Hegycsúcsokon pihen a hó, a völgyben patak csörgedez,
Madarak járják násztáncukat, lágy szellő lengedez.
Ezernyi napsugár, mintha aranyban fürödnék,
Nyulak kergetőznek, bár köztük lehetnék!

De nem! Nem szabad! Bármilyen szép is.
Tizennégyen várják, hogy mozduljak én is.
Kellene, tudom, de túl nagy a dilemma:
Fussak egy spot kört, vagy menjek egy bokorba?

Talán mégis mennem kéne, sok itt a nyílt terep,
Arty is van pár, talán segítenek.
De mi van, ha mégsem? Ha egyedül maradok?
Spotoljak magamnak, míg láncot nem kapok?

Nem, ez túl magas kockázat, nem vállalhatom,
Inkább hátrébb húzódom, nem leszek barom!
A fél csapat halott, a csata már elveszett,
Senki nem tett semmit, csak engem csesztetett!

Ott az a TD, nem bement középre?
Persze, hogy kilövik, az Isten szerelmére!
Vagy az a nehéz tank! Mit keres a réten?
A dühöngőben kellene lennie már régen!

Az artyk is bénák, inkább minket lőnek,
De hát ez van, ha nálunk nincsenek zöldek.
Tomato mindenki, ezeknek segítsek?
Nem érdemlik meg, hogy a HP-mból veszítsek!

Tőlem várnak mindent, se páncél, se HP,
Még hogy a spotter feladatkör a lighté!
Csata után asszem írok pár privátot.
Az ilyenek menjenek inkább, ültessenek virágot!