Sziasztok!
"Mindenhez is értek, de semmihez sem igazán" - Lehetne ez az arc poetica-m, vagy mondhatjuk, hogy igyekszem polihisztor lenni, de előbbi idézet magamtól kissé degradáló is és simán bele lehet trollkodni.
Ettől függetlenül leginkább ezt vallom magamról, amit szeretnék megtudni és megtanulni, annak utánajárok.
Kezdjük is bele, a végére talán kikerekedik, hogy miért?
Igazából nem volt tervben "kitárulkozni", de már alapból rég írtam, meg most már úgy összegezném magamnak is, hogy mi történt velem közel 40 év alatt.
Épp nemrég beszélgettem az egyik tanulómmal, és megkérdezte, hogy 17 évesen tudtam-e, hogy mi akarok lenni?
Hát mondom az azért nem volt olyan egyszerű, de határozott elképzelésem volt, csak épp nem tudtam megvalósítani.
Hirdetés
Szóval induljunk nagyjából a középiskolától, de azért visszacsatolás.
Tudni kell, hogy én "oktató"-gyerekként nőttem fel, tehát édesapám járművezető-képzéssel foglalkozott, amióta az eszemet tudom, vagy olyan járművel, ami gurul.
Innentől egyszerű volt a képlet: Ebben nőttem fel, ezt is akarom csinálni. Ez azért persze nem ilyen egyszerű, hisz kell egy képzés, na már most mire odaértem, hogy 23 lettem, nem indult ilyen, tehát tudtuk, hogy azért előtte is kéne valamit csinálni.
- Diákévek
Egy vidéki középiskolában informatikát tanultam, gondoltam ( 2000-es évek eleje) jó lesz, nyitok egy üzletet és árulom a Pentiumot meg az AMD-t... Hát elképzelésnek jó, viszont beköszöntött a webshopok világa és tőke és tapasztalat nélkül ez nem volt járható út.
Így a középiskola után a főiskola felé vettem az irányt. Miért informatika? ATARI 800XL, megfertőztek, fater valahonnan beszerezte és az egész gyerekkoromat ez a megsárgult eszköz kísérte végig: BASIC, Pac-Man, Grand Prix, Donkey Kong Junior stbstb.
De alapvetően azért történtek más dolgok is a középiskolás évek alatt. Úgy a 2005-2006-os évek azzal teltek, hogy zeneileg a clubok világa megfertőzött, illetve a baráti társaságban elég sokan DJ-skedtek ekkoriban.
Adott volt tehát egy éjszaka, hogy "nesze itt a fejhallgató, rakd át ezt a zenét"... A club tele, és előttem két NuMark Axis2.. Hát megoldottuk.. Onnantól aztán zene-zene-zene.
Később volt lehetőségem ennek a clubnak a felújításában részt venni az érettségi előtt még és végül pár jól elkattintott fotó miatt felkértek partifotósnak. Kis pénz, nagy szerencse és minden hétvégén ott lehetettem, így figyeltem a DJ-k munkáját és fotóztam is.
Jó kombináció, de nem egy szakmai életút, egy darabig ment ez, majd jött egy felkérés, hogy a helyi rádióban műsorvezetőt keresnek egy partiműsorra. Legyen, valahogy egyértelmű volt, hasonló társaság, konkrétan ugyanaz, akikkel a clubvilágba csöppentem, így adta magát a dolog.
Majd egyszer csak az a club rezidensDJ nélkül maradt, így jó barátom vette át a stafétát és rám hárult a grafikai feladatok nagyobbik része is, ugyanis nem volt, aki csinálja. Így elkezdtem megismerkedni a Photoshop rejtelmeivel..
Visszatekintve az elején hát rém ronda dolgok születtek... Később csiszolódott, próbáltam másolni, ollózni, fejlődni, végül talán elértem egy szintet, amit szerettem volna.
Jegyezzük meg, hogy eddig autodidakta módon sajátítottam el, amit lehetett , gyakorlással, kutatással.
Végül a "diszkókorszak" kifulladt, maradt még a rádiózás egy kicsit, egészen 15 éven keresztül, idén tavasszal szögre akasztottuk a fejhallgatót.
Na de menjünk tovább a főiskoláig, mert kb. a diszkózás-rádiózás azon része, ami még érintett volt kb 2011-ben a főiskolai diplomával zárult le.
Innentől álláskeresés, majd gyorsan lett is egy helyi cégnél infós állás... csak épp nem az áhított vagyis akkor még nem tudtam, hogy jobban érdekel a hardver, mint a szoftver... Programozóként vettek fel, egészen pontosan másfél évig voltam itt... Eddig nem domborodott ki a programozás hiánya... ( Hiába volt egy BASIC programnyelv gyerekkorom meghatározója, nem az én terepem volt a programozás... )
1 évig még visszatértem a rádiózáshoz akkor napi műsorokba, és mellett szabadúszó grafikusként próbálkoztam és valahogy sikerem lett... Sok helyi munka és pár országos ismeretség.
Dolgozhattam olyan emberekkel, amire nagyon büszke vagyok és van olyan is, amit már bánok... Nem nevezem meg, de a 90-es évek egyik meghatározó magyar DJ-je is valahogy megtalált és elkezdtünk évekig közösen dolgozni...De aztán egy félreértésen talán megcsúszott a dolog.
Tényleg sok olyan alkotás, ami büszkévé tett, sok diszkó, kávézó és kisebb nagyobb helyek.
Öröm volt látni, amikor a Kanári-szigeteken, Angliában is kint voltak a szóróanyagaim, Budapesten, vidéken, a Balaton partján.
Aztán új munkalehetőség, egy nyomdába kerestek másodgépmestert.
Azt gondoltam, ha már grafika, teljesen ideális lenne jobban megismerni ,hogy is készül és kerül papírra az, amit eddig a monitor mögött láttam, de végül nem digitális részlegre kerültem, hanem az ofszet nyomdaipar rejtelmeibe nyertem betekintést.
Talán 2014 volt az év. Életem egyik legfurább és lelkileg legmélyebb időszaka ez.
Azt hiszem a többműszakos munkarend nem embernek lett kitalálva, de az biztos, hogy nem nekem...
Ami frusztráló volt, hogy a közösség jó volt, de valahogy sehova nem lehetett jutni.. Fix pozíciók, semmi fejlődés.
2 év után léptem, jött egy lehetőség.
Középiskolába kerestek oktatástechnikust( rendszergazda, tanár"csicska", olddmeg...)
Nagyon szerettem, közösség, új kihívások, fiatalok között egyértelmű feltöltődés: De szar fizetés.
Hát akkor jöjjön, amivel az elején kezdtük: Gépjárművezetés oktatás
A két munkahely között megnyílt a lehetőség, elindult a képzés és munkahelyváltás közepette sikerrel teljesítettem is a kritériumokat így 2016 óta ez lett az egyik fő szakmám.
Próbáltam két fenékkel megülni ezt a két lovat, de azért éreztem, hogy ez így nehéz lesz.
Jött a "segítség": Covid két leállása rámutatott arra, hogy lassítani kell, mert a tempó erős.
Majd az utolsó Covid-etap elvitte a középiskolai állásomat, az okot nem fejtegetem ( maradjunk annyiba, hogy ha valamit kényszerítenek, akkor azt nem szeretem)
Így végül 2021 karácsonya munkahelyvesztéssel zárult.
2022-ben nekifogtam felépíteni a teljes munkaidőmet az oktatásra, egész jól ment, nagyjából 2025-ig... Ott kaptam egy olyan új generációs csomagot, amivel már nem tudtam felvenni a ritmust...
Ezt lehetne sokáig fejtegetni, de a régi módszerek, ahogy 10 éve kezdtem, már nem működtek.
Jött egy megkeresés, vicces, az előző hely udvarában több iskola is van, a másikból megkerestek ,hogy kéne nekik egy rendszergazda.
Úgy éreztem kell a frissülés, de szeretném megtartani az oktatást is, szóval most itt tartunk, 1 éve ismét hajtom két lábbal a biciklit.
Viszont most már én határozom meg valamennyire az időmet, próbálok sokszor nemet mondani, mert visszatekintve az elmúlt 39 évemre és annak tudatomnál lévő időszakomra, azt látom, hogy ez volt fiatalon a legnehezebb "skillem".
Emellett egyre jobban hárul rám idővel a családi vállalkozás terelgetése is majd.
Hogy merre megy a hajó, nos nem tudni, de igazából az írás azért született, mert az egyik fórumtárs a nyomdai munkát emlegette.
Jelenleg itt tartok, a magánéletet nem is boncolgatnám, az rendezett. Tervek mindig lesznek, de az biztos, most már nem változtatnék a múlt dolgain, ha lehetne sem. Előre próbálok tekinteni, hisz nekem már ez is hosszú út volt eddig.
Egy dolog, ami jó az életemben, hogy azt csinálhatom, ami a hobbim. IT-s problémamegoldás és közlekedés tanítása.
Szeretek kreatívkodni és egy csapatban is dolgozni, kihívásokra reagálni és ez mozgat a mindennapokban is.
Ha bármi kérdés, kritika, észrevétel van, ide lőjetek. 
Köszi, ha olvastad.
Kép forrása: a zInternet.
ui.: hisz majdnem kimaradt az egyik lényegi rész.
A rádiózásnak köszönhetően rengeteg kiállításra eljutottunk, mint sajtós munkatárs, így volt lehetőségem megismerni pár jó arcot, akár a Veletechen, akár máshol, illetve a PH! közösségéhez csatlakoztam 2009-ben azt hiszem, talán egy LG Renoir mobil nyereményjáték kapcsán.
Azóta itt ragadtam, szóval köszönjétek az LG-nek. ( ők kivonultak, én még nem tervezem)
A Mobilarenának, Bognak, Bochának, Andantenek és a többieknek köszönhetem a mobilos rajongásom, a PH-nak pedig a hardverek iránti fogékonyságom.
Az itteni szakmai közösség tagjai nélkül nem tudtam volna egy csomó tudást az Ai előtti időkben magamra pakolni. Ezért valószínűleg örökre hálás leszek. 
