Először is leszögezném, hogy ez igazából csak egy hosszabb hozzászólásnak indult az Óra topikban, csak aztán túl hosszú lett, és nem akartam ezzel fárasztani azokat, akiket esetleg nem érdekel. Szóval senki se várjon költői képeket, brutális mennyiségű szóismétlést annál inkább.

Már többször is nekiültem ennek az összehasonlításnak, de mégsem lett belőle semmi, mert elvette a kedvemet a Facebookon fellelhető Pagani-áradat, és az ennél is népesebb sznob-hadsereg, akik anélkül alkotnak véleményt, hogy a kezükbe fogták volna, vagy egyáltalán távolról láttak volna valaha ilyen órát. Még ha néha igazuk is van... Na, de már több mint 4 hónapja pihennek a képek a telefonomban, ne menjenek már kárba.

Sokáig nem akartam Submariner homage-t, mert minden sarkon szembejön már (az eredeti, a homage, vagy rosszabb esetben a hamisítvány), a Tisellnek is sokáig ellenálltam, de folyamatosan csábított, míg végül augusztusban beadtam a derekam. Pár nappal később megjelent a Pagani is 40 millis változatban (előtte csak 43mm-es volt elérhető, de annál az arányok sem stimmelnek), és gondoltam, megnézem, mennyivel nyújt kevesebbet harmad- vagy negyedannyiért. Tehát, véletlenül sem arról szól az összehasonlítás, hogy melyik jobb, nyilván nem várható 100 ezres minőség 25 ezerért. Utóbbit is zöld lünettával szerettem volna, nagyon bejön a zöld kerámia, de akkor még csak kékben volt. Aztán szeptember 1-jén kihozta a Rolex mindkét színt (breki és sütiszörny), azóta már nem mondhatom, hogy „Rolex homage, de legalább ilyen színben nincs nekik”.

Ami egyezik a két óránál:
- kb. 40.5mm átmérő,
- acél tok,
- zafír üveg,
- kerámia lünetta,
- tömör szemes acél szíj, tömör végszemekkel,
- toknál 20mm, csatnál 16mm szíjszélesség,
- jelzett korona, domború logóval,
- koronazár,
- automata szerkezet,
- hivatalosan 40-42 óra járástartalék,
- stb-stb.

A rend kedvéért megemlítem, hogy a Pagani papírdobozban érkezett (ami út közben kicsit meg is nyomódott), a Tisell „bőrben”, hátha valakinek ez számít. Azóta jött egy másik Pagani is, az nem nyomódott meg, csak maszatos (spoiler: a maszat visszatérő elem).

Hasonló fontosságú a papírok megléte egy Ázsiából rendelt óra esetén. Upsz, a Tisell dobozából kifelejtették… dráma. De legalább a Paganihoz pakoltak bőven: van használati utasítás, kitöltetlen garanciakártya (kitöltve ugyanannyit érne), biléta, egy törlőrongy (ami ugyan még hasznos is lehetne, de úgyis a dobozában marad), és a később érkezőhöz kaptam még egy kis csomag bizb@aszt, ami nem érte meg a fotózást.

Tok: a Paganival krumplit lehetne hámozni, a Tisellnél jobban eldolgozták az éleket, nem vág, nem szúr (bár hordás közben a Pagani sem). A szálhúzott felületek nagyon hasonlók, a polírozott részek egyenletesebbek a Tisell esetén, a Pagani „tükrében” nem ismerném fel magam. A Tisell tokfülei kecsesebbek, bár csak fél mm-rel, de így 1 millivel szélesebb a Pagani vége, szabad szemmel is feltűnő. Szintén feltűnően szélesebb a koronavédő is, nem spóroltak az anyaggal. Mindenesetre örülök, hogy a Tisell nem ennyire „kocka”.

A Tisell zafírja kapott egy belső AR réteget, nagy pirospont, a Pagani küklopsza pedig jobban nagyít, azon az űrből is látni lehet, hányadika van.

A Tisell számlapja full fekete, a Paganié sötét szürke, visszafogott „sunburst” effekttel. Előbbin minőségibbnek tűnik az írás, van mélysége a betűknek, domborodik a festék a számlapon, utóbbin lapos, mintha csak rányomtatták volna. Az indexek (főleg a 12 óránál lévő háromszög) és a mutatók a tokhoz hasonlóan kecsesebbek a Tisell esetén, szebben kidolgozottak, finomabbak a részletek, a mutatók nem csak ki lettek préselve, de hosszában félbe is hajtották. Ezek az apró részletek rengeteget emelnek a minőségérzeten.

Képeken nem látszik, de a lume festés kicsit sárgás a Tisellnél (nem old radium mértékben), ez kölcsönöz egy kis vintage hatást, a Paganin hófehér. Egy kis extra a Paganinál is: nem is tudom, porszemnek nagy, legyen morzsa... tehát, egy morzsa ott figyel pont a küklopsz alatt. Nem szedtem szét az órát (vagyis igen, de nem emiatt, lásd később), de remélem, hogy az üveg alatt van, és nem a küklopsz és az üveg között.

A Tisell lünettája kicsit nehezen forog, bele kell kapaszkodni, viszont a Paganié a másik véglet, néha attól is elfordul, hogy ránézek megtörlöm az órát. A lünettabetétbe mindkét esetben szépen marták a számokat, beosztásokat, a Tisellen vékonyabbak és egy picit mélyebbek, talán egymás mellé rakva kicsit elnagyoltnak tűnik a Pagani megoldása, de amúgy teljesen rendben van az is. A lume pip viszont durván kiemelkedik a Paganin, a Tisellen sokkal laposabb, és utóbbin felragasztva is pontosabban van.

A Tisellnek van egy kicsi holtjátéka (ebben még mindig a Casio EFV-120-am a nyerő), a Paganin viszont hatalmas, simán elmozdul egy fél beosztást, azaz egy klikk távolságot. Bár ennek is megvan a haszna, mert rengetegen panaszkodnak, hogy nem tudják pontosan indexre állítani a lünettát (néhányan a holtjáték ellenére sem), nálam pont annyit mozdul el, hogy éppen oda tudom illeszteni. A Tisell pontosan a helyére áll.

Nemrég azonban azt vettem észre, hogy a 120 klikkes Pagani 60 klikkes lett... eltört benne valami? Nem szedtem még szét lünettát, így nem tudom, mi történhetett, mindenesetre most már a holtjátéka is megvan egy egész beosztásnyi. Bár visszafelé még nem forog, de nem mernék merülni benne. Amúgy is csak 100m a vízállóság, a Tisell 200 méterével szemben.

A Pagani ablakos hátlapot kapott, és bár nem a legszebb a szerkezet, én szeretem látni. Azt viszont nem szeretem látni, hogy maszatos, ujjlenyomatos a szerkezet, de itt pont ezt "kell" bámulnom. Legalább nem kell a hátlaphoz Rolex-féle toknyitó, mint a Tisellhez.

A szíj rendben van mindkét óránál, totál hasonló érzet, azt leszámítva, hogy élek ugyanolyan élesek a Paganin, mint a tokja, a Tisellen pedig nem. A Tisell elöl-hátul full szálhúzott, csak a szemek oldala fényes, a Pagani esetén a középső sor is. Mindkét szíjat csavaros stiftek tartják egyben, itt már található különbség: a Tisellben lévő hosszabb, kibukkan a vége a szemek másik oldalán, hosszabb a menetes rész is, és a menet is szélesebb, a Paganinál nagyon vékony, mintha nem is lenne. Nem is csoda, hogy két ki-betekerés után elkopott a menet a Pagani egyik stiftjén, és már kicsavarni sem tudom, csak forog a helyén.

A csat hasonló kialakítású, békazáras, bumszli, és egyiket sem nagy élmény nyitogatni.

A csat belsejében fogad a Tisell egyik legnagyobb előnye, a "glidelock" hosszabbító, amivel akár két szem hosszúságban is lehet finomhangolni a szíjat. Köszi, Rolex!

A Paganinál is van hosszabbító, ami biztos jól jön, ha búvárruhát kell felvenni alá, de amúgy totál haszontalannak érzem, és marhára nehéz kipattintani. A finomhangolás sem egyszerű művelet: a búvárhosszabbítót kipattintva megláthatunk a csat belsejében 3 kis furatot, amibe a rugós stift illeszthető, viszont a stiftnek csak az egyik végéhez férünk hozzá... ne akarjon már az ember finomhangolni, hordja csak úgy, ahogy megkapta! De azért sikerült átállítani, nem lehetetlen.

A csat másik oldalán pedig a Tisell legnagyobb hibájával szembesültem: az oké, hogy nem veszik a fáradságot, hogy egy márkanevet vagy logót rábiggyesszenek, de azért a felületkezelést befejezhették volna. Konkrétan sorjás a középen kiemelkedő csík oldala. Nem gondolom, hogy ez széria-hiba lenne, valószínűleg egyedi eset (pechem volt, hogy pont én fogtam ki), de bosszantó, hogy ezzel belerondítanak a szinte tökéletes összképbe.

Mindkét óra koronazáras, a Tisellé jóval masszívabbnak tűnik. A Pagani koronájában van elrejtve egy gumigyűrű, a Tisellébe nem látok bele, így fogalmam sincs, viszont a tokcsövön elég feltűnően figyel. A másodjára érkező Paganin már a Tiselléhez hasonló koronazár van (nem fotóztam, de ránézésre ugyanolyan), viszont mindkét Paganit szörnyű ki-be tekergetni, érezni lehet, ahogy folyamatosan súrlódik és kopik, mintha sorjás lenne (mint a Tisell csatja, de azon legalább a koronazár rendben van). Talán innen pattanhatott le egy kis darabka, amikor szét kellett szednem az órát, mert nem fordult körbe a korona, és nem tudtam felhúzni. A hátlap leszedése és a felhúzótengely kiszedése-visszarakása után működött rendesen, szóval lehet, hogy csak a tokcsőbe szorult egy fémdarabka. Valami szorult, az biztos. Azóta működik rendesen.

A lume egyik óránál sem kiemelkedően jó, és egyik sem sokkal jobb a másiknál. A gif nem adja vissza, esti fotózásban gyenge a telefonom, de egy óra után még éppen leolvasható az idő. Érdekes, hogy a lume pip sötétkék a Tisellnél, a mutatók és az indexek világoskékek, a Paganinál pedig pont fordítva van, mintha valaki megcserélte volna rajtuk a lünettát. A Tisellnél az óramutató ereje fogy el leghamarabb, a Paganinál pedig pont az a legerősebb. Egy Orient Mako 3-mal szemben valószínűleg alul maradnának (e tekintetben az volt eddig a legjobb órám).

A szerkezetek nem okoztak meglepetést, hozzák a kötelezőt. Bár nem teszteltem minden pozícióban (talán majd megteszem), de az biztos, hogy mindkettő lazán 10 s/d alatt tartható, a Tisell (Miyota 9015) kicsit pontosabb, kevésbé szeszélyes, szebben jár (8 bps), a Pagani (Seiko NH35, 6 bps) pedig lényegesen halkabb. Vicces hallani, ahogy ezerrel pörög „üresjáratban” a 9015 rotorja, akár csak attól is, hogy felveszek egy kabátot, vagy lehajolok bekötni a cipőmet. NH35-nél ilyen nincs, mivel mindkét irányba húz.

A WatchCheckben látható pozíciók nem minden esetben állják meg a helyüket, pl. 24-én is volt rajtam a Tisell, nem végig a polcon pihent, de a lényeg így is látható.

Nagyjából ennyi.
Lehet szeretni a Rolexet (és a merci-mutatót), vagy nem szeretni (és utálni is lehet, bár annak semmi értelme), de szerintem az egyik legtökéletesebben eltalált forma a Submarineré. És aki erre vágyik, de nem tud, vagy nem akar milliókat elkölteni, nyugodt szívvel tudom ajánlani a Tisellt, mert én nem tudok belekötni.
A Pagani pedig annak lehet jó, aki szeretne olcsón zafíros, kerámiás, automata órát, nem tekergeti gyakran a lünettát és a koronazárat, nem zavarja, hogy pár hónap után előjöhetnek apró hibák, és az sem, hogy nyomokban az összeszerelő "mester" DNS-ét tartalmazhatja.