A kreálmány eredeti célja az volt, hogy a lehető legegyszerűbben történjen a kerékpár világításának üzembehelyezése, és áramtalanítása. Ma ezt leginkább úgy oldják meg, hogy sínbe pattintható első és hátsó világítótesteket használnak. Ez is egy gyors megoldás, ugyanakkor a lámpácskákban az energiaellátás már picit körülményesebb. A bennük lévő elemet cserélni, akkukat fel kell tenni tölteni. Menet közbeni lemerüléskor pedig szintén körülményesebb cserélni, ha egyáltalán van nálunk pótakku vagy elem. A sínben rögzülő lámpatestek mobilitása a lopásgátlást is szolgálja.
Az elgondolás az volt, hogy használjuk a kerékpár eredeti izzós lámpatesteit, azok vezetékeit pedig nem dinamóba, hanem egyetlen akkutartóba vezetjük. A hagyományos lámpatestek nem keltenek feltűnést, ezek lopása már rongálás, maximum letörni tudják. Ez ellen pedig nemigen lehet védekezni. Szerencsére csak egyszer jártam így, pedig már akkor sem üzemeltek az izzós felszerelések.
Az egyetlen dolog, amit könnyedén ellophatnak, az az akku. Ezt viszont úgy terveztem meg, hogy nagyon gyorsan, és elegendően stabilan lehessen egy mozdulattal rögzíteni, és oldani. Ez tette lehetővé később, hogy a zsebben lapuló pótakkuval akár tekerés közben is cserélhettem pillanatok alatt. Sok kutatás után leltem meg azokat az akkutípusokat, melyekhez kellően olcsón hozzá lehet férni a távolkeleti piacon. Formájuk, kapacitásuk elegendő. Elérhető hozzá olyan töltő vagy tartó keret, mely ideálisan felerősíthető egy kerékpár vázra, például gyorskötözőkkel.

Első körben a lámpatestek készítésével foglalkozunk, majd egy későbbi blogbejegyzésben két féle akkutartó megoldás kerül bemutatásra.

A lámpatestek módosítását a LED alapú modernizálás tette szükségessé. Kutathattam volna szabványos izzómenetű LED-eket, de én gyakran törekszem filléres praktikus megoldásokra. Egészen más jellegű hulladék eredetű alkatrészekből szerencsére hozzáférek ilyesmihez.

Az első lámpatest esetén sokat töprengtem, míg végül egy véletlen gondolatmenet, s egy sor szerencse hozta a megoldást.
Először szemezgettem néhány csík, notebook kijelzőből kiszerelt LED-del, hogyan lehetne ezeket felhasználni. Korábban méricskéltem őket, a szabványos 3,7V-os Li-Ion akkukkal pont ideálisan meg lehet hajtani. Egyes webes források szerint 3,4V nyitófeszültséggel rendelkeznek a LED-ek.

Ekkor megpillantottam a kiváló rend kellős közepette egy árválkodó RCA lengődugót, melynek nem kerek, hanem lapokra tagold háza van. Bevillant, hogy minden lapocskára akár fel is ragaszthatnék egy egy ledet, egyforma polaritás iránnyal. A dugóról a felesleges részt le is vágtam.

Felmerült, hogy ezt a dugót rögzíteni is kellene valahogy a foncsor közepén. Az elképesztő mázli ekkor jött, az RCA lengődugó külső fém érintkezője pont megszorul a szabványos kerékpárizzó foglalatában.

A fényforrások fókuszpontközeli pozícióját szemre nagyjából belőttem, és erős kétoldalú ragasztócsíkokkal rögzítettem.
A LED-ek, mivel egy kisebb kör kerületén fekszenek, sosem kerülnek a fókuszpontba. Ez nem is volt cél, csupán, hogy engem lássanak, minél szélesebb szögből. Mint később éles használat során kiderült, elegendő fényt biztosít látni is.

A ledek érintkezőire, párhuzamos bekötés elvét követve egy-egy vezetékdarabot kötöttem, mint egy nyakkendőt. Az érintkezési pontokon kis forraszvízzel-cinnel megkínáltam, majd bekötöttem a nyakkendőkre a vezetékeket.

Áram alá helyezve kicsit érdekes inhomogén mintázatot rajzol, speciel egy atommagot elektronjaival. Felhelyezve a plexit, ideálisabbá válik.

A hátsó lámpatestről sajnos egyelőre nincs fotósorozatom, így azt pár szóban leírom.
Három, egérből kicsempészett piros LED lett felhasználva. Ezek szép, erős, tiszta fényűek. Rögzítésük egy régi plasztik, fülkés telefonokban használható kártyából lett kivágva. Ezeken három lyuk lett fúrva felül, melyben vállig süllyedtek a ledek. A kártya alakja pedig a tipikus hátsó lámpatest belső üregéhez illeszkedett. Felső részét a régi izzófoglalat támasztotta, alul pedig kemény csomagolóhab kitöltés. A feszültség szint illesztés sajnos már nem volt ilyen szerencsés. Ezek a típusok egész más nyitófeszültségen üzemelnek. A ledek számával nem tudtam játszani, pont nem jött ki a szint. Végül a 3 fényforrás lett a megoldás, és ha jól emlékszem egy negyvenvalahány ohm-os, feszosztásra bekötött ellenállással fűtöm a környezetem.

Az első és hátsó lámpatestből a kerékpár felső vázának felső harmadáig vezettem a vezetékeket, itt csatlakoznak közösen, párhuzamosan az akkutartóba, ahol leginkább kézre esik.
Ezekről egy következő cikkben olvashattok.