2020. április 3., péntek

Gyorskeresés

X-Projekt #006 - Metroid: Samus Returns (3DS)

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

13 évet kellett várni rá, ugyanennyi óra alatt végig is játszható, viszont az egyik legjobb dolog, ami a Metroiddal csak történhetett.

Kevés olyan játék van, amit már a megjelenésekor megveszek, pláne végig is játszok. De az ösztöneim azt súgták a hónapokig csepegtetett infók alapján, hogy a Samus Returns letöltésével nem igazán lőhetek mellé. Aztán nem hogy nem lőttem mellé, de ennyire ritkán trafálok bele a dolgok közepébe. Szerintem bátran kijelenthető, hogy megszületett az ultimate 2D Metroid, melyet remake-nek aposztrofálnak ugyan, de valójában inkább az eddigi 2D részek egyfajta esszenciája.

A Metroid sorozat - mely egyike a legrégebbi Nintendo szériáknak - kissé zabigyerek státuszba került házon belül, hiszen az utolsó valódi fejezet (Other M) még az évtized legelejére, az utolsó 2D rész pedig nem kevesebb, mint 13 évre datálható vissza. Ráadásul még az a rész is (Zero Mission) egy remake volt, a legelső NES-es rész jól sikerült újragondolása. A legfrissebb rész is remake, a Game Boy-ra 1991-ben megjelent második résznek, a Metroid II: Return of Samus újjáépítése.

Azaz hogy majdnem. A régi történet fő koncepciója - a metroidok szülőbolygója, az SR388 egyszemélyes megrohamozása és a 40 metroid kiiktatása - megmaradtak. Körítésnek azonban nyilván kevés lett volna a Game Boy nyújtotta eredeti környezet, ezért a készítők inkább a későbbi részeket alapul véve egy jóval hosszabb, jóval komplexebb - és szebb - játékká gyúrták össze az előző 2D részek alkotóelemeit. Mindezt úgy, hogy a 3DS két ütőkártyáját, a 3D effektet és a dupla képernyő nyújtotta előnyüket is maximálisan kihasználták. Az eredmény pedig önmagáért beszél.

A planéta feltérképezése során kevés időt fogunk a felszínen időzni, lényegében a bolygó gyomrában húzódó, több szinten egymásra rétegződő hatalmas kavernákban fogunk bolyongani és továbbjutásunkon agyalni. Alap öltözékkel és felszereléssel kezdünk, de folyamatosan - jól adagolt ütemben - fogunk a komolyabb fegyverekre, képességekre szert tenni. Az egykoron élt, fejlett technikával bíró chozo madarak jelenléte még most is áthatja a labirintusokat. Épületromjaik, ereklyéik át-átszövik utunkat és juttatnak hozzá bennünket egyre növekvő fegyverarzenálunkhoz. Kár, hogy a történetben ennél több szerepük nemigen akad. Ami egyébként egyszerű, öljük meg az összes metroidot, amit egy számlálón is nyomon követhetünk. Másfelől viszont elegánsabb mégis az első rész sztorijánál, ahol több különböző főellenfelet is próbáltak valamiféle kusza történetbe összefésülni.

A játékmenet a korábbi 2D részek továbbfejlesztése. Legtöbb képességünk ugyanaz, de jöttek újabb, izgalmasabb figurák is, például az idő lassítása. A fegyverváltás és a célzás is maradt nagyjából a régi, viszont az analóg karral már teljes 360 fokban célozhatunk. A pályák kusza szövedékében csúszó-mászó-repülő teremtmények lelövéséért életerőt, lőszert, aeion energiagömböket kaphatunk. Utóbbi az extra képességeink használatához kell, amik ugyan nem életbevágóak, de jelentősen megkönnyíthetik haladásunkat. Életerőnk és lőszerkészletünk kapacitása tartályok felvételével növelhető, ezek azonban alaposan el vannak rejtve, vagy pedig igencsak meg kell harcolnunk értük. A pályák annyira hatalmasak, hogy több ponton teleportokat is találunk rajtuk, melyeket aktiválva hamarabb juthatunk vissza egy-egy korábbi helyszínre. Amire gyakran szükség is lesz, mert lépten-nyomon olyan akadályokba fogunk ütközni, melyek legyűréséhez csak egy később fellelhető képesség tud hozzásegíteni. A pályákon mentési pontok is vannak, a fülkékbe belépve mentődik el pillanatnyi állásunk. Komolyabb ellenfelek, vagy a játékból kilépés előtt erősen ajánlott a használatuk.

A játék fő attrakciói természetesen a levadászandó metroidok lesznek, melyek sajátos evolúciós utat járnak be a játék folyamán. Az egyszerűbb harang formától kiindulva egyre összetettebb, egyre nagyobb és persze egyre veszélyesebb formát fognak ölteni. Megölésükhöz nem elég a nyers erő, rá kell jönni a gyenge pontjukra és be kell tanulni a támadásaik kivédését is. Minden pályán találunk egy nagy chozo madarak építette pecsétet, mely tovább enged a következő szintre, ha feltöltünk bele X számú metroid DNS-ét. Minden megölt metroidnak a DNS-e is a birtokunkba kerül. Ha nem találjuk a pályákon elrejtőzött metroidot, csak menjünk vissza a pecséthez, ami nyomra próbál minket vezetni, de szerencsére nem túl szájbarágós módon. A metroidok felleléséhez fontos eszköz a beépített közelségmérő is, mely egyre sűrűbb csipogással jelzi a metroidok jelenlétét, hasonlóan az Alien 2 detektorához. Bónuszként a készítők gondoskodtak még egy-két komoly főellenfélről is a metroidokon kívül, melyek szintén alaposan megizzasztanak majd.

Az eredeti Game Boy rész nagy hiányossága a térkép nélküli navigálás volt, de a későbbi részekben is váltogatnunk kellett a térkép és a játék képernyője között. A Samus Returns esetén mindez a múlté, hiszen a játékot magát a felső- a térképet és a státusz információnkat az alsó képernyőn követhetjük egyidejűleg. A koncepció a létező legkényelmesebb és legtökéletesebb megoldás, de kell is a sűrű lepillantgatás az óriási pályák miatt. Kis ikonok jelzik például a mentési pontokat, a chozo ereklyéket, vagy a már elpusztult metroidokat. De fontos információ az aktuális életerőnk, a kiválasztott fegyver és speciális képesség is. A még életben maradt metroidok számát legalul láthatjuk.

Nehéz szavakban visszaadni a felfedezés élményét és a jó öreg metroid-életérzést, csakúgy, mint a játék remek zenéjét. A régi kompozíciók újraélesztése remekül sikerült, a dallamok annyira a játékmenet részévé válnak, hogy a hiányuk már-már bántó. A rövid átvezető animációk és QTE-k is jók, bár ezeknél mintha framedrop is jelentkezne. A játék motorját alkotó mercury-engine remekül teszi a dolgát, a Castlevania - Mirror of Fate két és fél dimenziós megjelenítése itt is magával ragadó látványt hoz, dacára még a képernyő alacsony felbontásának is. A hátterek animációi csak hab a tortán, ezt a játékot nagyon jól összerakták. Érdemes a szinteken elrejtett valamennyi titkos helyet felderíteni, mivel ezekért cserébe a képgalériában számos artwork oldódik fel.

Nagyon tudom ajánlani kipróbálásra az új részt, minden egyes percét élveztem.

Ami tetszik

- hozza a régi részek hangulatát
- kellően összetett
- akár a sorozat új belendítője is lehet

Ami nem tetszik

- már-már zavaróan nagy pályák
- sok helyre kell visszatérni, nem is túl fontos tárgyakért

Hozzászólások

(#1) ldave


ldave
(nagyúr)

Első nap vettem én is, hogy majd jól végigjátszom azon a hétvégén, de a Destiny 2 sajna nem ereszt, még ki se bontottam :(

A Slime draws near! Command?

(#2) Dr.F.E.R.I. válasza ldave (#1) üzenetére


Dr.F.E.R.I.
(addikt)
LOGOUT blog

A Zero Mission-t ki lehet pörgetni egy hétvégén, de ezt szerintem csak akkor, ha látástól vakulásig nyomod. Sokkal hosszabb. Nagyon jó játék, ne hagyd sokáig porosodni.

Két lehetőség közül mindig a harmadikat válaszd

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.