Az első számítógépünk 1988 táján egy Entreprise 128-as 8bites gép volt magnóval, amit akkoriban az M1-en úgy hirdettek, hogy mintegy 2x-er olyan gyors, mint a nálunk oly népszerű C64 számítógépek, itt nyilván a 2x annyi memóriára gondoltak a marketingesek, mert ha pl szoftverellálottságban hasonlítanánk az ep128-at a C64-hez akkor a hardver fénye úgy illanna el akár a harmat a sápadt hajnali fényben. Mindenesetre az ára a C64-hez képest jóval kedvezőbb volt, és részletre is megvásárolható volt, ami nem csekélység volt abban a korban , amikor sok havi fizetések voltak egy számítógép ára. Az ep128 történetéről már sokan és sok helyen írtak, szóval azt megtaláljátok másik blogokban, oldalakon, viszont akit elkapna a nosztalgia vagy szimplán kipróbálná milyen is volt ez a gép, IstvanV-nek hála egy egészen jó kis emulátoron teheti meg. Az emulátor ep128emu2 néven fut, innen lehet letölteni, fut Windows és Linux alatt (újabb Linuxok esetében alap esetben nem a megfelelő/default hangkimenetre áll rá, de némi kattintgatás és próbálgatás után ez gyorsan orvosolható (attól függően, hogy alsa vagy pluse hangkártya kezelő rendszer fut Linuxunk alatt a default (alsa/pulse) választása esetén éri el a kiáramló hang csapkodása fülcimpáink partjait) az options sound menüfül alatt) is, mindkét fajta op alatt ki is próbáltam, ill elvileg Ios alá is leforgatható forrásból. A gépigénye nem túl magas Linux alatt simán elment egy Mobil Athlon-Xp-és laptopon is, tehát vhol talán olyan erősebb P3-asra saccolnám a minimum gép igényét, szóval gyakorlatilag ha leülsz egy akármilyen számítógép elég 99%, hogy tudod futtatni.

És akkor jöjjön a képes útmutató az emulátor használatához, miután letöltöttük és telepítettük a programot (Linux alatt még megkérdezi, hogy töltse-e le a rom fájlokat, arra mondjunk igent), akkor először be kell állítanunk az emulált gép rom konfigurációját és háttértárát. Aki nem ismeri ezen gépek lélektanát, annak sem kell megtanulnia basicül, ui. a file menüben előre beállított rom konfigurációkból választhatunk:

Itt válaszuk ki az SD kártyás (lelkes hazai fejlesztőknek köszönhetően ez valós ep gépeken is elérhető, így nem kell floppy, plánem tape image-ekkel bajlódnunk) konfigurációt:

Ha ezzel megvolnánk jöhet maga a háttértár beállítása, ahol lehetőségünk van virtuális hard disket megadni (egy 192 mb-os vhd-én már rengeteg ep128-as stuff elfér, innen letölthető pl a saját az ep128.hu oldalon talált verzió módosítása), ezt az options/beállítások disk fül alatt tehetitek meg, itt nincs más dolgunk, csak az ide/sd fül alatt az sd kártyánál megadni a fenti vhd fájl elérési útját. A machine configure general fül alatt még ellenőrizzük, hogy engedélyezve van-e az SD Card (viszont a virtual file/io maradjon kikapcsolva, ez az opció egy általunk kijelölt mappából tudja betölteni a programokat (a load paranccsal bejön a gazda oprendszerünk fájlkezelője a beállított mappával, ahonnan betallózhatjuk a futtatni kívánt programot), kényelmes, de kevésbé valósághű érzetű emuláció, ill. akkor nekünk kell mindent összeválogatnunk hozzá a mappába, amit használni szeretnénk).

Ezennel el is készült az első virtuális Ep128 konfigurációnk, nézzük a bootképernyőnk:

Ezután csak nyomjunk egy Entert (vagy bármilyen tetszőleges billentyűt), majd ha egyszerűen szeretnénk tallózni a meghajtóinkon (mivel az exdos csak fat12-őt ismer, így 192 mb-nyi vhd 6x32mb-nyi partícióra jön ki F:-től K:-ig) több lehetőség közül választhatunk, de a legegyszerűbb ha csak megadjuk a :file parancsot (a meghajtók között egyszerűen csak a meghajtók betűjelének (f-k) megadásával változtathatunk), a programokat pedig simán a com fájlra állva enterrel indíthatjuk (a kiválasztott sd kártyás konfigurációban van egy pasziansz rom fájl is, azt egyszerűen csak a :pasziansz paranccsal indíthatjuk, tehát ep alatt is gondoltak az unatkozó titkárnőkre, már ha szabad ilyen ma már nem túl píszí boomer megjegyzéssel élnem):

Ha nem vagyunk megelégedve a programválasztékkal akkor az Enterprise128 Múzeum honlapjáról rengeteg játék, demo, zene, util letölthető (ill üres vhd fájlokat is találunk itt, amit a régi motorosok saját kedvenceikkel tölthetnek meg). Ugyanakkor lehetőségünk van Ep128-on Amstrad CPC vagy ZX Spectrum emulátort is futtattunk, ehhez nem kell mást tennünk, mint a H jelű games3-as meghajtón a megfelelő emulátorokat futtatnunk (itt is lehetőségünk van bővíteni, variálni a szoftverválasztékot, cpc-és játékokat innen, zx specciset pedig innen tölthetünk le), cpc esetében indítsuk el cpcemu13.com-ot, miután betöltött az emulált cpc szgépünk a meghajtóban lévő programokat a cat paranccsal listázhatjuk, majd a run"programneve" -vel futtathatjuk:

Zx Spectrum emulátor esetében futtassuk az spemu128.com (mint a neve is sejtetni engedi, 128-as Spectrumot fog emulálni, létezik klasszikus 48-as Spectrum emulátor is spemu.com névvel, de az maximum csak az emulátor 2.09-es verziójával (ami viszont még nem támogat sd kártyát meg file/io -ot csak floppy disk imageket) kompatibilis az újabb verziókon csontra fagy, szóval aminek emulálása 48-as Spectrumot igényelne alap esetben, a 128-as Spectrumon is futó verzióját kell megkeressük ha létezik, ált. sna formátumban) fájlt:

Ha bejelentkezett az emulált Zx Spectrumunk, nyomjuk meg az F1 gombot, újra F1-el válasszuk ki az ep/load save módot (hacsak nem szeretnénk 6-8 percig hallgatni a tape töltögetését, ill megspórolhatjuk a load "" parancsot is így):

Ezután F7-et választva válogathatunk a tap formátumú programok között (F6-al lehetőségünk lenne sna formátumú programokat is betölteni, de ilyenek most nincsenek a virtuális hard diskünkön, ez az opció akkor lehet hasznos ha vmelyik játék nem működik tap formátumban, de sna-val igen (pl. Deathchase, a színhelyesség így sem lesz jó, de legalább játszható lesz):

Miután kiválasztottuk programunk, újra bejön a fentebbi ZX Spectrum bejelentkező képernyő, itt válasszuk a legfelső tape loader opciót és már indulhat is a móka:

Persze azért azt hozzátenném, hogy messze nem fog minden cpc-és vagy zx-es program futni az ep ezen emulátorain, de ezek az emulátorok elsősorban a valós hardveren futtatható programok számát hivatottak növelni, ugyanakkor emuláció alatt is fun kipróbálni őket (Matrioska emuláció, emuláció az emulációban), na meg nem kell átlépnünk hozzá egy másik programba sem.

Ha viszont mégis a teljes és irgalmatlan mennyiségű, több mint 24 ezer címet számláló ZX Spectrum játékok univerzumából szemezgetnénk, akkor arra vannak natív emulátorok is szép számmal, bár a tap, z80, sna formátumokkal az ep128emu natív zx spectrum emulátora (zx128emu) is jól elboldogul (a file configuration menüben válasszuk ki vmelyik ZX_48k_FileIO/ZX_128k_FileIO -os konfigot, állítsunk be egy munkakönyvtárat ahova a kedvenc zx speccis játékainkat elhelyeztük és tape loaderrel a tap, az Alt+L load parancsra a z80/sna fájlformátumú programokat tölthetjük be). Ha vmi netán ne lenne meg ezen fájlformátumokban (pl csak tzx-ben találnánk meg), ill. minél tökéletesebb, kompatibilisebb széles spektrumú zx spectrum emulációt szeretnénk, akkor ha könnyen használhatót szeretnénk a Fuse -ét javaslom, ha minél több beállítási lehetőséget is szeretnénk mellé akkor a ZEsarUX-et tudom ajánlani (ez utóbbi CPC emulátor is).

Az ep128emu natív Amstrad CPC emulátorán (cpc6128emu) egyelőre csak dsk floppy image fájlokról futtathatunk programokat - mai fogalmaink szerint - normál sebességgel (cdt tape fájlokat csak real time módban sípoltathatunk be a |tape majd run" parancsokkal, átlagosan 3-8 perc így egy betöltés), szóval ha váltogatni szeretnénk a programok között floppy disket kell cseréljünk (egyszerre 2db floppy diskünk lehet, amelyek között |B , |A parancsokkal váltogathatunk), sajnos virtual file/io mappából való betöltési lehetőség nem működik, ill. a kompatibilitás sem 100%-os, bár itt jelentős különbség mutatkozott a Linuxos verzió javára, ami egyrészt gyorsabb betöltésben manifesztálódott mind dsk-ról, mind magnóról, másrészt ami még relevánsabb, hogy kompatibilitás terén is, míg a próbált programok mind futottak Linux alatt, Windows alatt csak a besípolás volt egy fokkal üzembiztosabb, olyan szempontból, hogy legalább betöltöttek a programok, de a futtatás alatt már képes volt belefagyni. Persze lehet, hogy csak user error, Windows logikáján kevésbé ismerem ki magam. Amennyiben teljesebb cpc emulációra vágyunk a fentebb emlegetett ZEsarUX mellett a Caprice32 javasolható pl., ennek egyetlen kellemetlensége, hogy az alap magyar billentyűzetbeállítással a macska a körmeit semmilyen ingerlés hatására sem hajlandó megvillantani (szerk.: shift-f1-el előhozhatók a virtuális keyboard gombjai ha ragaszkodunk a magyar billentyűzet kiosztáshoz), így vagy átállunk angol billentyűzet kiosztásra a gazda oprendszeren globálisan vagy az emulátoron belül az options input fül alatt válasszuk ki a spanyol kiosztást, ahol a macska karma és a betűk is ugyanott vannak, mint a magyarnál, így be tudjuk vele egerészni a programjaink.

Az emulátornak van még egy hazai tagja is a Videoton TVC személyében (tvc64emu), ha betöltöttük a TVC_64k_V22_FileIO.cfg config fájlt és beállítottuk a working directory-t megpakolva cas formátumú tvc-és programokkal (pl. innen), akkor a :load paranccsal (ez ismerősnek tűnhet fel az ep128-as felhasználóknak, a rokonság tagadhatatlan, a kisebb testvér az ep-ben is használt basic kissé karcsúsított változatát örökölte) tölthetjük be a kiválasztott programot.
Windows alatt kulcsrakészek a nem ep128-as emulátorokat indító ikonok, Linux alatt viszont nekünk kell elkészíteni őket ha szeretnénk, vagy futtathatjuk őket parancssorból is a megfelelőt kiválasztva ep128emu -zx / -cpc / -tvc -opengl parancsokkal.

Futtathatnunk még demokat és zenei fájlokat is, ill a SymbOS Z80-ra tervezett multitaskingos guiját is, de egyelőre ennyi képernyőképet csináltam, azokkal is majd bővíthetem a bejegyzést ha igény mutatkozna rá.

Update:
Azt mondják a gyerekkori emlékek a legtisztábbak, de alább a kibeszélőben azért kiderült, hogy pár trappolósabbakat kellet hozzá lépni az emlékezet folyosóin, hogy felismerhetően visszhangozzanak kedvenc régi játékaink, ahogy a régi magnószalagokról sem feltétlen olvasható már az adat, csak némi jelszint helyreállítással. Akinek meg nincs ilyen emléke, a vaktában próbálkozás helyett (bár így is találhat gyöngyszemeket, ill. az utóbbi közel 20 év alatt is születtek új átiratok és címek (pl a Prince of Persia vagy az Ikari Warriors)) különösen hasznos lehet az alább található pár kedves játék részletes leírásokkal az ep128.hu oldaláról, amivel anno koptattuk ezeket a gépeket (különösen a joy körüli terület fényesedett ki):
Airwolf, Batman, Beach Head, Boulder Dash, Bruce Lee, Cauldron, Chase HQ, Commando, Crazy Cars 2, Cybernoid, Cyclone, Dizzy 7, Dan Dare, Eggs of Death, Eric and the floaters, Exolon, Exploding first, Fred, Galaxians, Get Dexter, Impossible Mission, International Karate, Jetpack, Krakout, Last Ninja 2, Magicball, Manic Miner, Microprose Soccer, Nodes of Yesod, Permo Lift, Race Ace, Raid over Moscow, Renegade, Rick Dangerous, Rocky Horror Show, R-Type, Sorcery, Space invaders, Starstrike 3D, Super Hang-on, Tapper, Turbo Esprit, Turbo Rudi, Wec Le Mans, Wizard's Lair, Wriggler.
+1 ráadás, ami csak egy nyers (nem színhelyes) ZX Spectrum átirat, de valós gépen nem volt más lehetőség, így ep-és leírás sincs hozzá, csak a maga program (Death chase), mondjuk a játékmenetet annyira nem zavarja a kibillent színvilág (aki ült már cga-as pc előtt, nem fog meglepődni), színhelyesen Zx Spectrum emulátoron (netán akinek van ilyen régi kis vasa) játszhatunk.

Update 2:
A kedvencek próbálgatása közben észrevettem, hogy egy-két játék (pl. Magicball) nem kompatibilis a Zozosoft féle Exossal és Zozo Toolssal, így csináltam egy maxcompat nevű wines cfg (sd adaptereset természetesen) fájlt (Linux alatt is megcsináltam, itt csak annyi teendőnk van vele még, hogy home mappa alatti yourusername felhasználót összes cseréjével cseréljük le a saját Linuxos usernevünkre), így a gyors ram tesztet, a magyar billentyűzetkiosztást és a :file parancsot bukjuk, helyette használható pl. az :epdos , ugyanúgy működik mint :file, csak kicsit ágyúval verébre esete a sok egyéb funkció okán, a különbség annyi, hogy epdosban a start-tal tudunk a könyvtárakba lépni és programokat futtatni, visszalépni egy könyvtárból viszont a .. -al lehet, egy kicsit körülményesebb így, de megszokható.