"Hmm. A mai tapasztalat a következő:
Egy Férfi mellett, a rá adott ösztönös és tudatos reakciók összhangba kerülnek, és a nőiesség természetesen megnyilvánul. Nem kell rajta sem görcsölni, sem gondolkodni, sem erőltetni. Egyszerűen jön magától. Aztán, ha a Férfi eltűnik az életedből, jön egy csomó minden más az Életben, amire szintén reagálni kell valahogyan, és a legjobb tudásod szerint nem az ösztöneid, és nem is a női minőségeid jönnek elő, mert a Világ jelenleg a női minőségeket javarészt elutasítja, rombolja, megveti, megalázóan kezeli, stb. Az Élet ma egy hadszíntér, harc az erőforrásokért, a túlélésért, a másikkal, a nőiességért, a férfiasságért, a kontrollért, a pénzért, és a többi. A Harc pedig férfi mulatság. S a nők nem tehettek mást, megtanultak harcolni. A nők munkába való bevonása is a háborúk miatt volt. Aztán a nőket is elvitték háborúzni, és kiszolgálni a háborúskodást. Most a nők hadat viselnek, és férfit játszanak. Oda a nőiesség, oda minden, ami finom, kedves, puha, erős, de rugalmas, oda minden kerek, gömbölyű, lágy, selymes, finom illatú, bársonyos, szép, és a többi. Ezek lassan a "spiritualitás" szókincsébe tartozó szavakká lesznek, és semmi földi vonatkozásuk nem marad. Így elmisztifikálódnak, és ezzel még távolibbá válnak a hétköznapi élettől.
Közben a nők egyre több ilyen dolgot várnak el a férfiaktól, addig ők pont ezektől a hibáktól szenvednek, és oda így a nőiességük. A férfiak férfiassága is erősen lekorlátozódik nagyon kevés minőségre, amiknek java része nem is Férfias, inkább a Nő sötét oldala. De ahhoz, hogy ezt bárki is értse, felismerje, ahhoz mélyen bele kellene merülnie saját férfiasságába/nőiességébe.

Így, amikor a nő Férfi nélkül marad, csak a belső Férfi kontrasztjában tudja reakcióként előhívni a Nőt magából. De ez a Férfi sok tekintetben korlátolt, kevés minőséget hordoz, és nagyon sokszor utálja a Nőt, mert ezt tanulta meg: utálni kell a nőket. A Nő pedig utálja a belső férfit, mert a Világtól is ezt tanulta meg, meg a párkapcsolataiban is ezt tanulta meg. (Egyébként, szent meggyőződésem, hogy a férfiak is így vannak a belső Nővel... ) Így, amíg nincs béke a belső Férfival - azaz, meg nem tudunk bocsátani életünk Férfijainak -, addig nem lesz béke a belső Nővel, és addig kanyarba sehol nem fog megnyilvánulni belőlünk a NŐ.

Az pedig külön feladat, hogy ha az embernek van tapasztalata egy Nő kontrasztjában saját Férfiságáról, ill. ha egy Férfi kontrasztjában van tapasztalata saját Nőségéről, akkor miként tudja ezeket előhívni önmagából akkor is, ha a másik nincs jelen. Vagy akkor is, ha a másik végleg eltűnt az életéből! Ez az igazi feladat! Ez az igazi tapasztalás, és birtoklása mindannak, amit Nőnek, vagy Férfinek lehet hívni. Arról nem is szólva, hogy a kontrasztok nélkül megjelenő Nőről, és Férfiról mi tud igazi tapasztalatot adni, és az hogyan élődik meg a testünkben, viselkedésünkben, gondolkodásunkban! Az a vicces, hogy ezt fel lehet ismerni a belső Nő/Férfi segítségével, de ehhez szembe kell tudni nézni, és kibékülni a bennünk létező ellenkező nemmel.."

2008-11-14 21:20:54 Cs.Orsolya