"Én valamikor ugyan úgy éltem, mint a többiek, és akkor a jó Isten rámmosolygott, kiválasztott, és attól fogva csak egyre ügyeltem: hogy ott fent a magasban is olyan maradjak, mint a többiek.
Az anyám - és ez mindig itt van, a szemem előtt - még nem mosógéppel mosott, ő a férjére és hat gyerekére egész nap dolgozott, szegény mindig nagyon-nagyon elfáradt. Most már van automata mosógép és az automata mosógép mellett (...) mindig eszembe jut, hogy milyen rettenetesen nehéz lehetett az anyámnak, meg másoknak. És amikor én az automata mosógépemből egy mozdulattal kiveszem a ruhát, mindig arra gondolok: te, Czibor Zoli vigyázz, szeresd, becsüld, tiszteld az embereket, azokat akik emberek.
Én mindig adtam, tőlünk mindig kértek és mi akkor mindig adtunk, azért mert jólesett és mert adhattunk. Mi sok balhét is csináltunk, de ha az utcán találkoztunk valakivel és láttuk rajta, hogy rászorul a segítségünkre, akkor segítettünk."
Czibor Zoltán gondolatai 1983-ból.
Eastman oldala
