2019. május 19., vasárnap

Gyorskeresés

Ez így nem jó

Írta: | Kulcsszavak: fts

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Tavaly decemberben hallottam egy ismerősről, hogy egy reggel felébredt, és kb. nem tudott megmozdulni sem. A mentők bányászták össze az ágyból. Gerincsérv.

Több kortárs ismerősről tudok daganattal, szerencsére úgy tűnik, mind legyőzték.

Egy szintén velem egyidős közeli ismerős túl van a(z első) szívrohamon.

Alig múltam 30, ahogy ők is. Laktózérzékeny vagyok (="lettem" 31 évesen), magas a vérnyomásom, erre már két gyógyszert is szedek "terv szerint" életem végéig. Elkezdett tönkremenni a gerincem (ami nem csoda, mert 15 éve napi 8-10 órát ülök a gép előtt). Emiatt egyre kevesebbet mozgok (pedig erre is kitaláltak már megfelelő mozgásformákat, csak ugye lustaság/fáradtság munka után, kifogás mindig van), ennek következtében ismét hízok. Ami persze rekurzívan gerjeszti az előzőket. Két éve feleségemmel elvesztettünk egy babát. Sok-sok olyan "élmény", amit már nem csak másokkal, de velem is megtörténnek / történtek. Az élet már eddig is olyan pofonokat adott, amik után már nem ugyanolyan, amiken nem lehet túl lenni, legfeljebb erőt merítünk, hogy együtt éljünk vele.

Az emberek nagy része tököl, hogy lépjen-e vagy ne. Ülünk a langyos sz*rban, jó ez így nekünk, nem igazán kényelmes, de azért nem is annyira rossz.

Amikor különböző topicokban szóba kerül a téma, hogy valaki panaszkodik a nehézségeiről, bőszen osztom az észt, hogy "csak rajtad múlik", csak le kell mondani 1-2 dologról, csak költözni kell, csak munkahelyet kell váltani. Hozzátenném, nem feltétlen észosztás, hiszen én nagyon sokszor léptem már ilyen helyzetben, ha lépni kellett. Egyszer majd írok memoárokat :)

Ezt az egyet viszont tovább húztam, mert elég sokáig csak ketten voltunk feleségemmel, ha valami rosszul sül el, na bumm, majd felállunk és megyünk tovább, ahogy eddig mindig. Viszont most már van egy egy éves a kisfiunk, akinek a biztonságáért felelősek vagyunk. Hónapok óta tervezgetek, készülök, nagyon meg kell fontolnom mindent, amit teszek. Nem sodorhatom veszélybe a lakhatásunkat, a megtakarításainkat, a jelenlegi munkámat (még - ez pont benne van a tervben, mert ebbe nem is olyan hosszú távon bele fogok pusztulni).

Szóval nem lesz egy könnyű kör. De ha az lenne, nem maradna senki aki sopánkodjon.

Egy motivációs videóban láttam: nem kell tököket növeszteni ahhoz, hogy belevágj valamibe. Bele kell vágni, és akkorára nőnek a tökeid, hogy alig bírod magad után cipelni :DDD

Stay tuned.

Hozzászólások

(#1) Freiherr


Freiherr
(őstag)

Akkor itt most mi a masterplan? Az írásból nekem nem jött le.

XXX

(#2) doeeg válasza Freiherr (#1) üzenetére


doeeg
(senior tag)
LOGOUT blog

Nem írtam le a milestone-okat, mert akkor azt számon lehetne kérni :)

Viccet félretéve: tényleg nem írtam le a milestone-okat. Progress majd jön itt kommentben, kb. mint a fotós bejegyzésemnél.

De hogy lássuk, hova tart ez az egész, kezdjük a végén:
- jelenlegi alkalmazotti munka befejezése: 2021. augusztus (akkor lesz a 11. évfordulója annak, hogy ugyanezen számítógép előtt ülök minden egyes munkanapomon). Egyúttal azt is jelenti, hogy eddigre teljes mértékben függetlenítenem kell magam a jelenlegi munkabéremtől.

Az ehhez vezető kisebb / rövidebb távú lépésekről később :)

"Pulled away before your time - I can't deal, it's so unfair" || "nemhoror áron" ©

(#3) UnA válasza Freiherr (#1) üzenetére


UnA
(Korrektor)

Szerintem életmódnak hívják :)

(#4) bitpork válasza UnA (#3) üzenetére


bitpork
(PH! kedvence)
LOGOUT blog (1)

Erre nem igazán van jó megoldás. Az élethosszig tanulás gyk tökön szúrta az emberiséget. A Dán barátom fiatalabb mint én jó pár évvel. Eur milliomos. Kihullott a haja java, sportos alkatú, idegbeteg roncs.

#eci ~~~ secundarium verecundiam ~ Az megvan, hogy Mária országa vagyunk, csak így körülnézve nem világos, hogy Geronazzo vagy Schmidt.

(#5) Narxis


Narxis
(PH! nagyúr)

A munka kiszipolyozza az embert, gyakorlatilag akármilyen munkavállalót nézek mind valamilyen betegséggel, jobb esetben csak eggyel küzd, ülő-álló munka, könnyű fizikai munka, nehéz fizikai munka, nem arra találták ki az embert, hogy napi 8-12 órában ugyanazt csinálja. Erről sajnos nem mernek felmérést készíteni, se cégek, se államok de nagyon jól látható, hogy a nyugdíjas évek az valamiféle jutalom lesz azoknak akinek a szervezete kibírja addig.

Ember embernek a farkasa. A masterplan előbb vagy utóbb az önfenntartás lesz ahol nem mások határozzák meg az életed.

(#6) Fred23


Fred23
(PH! kedvence)

Rengeteg huszonéves "srácot" látni mostanában őszülő hajjal, kilátástalan tekintettel, meg napi 8-10 órákat dolgozó hasonló korú eseti buliribancokat, akik hétfőtől péntekig nyomják keményen a melót, hétvégén meg pasi(k), pia, bealvás. Kábé sokan azért "élnek", hogy a hétvégéken megszerezhessék azt a fajta kábulatot, amit választottak.

(#7) Narxis válasza Fred23 (#6) üzenetére


Narxis
(PH! nagyúr)

Nekem is huszonévesen kezdett őszülni a hajam, elég durva és tudom, hogy a stressztől mert nagyon stresszes éveim voltak. :/ Embertelen világ ez.

(#8) Fred23 válasza Narxis (#7) üzenetére


Fred23
(PH! kedvence)

Szintén huszonévesen. Sok nő mondta akkoriban, hogy még szép is, de nem lettem boldogabb, mert szerintem meg csúnya. Pedig szerintem nem volt olyan sok stressz az életemben, mint sok más ismerősömnél; és mégis megjelent. Talán a stressztűrő képességem nem elég jó.

(#9) Narxis válasza Fred23 (#8) üzenetére


Narxis
(PH! nagyúr)

Lehet, hogy genetikailag hajlamosak vagyunk a korai őszülésre és a stressz csak aktiválta ezt. Lehet, hogy stressz nélkül 35 évesen kezdtünk volna őszülni vagy nem tudom.

(#10) angyalpc2


angyalpc2
(fanatikus tag)

Hány kiló vagy...és milyen magas?

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.