Csupán pár éve van meg a jogsim, de nem régiben (július) megtörtént az első balesetem az autómmal. Leginkább az ezt követő hercehurcák, ügyintézések tapasztalatairól szeretnék mesélni.

Egy reggelen hazafele tartottam, amikor is egy kereszteződéshez érve kihajtottak elém. Mondanom sem kell, hogy satu fékeztem és igyekeztem mindent megtenni az ütközés elkerülése érdekében, mindhiába. Mindezt természetesen rá lehet fogni a tapasztalatlanságomra vagy az autóm gyengébb felszereltségére (se abs, se légzsák, se szervó stb... igaz, nem is mai darab), de ez a baleset bekövetkezésének tényén nem változtat. Az autóm bal eleje megsérült: az index lerepült a kocsiról, a sárvédőnek annyi, a lökhárító megrepedt, a motorháztető minimálisan sérült, a fényszóró picivel beljebb ment és voltak fém alkatrészek, amik bizony deformálódtak. A vétkes autójánál a hátsó lökhárító lepattant (ennyiről tudok).
Bosszantó vagy épp szerencsés, de a karambol elől majdnem sikerült kitérni, talán ennek köszönhetően nem történt személyi sérülés sem és az autók is a saját "lábukon" hagyták el a helyszínt.
Nyilván, alapból is dolgozik az emberben egy ilyen nemű koccanás után némi nyugtalanság, de a frusztrációmat tovább erősítette, hogy aznap reggel vásároltam az autómhoz néhány cuccot azzal a céllal, hogy gondozásba vegyem a leállásom során, nem beszélve arról, hogy tankoltam bele bőséggel (nem tele).

Ha jól emlékszem, a motor leállt. Kiszálltam/kiszálltunk a szerencsétlenséget követően, felvettem az elrepült indexemet az úttestről (már ami maradt belőle), kérdeztük egymást, hogy minden oké e. Persze, mindenkin ült egy kis idegbaj.
(Ha valakit érdekel, a közlekedő autók lassítottak, de nem állt meg senki - gondolom látták, hogy jól vagyunk.)
Mondtam, hogy vonuljunk félre, beültem az autómba, elfordítottam a kulcsot és indult. Elvonultunk oda, ahol senkit sem zavarunk.
A másik kocsiban egy idős házaspár utazott. Az idős úr azt mondta nem vett észre, elismerte a balesetet, megírtuk a papírt, én pedig lefényképeztem is be is jelentettem a balesetet.

Azt hiszem meglepően korrektül tudtam kommunikálni, kezelni ezt az ügyet (értem ezalatt, hogy nem kiabáltam vagy szidtam bárkit is). De mint írtam a feszültség meg volt bennem, később azért oldódott a hangulat mindkettőnk részéről.

Miután beküldtem a baleseti bejelentőt (kék-sárga papír) biztosítóhoz (ugyanannál a biztosítónál voltunk mindketten), szinte egyből kaptam egy automatikus levelet arról, hogy megkapták. Következő héten sms-t is küldtek a kárszámommal együtt. Egy, a biztosítónál dolgozó ember azt mondta, hogy 2-3 napom múlva jelentkezik a kárszakértő is.

Nos, mint az élet számos területén, papíron minden gyönyörű szép és minden tökéletes, addig a valóságban kicsit másképp zajlanak a dolgok. Mivel a családomban sem történt hasonló eset, így ismerősöktől tájékozódtam, illetve az internet mérhetetlen bugyraiban. Általában mindenhol azt írták, hogy 2 hét stb... Mondom jó.

Két hét után viszont megfogalmaztam egy levelet, másnap pedig meglátogattam a biztosítót személyesen is. A kolléganőnek mondtam, hogy 2 hete várok a kárszakértőre, de semmi. Nem is érette, hogy telhetett el ennyi idő, a lényeg, hogy intézkedett, igaz, már a záráson is túl voltunk, szóval lekötelezett. De mivel zárás után a pesti vonal, az ügyfélszolgálat megszűnt létezni, emiatt másnapra halasztotta a dolgot és megígérte, hogy hívni fog.
Így is történt, felhívott, adott egy telefonszámot, amit pedig én hívtam fel. A beszédéből kiindulva talán a kárszakértő felettese lehetett. Később visszahívott ő is, hogy a ma fel fog hívni a kárszakértő időpont egyeztetés miatt. Aztán hívtak később Pestről is, ahol elmondtam ugyanezt a sztorit -2 hete várok és semmi - , mi a helyzet az ügyemmel. Ő se értette, mondta is, hogy 2-3 nap múlva jelentkezniük kellett volna. Azt is említettem neki, hogy az sms-ben kapott kárszámom elől hiányzik egy 0. Megköszönte és bocsánatot kért a kellemetlenségekért. Amúgy nincs nekik saját kárszakértőjük, valami kirendeltségük van, akik megkapják gondolom a papírokat és az információkat és az alapján dolgoznak.

Na, végül aznap fel is hívott a kárszakértő, megegyeztünk, aztán egy hétfői nap ki is ballagott. Nem vacakolt, hogy őszinte legyek. Gyorsan fényképezett, kitöltött egy vagy két papírt (az egyik helyen a kocsi felszereltségéről is töltött ki egy részt, hát... egyet kérdezett, aztán gondolta ez meg az biztos van benne, így az abs-t meg a szervót is bejelölte)... aztán jött a lényeg... egyezségár vagy számlás. A kárszemle előtt az előbbit tartottam jobb megoldásnak az értékcsökkentés, az avulás meg stb miatt (mivel idős autó), de mivel jött a számlás rész, azt gondoltam, hogy jaj de jó, mindent fizet majd a biztosító.

Másnap vagy harmadnap kiderült, hogy az autót gazdasági totálkárnak nyilvánították. Szóltam ezügyben a szerelőnek, akihez végül vittem. Mivel kárbejelentőt nem írtam (vagy írtunk a kárszemle során), ezért a szerelőnél ezt megtettük, aki egyből jelezte, hogy ez a feljebb említett totálkár lesz.
Elintéztük a papírokat, ők mondták, hogy elküldik meg stb... rendben. Persze, hogy nem ment itt sem semmi úgy, ahogy az meg van írva a nagy könyvben. A biztosító már küldte az adott összeget - mit fizetne -, többször is hívtam a szerelőt is, mi a helyzet, de semmi. Aztán legvégül azt mondta, menjek be a biztosítóhoz. Ok.

Bementem ismét érdeklődni, hogy mi a fészkes fene történik itt. Azt mondták nem érkezett be a papír. Hát mondom ok. Elmondták az emailt, meg mindent, nyomtattam is a kolléganővel 5 példánnyi kárbejelentőt a biztonság kedvéért, majd az ügyintézés után felhívtam a szerelőt, aki közölte, hogy nyaral. Na ekkor elégeltem meg a dolgokat, ismét közbe kellett avatkoznom. 2 hét alatt nem érkezett meg a biztosítóhoz a papír, a szerelő azt mondta, hogy ők feladták, ráadásul, amit ott írtunk, arról hiányzott a bankszámlaszámom is. Ezért magam írtam egyet és érdekes módon, ha a hétvégét most nem számítom (mert péntek reggel küldtem be a saját verziómat), 3-4 napon belül küldték a pénzt. Utána már csak a kocsira vártam. Már rutinból tudhatjátok, hogy az is elhúzódott. Volt, hogy rossz elemet küldtek nekik... végül 1 hónap alatt csak elkészült...
Mindent jól megcsináltak, kivéve a motorháztetőt. Az hagy némi kívánnivalót maga után, de a lényeg nem az volt számomra. Hanem a sárvédő csere és a deformálódott alkatrészek helyreállítása. A lökhárítót pedig egy műanyagos ember fogja helyrepofozni, mivel javíthatónak tűnik, így nincs kedvem feleslegesen erre is fizetni több tízezret. Szerencsésnek mondhatom magam, mert a javítás költségénél kétszer többet utalt a biztosító. Meg is lepődtem, hogy ennyire olcsón megcsinálták.

Azért azt is hozzátenném, hogy a nyúlvány sem sérült és a hűtő sem folyt. Ezenkívül én is javítottam egy-két dolgot rajta (itt most nem a sérült részekre gondolok, nyilván, szemrevételezés előtt ahhoz nem lehet nyúlni) mert kénytelen voltam. Került rá vonóhorog is. Ma vittem műszakira, mindent jónak tartottak (kérdeztem is), aztán irány az okmányiroda.

Örülök, hogy végül így zárult a történet, holott elkeseredésemben már nem tudtam néha mit csináljak. Rossz két hónap volt ez, mivel gyakorlatilag jómagam tehetetlen voltam és más munkájának (ha fogalmazhatok így) voltam kiszolgáltatva. És ez a legrosszabb. Főleg, hogy többször is közbeléptem, hogy ugyan már... valami itt nem kóser...

Borzasztó az ügyintézés része, nem kívánom senkinek. Ha valaki hasonló helyzetben van, kitartást kívánok neki, másoknak pedig balesetmentes kilométereket.