Hirdetés
Sírköves kollégám egy művész lélek. Ifjú korában még dekoratőrként is dolgozott, majd a művelődési házban volt ...valami. Többször is mesélt róla, de nem tudom mi volt a beosztása. Ráérő idejében képeket rajzol. Szürrealista stílusban. Azt hiszem annak hívják, amikor a valóságtól nagyon elrugaszkodik az alkotás. Semmi gond, mert ő elmagyarázza, hogy mit ábrázol. Ez a hobbija végighúzódik egész életén, de kiállítani csak az utóbbi néhány évben jár. Már adott is el képet. Egyet egész biztosan. Kissé bosszantja, hogy más művészek csendéleteit, tájképeit, - olyanokat, amit akár le is lehetne fényképezi - megveszik, míg az övéit nem értik, nem értékelik. Haverjai, rokonai is csak részletekre figyelnek “már megint a cicik, meg a matyó rózsa” Amikor ezeket meséli, megértően bólogatok, mint aki nagyra értékeli, érti is, mire gondolt a “költő”. A minap volt egy műköves szállításunk, de ha már úton vagyunk, elmentünk a képkeretezőhöz három képét elhozni. Az utolsó, A1-es méretűt én vettem le a kocsiról, és úgy sikerült megfogni. Hogy a kép háta volt felém.
Benn az irodában mondtam is a véleményemet: Olyan egyszerű, de nagyon jó kép. Körben ez a 4 centis sárga szegély biztosan az egységet, az összefogást jelképezi, a mogyorószín háttér az anyagi biztonságot, ez a rengeteg 3 D-s pont a népet, a tökéletes elosztása a rendet ábrázolja.
Nem vette a poént. Megfordította a képet, és elmagyarázta, mire gondolt 50 éve, amikor ezt alkotta.
