hogy miért éppen én lennék, aki ismeri a titkot, aki meg tudja mondani a tutit? Mindenekelőtt nincs szó titokról, csak éppen sokakat nem érdekel a téma, másoknak nem érdeke, hogy az igazságról beszéljünk. Emellett nincs is egyetlen igazság, hiszen nem vagyunk egyformák sem genetikailag, sem más megközelítésben. Ennek ellenére a nagy többség igenis hasonlóan működik, ami jól látszik a fentebb vázolt jelenségből is. Minderre rájön még a neten terjedő töménytelen kamu diéta, kamu kapszula és gyógytea, ami azok érdeklődését is rövid úton lelohasztja, akinek egyáltalán volt valamennyi. Szóval kevesen tudják rólam, hogy a kérdéskör némileg szakmámba vág, soha semmi közöm nem volt ugyanis az informatikához a laikus, de gyakran lelkes érdeklődésen kívül.
Érdemes még hozzátenni, hogy kevesebb, mint egy évvel ezelőtt, és dacára annak, hogy a dolgok élettani, biokémiai hátterét részleteiben tanultam, magam is ugyanabban a sötétségben éldegéltem, mint a nagyon nagy többség. Most visszanézve drámai, hogy az élettudományok legmagasabb szintű oktatásában is mennyire elhanyagolt ez a téma, illetve az alap logikai összefüggések kivetítése a való életre mennyire nem része a tanulmányoknak. Véletlen? Nem tudom.
Mivel a bejegyzéseket a tudományos népszerűsítés körébe sorolnám, hivatkozásokat, referenciákat egyelőre nem teszek bele. Igény szerint természetesen adok könyv címeket, de akár tudományos folyóiratokban megjelent tanulmányok, vizsgálatok elérhetőségeit is. Sajnos mind angol nyelvű, bár igazából a magyar vonatkozásokat, esetleges fordításokat nem is ellenőriztem.

Sokat gondolkodtam rajta, hogy megírjam-e, milyen következtetésekre jutottam. Mivel az olvasónak ártani nem nagyon tudok vele, végül ide jutottam, írok.
Tehát az elhízás, a kalóriák, a mozgáshiány és a zsír. Röviden vázolom, szerintem mi áll a háttérben, és nagyjából ez lesz majd a következő, jobban részletekbe menő írások témája is:
- A zsír. A bűnös, a telített, a koleszterin emelő, az artéria eldugaszoló. Mi a tudományos nézet?
- A közkeletű hiedelmekkel ellentétben az ember is egy állat, és az állati szervezet képes megfelelően szabályozni mind a táplálkozást, mind az ivást. Akkor eszik, amikor éhes, és annyit, amíg jóllakik. Ugyanígy, akkor iszik és ameddig szomjas. Mindeközben a legritkább esetben hízik el, vagy szárad ki, és akkor is célja van. Mi történt velünk, illetve az általunk táplált, tehetetlen háziállatokkal? Miért elhízott az amerikaiak 70, az angolok 60 százaléka, ebből kórosan 33 ill. 25 %? Miért van hasonló pályán még rengeteg ország, köztük mi is?
– Az elhízásért 70-80 %-ban a helytelen táplálkozás felelős, ami hosszabb távon a hormonális egyensúly felborulását okozza.
– A maradék 20-30 % több összetevőre bontható, amiből csak az egyik a mozgáshiány, és az sem elsősorban a kalóriák égetése miatt fontos. Sőt, kevés intenzív mozgás mellett könnyebb fogyni! A maradék, gyakran hasonlóan fontos tényező közé tartozik pl. a megfelelő mennyiségű és minőségű alvás, a kevés stressz, stb.
– A boltokban kapható, dobozos és zacskós élelmiszerek nagy része ipari hulladék, jóindulattal is csak alkalmi emberi fogyasztásra javasolhatók. Sokat még a háziállatok elé se lenne szabad önteni.
– Megfelelő táplálkozás mellett nemcsak egészségesek lehetünk, de mivel sok betegség kiváltó oka is a hosszú időn keresztül folytatott helytelen táplálkozás, gyakran ezek visszafordíthatók, de legalábbis a gyógyszerek mennyisége drasztikusan csökkenthető.
– Ez a bizonyos megfelelő táplálkozás ugyan többe kerül, de nem feltétlenül sokkal, és amit hosszú távon nyerhet vele az ember, az nem mérhető az extra kiadáshoz.
– Koleszterin, szív-érrendszeri betegségek, szerzett cukorbetegség. Gyógyszeres kezelések? (Tényleg csak ha van érdeklődés.)

A fentiekből jól látszik, hogy a nagy élelmiszer- és gyógyszeripari konglomerátumok üzletileg nem igazán érdekeltek a probléma gyors és hatékony megoldásában, és akkor még szépen fogalmaztam... Nem vádolok senkit azzal, hogy százmilliók egészségét szándékosan teszik tönkre, majd dollár százmilliárdokért próbálják gyógyítani. Az írásom célja, hogy a problémára rámutassak, és a lehetséges megoldások közül a leginkább kézenfekvőt kiválasszuk. Sőt, ahogy azt később látni fogjátok, maguk az elhízottak sem úgy hibásak a jelenségért, ahogy azt szinte mindenki hiszi, ezért felettük sem áll szándékomban pálcát törni.

Ahogy az elején ígértem, röviden a saját történetem:
Jómagam egy 198 cm magas hímnemű egyed vagyok, immár a negyedik X-et taposom. (De tényleg, itt van az íróasztalom alatt négy X egy papíron. ) Tisztán emlékszem, hogy 20 évesen 86 kilót nyomtam, mégpedig azért, mert egy olyan földrajzi intézményben mértük, ahol a naprendszer több égitestjén mutatta a kijelző, mennyi az annyi. Később gyúrtam két évig a magam természetközeli módszereivel, és bár 106 kilóra "híztam", akkor néztem ki a legjobban eddigi életem során. Nem tökéletes, de kockás has, nem drabális, de határozott izomzat, stb. A csajozás kora, ugyebár... Mivel ez a projekt sikeres volt, jött a családalapítás, a robotolás, a sok ülő munka, rengeteg üzleti út korlátlan éttermi fogyasztással, amihez szép lassan társult az izmok apadása és a zsír lerakódása. A dolgok odáig fajultak, hogy tavaly ősszel kezdtem magam igazán rosszul érezni a bőrömben, amire a tükör is jócskán ráerősített. Decemberben elhatároztam, hogy nekilátok a folyamat visszafordításának. Akkor még úgy gondoltam, hogy a közkeletű vélekedéssel összhangban kevesebbet eszek és többet mozgok majd. Karácsony előtt viszont nem lelkesített az ötlet, így elhalasztottam januárra. Ezzel némi időt nyertem, amit a témában történő intenzív olvasgatásra fordítottam, nameg felpakoltam még 1-2 kiló zsírt. Titkon reménykedtem benne, hogy létezik olyan megoldás – persze szigorúan tudományos alapon –, ami különösebb önsanyargatás nélkül teszi lehetővé a visszaváltozást. Ki szeret koplalni és mellette napi két órát futkorászni? Nem kis meglepetésemre elég gyorsan belefutottam egy ilyen elméletbe. Sőt, még nagyobb meglepetésemre orvosok, tudósok és egyéb "szakértők" is szép számmal álltak mögötte, és nemcsak bőséges tudományos hátteret biztosítottak olvasnivalóul, hanem számtalan példát mint sikertörténetet. Még több olvasgatás után végül januárban belevágtam. Egy pillanatra nem éheztem, egy percet nem futottam vagy kardióztam, és 6 hónap alatt lecsúszott kb. 30 kg, nadrágból pedig 40-es derékbőség helyett most 35-36-ost hordok. Halálosan komolyan, és nem áll szándékomban egyetlen mágikus csodatévő diétát sem reklámozni. Mindenkire egyformán hat? Nem, szükség lehet némi egyéni kísérletezésre, de a többségnél működik. Ahogy említettem, sok szempontból nem vagyunk egyformák, a Kárpát-medence is egy genetikai olvasztótégely.

Vágjunk bele a hormonális kalandozásba, van rá igény? Várom a kommenteket, csakis kulturált formában. Tudom, hogy a téma érzékeny, és sokak szerint lerágott csont, amiről mindenki mindent tud . Szerintem távolról sem, és természetesen én sem...

A folytatások:
Zsírtörténeti kitekintő