Az északi támadás

Mivel soha nem tartozott a Citadella hadművelet támogatói közé, mindazonáltal mindig keményen küzdött a führer elképzelésinek megvalósításaiért. Szerencsétlenségére egységei rendkívül elszűnt szovjet ellenállásal kerültek szembe. Az áttörés ábrándnak bizonyult.

1943 tavaszán és a nyár elején a szovjetek kiterjedt, lövész- és futóárkokból, valamint támpontokból álló védelmi rendszert építettek ki a kurszki és kiszögellés északi, Orjol és Kurszk közötti része, a Középső front sávja a Közép-Orosz hátság dombvidékén húzódott. A németek északon, Orjol körül vonták össze erőiket, hátság déli részét a szovjetek uralták. A szovjet hadsereg védelmi vonalak sorát építette ki a köszögellés északi, Svapa folyó völgye mentén húzódó határáról a Kurszktól északra található Oka folyóig. A szovjet védelem helyzetét számos patak is megkönnyítette. Júliusban ugyan többnyire kiszáradtak, de a nyári viharok átmenetileg felduzzasztották a vizüket. A kiszögellés középpontyában, a számtalan védelmi létesítmény mögött helyezkedett el a németek első számú célpontja: Kurszk, a fontos vasúti és közúti csomópont. Kurszk megtartása kulcsfontosságú volt a kiszögellés védelmi érdekében.

A németek bármi áron el akarták foglalni a várost, hogy ezzel elvágják az oroszok hadtápvonalait, de a védők is mindenre elszánták magukat, hogy megakadályozzák a város német kézre kerülését. Július 5-én Walter Model tábornok parancsnoksága alatt álló 9. hadsereg nagy erejű támadást indított í Középső front 13. hadserege ellen. A páncélhárításban nagy gyakorlatra tett szovjet gyalogos katonák nem estek pánikba amikor a Tigerekkel és Ferdinándokkal kerültek szembe. Elszántan védtek minden négyzetcentimétert, és súlyos vesztességet okoztak a támadóknak. Az összecsapásoknak a Citadella első napján észlelhető hevessége később sem mérséklődött, és ez mind a két fél részéről hatalmas vesztességekkel járt. Mivel a németek és szovjetek is bármi áron meg akarták valósítani céljaikat, az összecsapás hamarosan anyagcsatává változott.

A szovjetek, akik lényegesen hosszabb ideig vívhattak egy ilyen típusú ütközetett, mint ellenfeleik, meg akarták gyengíteni a németeket, melőtt megindítják az ellentámadást. Hiába figyelmeztettek Model, Heinz Guderian vezérezredes és már német főtisztek az offenzíva kockázataira, sem hitler sem az offenzíva többi támogatója nem látta előre, hogy mekkora árat fizetnek végül a Citadella hadműveletért.

A németek tervei szerint Model 9. hadserege áttöri a szovjet védelmét, majd déli irányba előrenyomulva Kursz ellen vonul, és ott egyesül az északi irányba előretörő 4. páncélos hadsereggel. Miután a két hadsereg egyesül és elvágta a kiszögellésben rekedt szovjet csapatok menekülési útvonalát, módszeresen megsemmisítik az ellenséget. Joszif Sztálin és a szovjet főparancsnokság (a Sztavka) minden eszközzel meg akarta akadályozni a németeket céljaik megvalósításában, és abban, hogy újabb nagy offenzívát indítsanak a Szovjetunió ellen. A Középső front parancsnokára, Konsztatyin Rokosz szovszkij vezérezredesre vűrt a feladat, hogy a 13. hadsereg és más alakulatok bevetésével meghiúsítsa a németek terveit.
A német 9. hadsereg megállítása után Romkosszovszkij úgy döntött, hogy ellentámadást indít és megsemmisíti az ellenséget.