Boldog vagyok, hogy a budapesti kutyatulajdonosok 70-80 százaléka már annyira tudatos (értsd épeszű), hogy összeszedi az ürüléket az eb után, ebből következően kevesebb gyalogos hordja a cipősarkán körbe a szerencséjét.
Mégis bűzlik a város a kutyák nyomán. Közönyt látok a vizeletük távozása kapcsán. A pesti belváros (értsd party-negyed) egy elit és patinás nevű ékkövének utcáin van szerencsém járni-kelni naponta. Nyár óta. Az a helyzet, hogy ez a napsütötte kő masszívan árasztja magából a kutyahúgy szagát. A százéves falak mellett haladva, az utca két oldalán a kb. húszéves burkolaton egy-egy sötétebb barna sáv látható, ugyanis centiméterenként, összefüggően le van húgyozva. A nap melegíti, így a szag fűszerezi a pesti polgár kamerákkal kísért mindennapjait. Ilyen a város, így szeretitek.
Mi a megoldás? Fogalmam sincs. A testmeleg briósra fátyolzacskóval könnyen rá lehet markolni (a kulturált gazdi már kötelességének érzi), de a vizelet összegyűjtésére milyen választ ad a XXI. század?
Azt sem tudom, hogy elég-e a szomszédom két vizslájának a napi 7-7 perc amit "sétával" töltenek. "Rossz" kutyák, "neveletlenek", nehezen kordában tarthatók. Szinte lezúdulnak a felső emeleti kis lakásból, mikor érzik a hólyagürítés gyors lehetőségét. Ezért folyamatos verbális nevelést igényelnek.
Felelős belvárosi kutyatartás? Vicc. Büdös vicc.
)
