És felkel az ágyról, belebújik a mamuszomba, kicsoszog az erkélyre és nagyokat szippant a friss levegőbe. Mosolyog, boldog, hogy újra süt a nap, ami szinte megkapja az arcát, pedig éppen hogy csak kimerészkedett a fénybe. Bentről zajokat hall, így vissza libben pihekönnyű léptekkel, majd sejtelmes mosollyal az arcán, karjait keresztbe téve megáll, szemléli a terepet, és hozzálát. Velem.
És elkészítjük ebédünket...