Valóban, de ha megengeditek, most kicsit visszakanyarodnék az előző bejegyzés végéhez, onnan folytatva a történetet. A távtartók beragasztása után ugyanis rájöttem, hogy rossz helyre pozícionáltam azokat, így az alaplap is rossz helyen volt. Nem vettem figyelembe azt, hogy az AGP sín és az alaplapi hangkivezetés között még egy sínnek van hely, amit aztán az újabb lapoknál már be is építenek. A megoldás az volt, hogy az egészet egy kártyahelynyivel arrébb kellett pakolnom.
A távtartókat ugye szuper erős pillanatragasztóval ragaszottam a helyükre, azt hittem, hogy alig tudom majd őket letörni a helyükről. Meglepődtem, amikor a kombinát fogómmal egy kicsit feszítve könnyedén elváltak a háztól.
Gyanús lett nekem ez a dolog, nem akartam, hogy később esetleg az egész konfig a ház aljában találja magát amiatt, mert a ragasztó elengedett. Nekiálltam hát más alternatívát keresni. Korábban hallottam már az epoxy alapú ragasztók nagy teherbírásáról, láttam is egy G5 modot a bit-tech.net-en, ahol ilyen megoldással rögzíti kolléga a távtartókat a házhoz. Gondoltam, ha neki bevállt, akkor nekem miért ne?
Körbe is szimatoltam a környezetemben, hogy hol árulnak nekem megfelelő minőségű és árú ragasztót. Találtam is egy webshopot, ahol megtaláltam a nekem való terméket. 170 kilógram/cm2-es teherbírás azt hiszem éppen elég lesz, könnyű használhatóság, relative olcsó ár. Csütörtöki napon át is vettem a ragasztót, de egyenlőre nem használom fel.
Az ok a következő: a házat szintereztetni akarom, amit 180 fokon csinálnak, viszont az epoxy ragasztó csak 80 fokig hőálló, tehát majd a szinterezés elkészülte után fogom a kis távratókat a végleges helyükre beragasztani.

Most pedig jöjjön a mai mókolásom története. Rászántam magam és kivágtam a hátlapi kivezetéseknek szükséges közel 15,9x 4,5 centis helyet. Nem volt könnyű kiméricskélni a téglalap pontos helyét, az ATX szabvány és egy használaton kívüli számítógépház segítségével azonban megoldottam a porblémát.
Az első dolgom a gyári műanyag élvédők kiszedése volt. Nem dobjuk ki, később még felhasználhatóak lesznek :

Ezután kimértem a téglalap egyik élének a helyét, ezt vettem referenciavonalnak, ehhez mértem mindent:

A pontos méretek átrajzolása érdekében könyvkötő kartonból kivágtam a nyílás pontos méretét, majd rotring ceruza segítségével körberajzoltam azt a lemezen:

Jól ismert a mondás, kétszer mérj, egyszer vágj. Nos, én hű maradtam ehhez a mondáshoz, legalább háromszor lemértem mindent, mielőtt a multigépemet használni kezdtem. A munka előtt, hogy helyem legyen a végső ellenőrzésre és a vágásra, szétszedtem a házat két darabra.
Eddig úgy néz ki, hogy a nyílás jó helyre került, bár az alaplap még nincs tökletesen a helyén, bizakodok abban, hogy nem rontottam el semmit.

További teendők: Szeretném a hátlapot minél jobban megőrizni eredeti állapotában, vagy legalábbis gyári hatásúra visszaépíteni. Ehhez találnom kell megfelelő paraméterekkel rendelkező kör-perforált lemezt. Ha ez nem megy, akkor magamnak kell legyártani a megfelelő méretben, bár ezt lehetőség szerint szeretném elkerülni A két nyolc centiméteres ventillátornyílás helyett egy tizenkét centisest szeretnék elkészíteni.
A kivezetések körüli részt is szépen ki kell alakítanom, a hátfal és a kivezetések aljzata közötti rést ki kell töltenem valamivel, erre 20x20-as "L" szögacélt gondoltam használni, azon is kel kell gondolkodnom, hogy a takarólemezt miképpen fogom rögzíteni a csatlakozók előtt.

Ennyit gondoltam mára, remélem nem volt túl unalmas olvasni a bejegyzésem Örülnék, hogy megosztanátok velem a gondolatotokat a hátlappal kapcsolatban, várok minden ötletet a korrekt kialakításra vonakozóan