Lassan negyven éve, ’87 körül megkaptam életem első (Montana?) karóráját. Már nem emlékszem, hét, nyolc vagy tizenhat zenét tudott („Melody”), de ettől függetlenül nagyon büszke voltam rá. Szép acélóra volt, acélszíjjal, kvarcszerkezetes, digitális. Azóta is ezen a vonalon maradtam, kivéve az acél felépítést. Másra nem is emlékszem belőle, például hogy pontos volt-e, az akkoriban teljesen másodlagosnak számított….
Második órámra ennyire sem emlékszem, csak hogy fekete műanyag volt a tok és szíj is, millió pici radírszerű gombocskával, mivel számológépes volt a szentem…. (Ez igen hamar tönkrement.)
Harmadjára már Casio-t vettem, a legendás F-91W egyik korai példányát. Ez minőségben ugrásnak számított, a pontosságára már nem nagyon emlékszem, mert pár év után elhagytam, elaludtam a vonaton, mikor a kezemben volt, és leszállva már nem volt nálam. Ebből a típusból azóta több mint százmilliót adtak el, állítólag a világ leggyakoribb órája, és nekem egy sincs….
Ez eléggé elkeserített, dühömben megvettem az akkoriban kapható legolcsóbb Casio-t, az F-28W -t (Gyűjtőknek mondom: 586-os, „Japan” -hátlapfeliratos első verziót!). Ez aztán a pontos időn és a dátumon kívül semmit se tudott, még egy stopper, ébresztő, világítás vagy egyetlen zene (Bye-bye, 16 Melody!) sem volt benne. Ezt sajnos nagyon szerettem, mert atompontos volt, pillekönnyű (14 gramm, a 21 grammos „malac” F-91 kétharmada!), ezért több elem- és szíjcserét is megélt. Szeretetem jeléül becenevem is belekarcoltam a kijelzőbe… (Igazi hülyegyerek voltam). Máig megvan, romos állapotban (Ha nem harcolom le, annyi pénzt is kaphatnék érte, amibe eddigi hét órám összesen került…)
Nagyot ugrottunk időben, lassan felcseperedtem, hirtelen nekibuzdulásból vettem egy Casio DB-E30D-1 es napelemes, fémszíjas DataBankot. Ezt viszont gyakorlatilag nem is használtam, csak porosodott itthon (Még ekkor is a kis „28-as casi-t” hordtam).
Kezdtek divatba jönni a böhömnyi órák, és én is eléggé kétajtós vagyok, ciki lett a pici 28-as, a DataBankot meg nem szerettem, valami köztes kellett. Ez lett aztán 2014-ben a Casio W734-1AW. (Ez kimondottan futóknak készült, mint azóta kiderült.) Ebben jó volt a végtelen visszaszámláló (cukorbetegnek nagyon hasznos), az erős szíj és a tíz éves elemélettartam (Több, mint 12 éve bennevan, és még vígan megyeget). Nem szerettem viszont a pontatlanságát, gyakran kellett állítgatni, és a nagy vastagságát (13,9mm, mindenbe beleakadt.). Aztán kb.12,5 év (Heti két nap volt csak rajtam nagy általánosságban) után elszakadt a szíja, egy új szíj, meg elem, cserével majdnem annyi, mint egy új, olcsó karóra, és akkor még mindig pontatlan, ezért újra nekiálltam keresgélni. (Folyt. köv.)
Montana 16 Melody:
https://www.youtube.com/watch?v=VwocotSJph8
