''Hallod, ahogy játszik? Vannak hangok, amelyek előtt egy pillanatra kivár. Megérezte a zenébe csempészett pillanatnyi csend ajándékát.''

Volt egyszer, hol nem volt, az üveghegyen is túl, mindjárt a kurta farkú malactól balra, hogy egyszercsak feltalálták a rádiót. Három királyfi, Tesla, Marconi és Popov, meg aki odafért, gondolt egy nagyot, és kifejlesztettek egy szerkezetet, ami még a királyság legsebesebb lovasfutárjánál is gyorsabban továbbította a király üzenetét, ha a szomszéd uralkodónak be kellett szólni. Ennyit a mese részéről.
Most átugorjuk a boldog békeidőket, amikor ''a Gyáli úton állt egy csukott bútorszállító,
és ott volt huszonháromban az első stúdió'' és ''a közel lakó amatőrök tisztán hallották, mikor a csepeli adó huszonötben jó reggelt kívánt'' (copyright LGT), stb.
Mert a történelem folyamán elérkezett a második nagy háború, amit WW2-nek is neveznek, és amiben olyan járgányok is voltak, amelyeken volt rádió is. (Ilyen jellegű gyalogosok is voltak, nagy hátizsákkal meg antennával, és ordibáltak bele a telefonkagylóhoz kísértetiesen hasonlító eszközbe, miszerint: ''Zárótüzet a 2-1-6-ra, aber pronto!'', aztán meg azt, hogy ''B*sszameg, rövid, rövid!!!) Lényeg azonban a lényeg - mint ahogy már sokszor a korábbi időkben - többen rájöttek arra, hogy lehet ún. meglepetésszerű támadásokat vezetni. Ehhez azonban az sem ártott, ha a rádió mellett üldögélő, zötykölődő vagy esetleg fejhallgatót viselő egyéneket fejvesztés terhe mellett eltiltották az adástól, nehogy a fülelő ellen azt hallja a saját rádióján, hogy: ''Te Béla, nem király, hogy ezek a köcsögök nem is sejtik, hogy 4:30-kor támadunk a 7-es szektorban, a Magányos Fenyőnél?'' Szóval feltalálódott a rádiócsend.
Innentől kezdve, ha valakinek egy korszakalkotó támadási terve támadt (muhaha), akkor elrendelték a rádiócsendet (leginkább a légierőnél jött divatba a dolog), a radarszint alatt bekúsztak a gépmadarak a célterület fölé, közben imádkoztak, hogy ne telefonáljon be egy szántóvető paraszt se a parancsnokságra, hogy ''már mögén gyünnek az ámerikaiak'', aztán megindult a banzáj. Érdekes hallgatni az öreg katonákat, amint arról mesélnek, hogy volt abban valami romantikával vegyes hátborzongató érzés, amikor a tonnányi halállal megrakott szárnyas koporsók teljes csendben repültek a talajszint felett 30-50 méterre, százas kötelékekben... (ehhez hozzátartozik, hogy az akkori bombázók kétsoros csillagmotorjai vagy valami eszementül nagy hengerszámú soros förmedvényei nyitott kipufogóval működtek, szóval ennyit a teljes csendről... OK, persze, hogy a rádió teljes csendjére gondoltak.) A bombák kioldása után aztán vége lett a ''csendespihenőnek'', és elkezdődött a karattyolás, ami egyre csak sűrűsödött, amikor működni kezdett a felriasztott légvédelem is.
Most látom csak, hogy megint olyan messzire sikerült eltérni a tárgytól, hogy nem is emlékszem, mire is akartam kilyukadni... Megvan. Szóval rádiócsend. Csend a rádióban. Amikor csak a statikus zörgés, meg a rövidhullámú kattogás hallatszik. Azok a pillanatok, amik tudatosítják, hogy rádiót hallgatsz, és valahonnan messziről érkezik hozzád a hang, nem a műanyag dobozból az asztalon.
A ''láger'' és társai, a kereskedelminek csúfolt adók már régen elfelejtették, mi az, hogy csend. Vagy legalább fadeout. Vagy a lapozás hangja, amikor jön a következő hír. Lassan már oda jutunk, mint a ''műanyag'' számokban, amik már annyira ki vannak tisztítva, hogy nincs bennük levegővétel. De idő sincs rá!
A ''rédió''-ban a beszéd alatt vagy előre felvett, megmixelt hablaty értendő, vagy zenét játszanak alá. (És negyed óráig beszélnek róla, hogy nem beszélnek, pff.) Elveszett a csend. Vajon mi lehet az oka? Hátha megpróbálod megemészteni, amit hallottál, abban a két másodpercnyi csendben, ami a következő szám elején van? És esetleg rájönnél, hogy valami nem okés, és máshova tekernél?
Már csak néhány helyen rejtőzött egy kis csend a rádióhullámokban. Ahol volt még idő megvárni, amíg a harang zengése elhal, vagy jutott 3 másodperc a pontos időt jelző sípszóig. Vagy el lehetett mondani, hogy ''Kedves hallgatók, kapcsoljuk a hármas stúdiót.'' Aztán tényleg kattan valami, és jelentkezik a hármas stúdió.
Most meg van a ''naggyon zene'', meg a ''szavak ereje'', wrf. Nekem meg marad a net, meg az mp3. És a számok között egy kis csend. Meg technikai szünet, ha kirúgom a csatlakozót az erősítő hátuljából...