A Razer DeathAdder formavilágát a Cougar is ötvözte a legjobb szenzorral, továbbá néhány egyedi megoldással.

Bevezető, külső

A Cougar kínálata a gamer egerek piacán elég egyedülálló. Az említésre méltó egereik (Minos X3, 300M, 400M, 450M, 500M, 530M, 550M, Revenger) közül az utóbbi hat egér, kétféle ház és négyféle szenzor (A3090, S3988, PMW3310, PMW3360) összelegózásával keletkezett, szemben mondjuk a Zowie-val, ami nemigen variálja a szenzorokat – ellenben közel ugyanaz a belső 8 különböző formába öntve kapható – vagy mondjuk a Logitech-kel, aminek a kínálata művészien rusztikus.

A kezembe most a Revenger került, a ma kapható legjobb szenzorral, a PMW3360-nal felszerelve. Hadd idézzek fel egy sztorit, ami az egér kapcsán jutott eszembe.

Kispályás foci. Az ellenfél elvesztette a labdát, gyors kontra. Emberünk hátul gyorsan elkéri a labdát, felíveli a hatos környékán táborozó csatárnak, aki szakszerűen leveszi. Elviszi a védő mellett, majd kapufán csattan az izomból meglőtt labda. Emberünk felháborodik, hogy lehetett az ő forinthúszas passzát ilyen szerencsétlenül elbénázni, majd hátulról, teli torokból közli véleményét a csatárral: MI KELL MÉÉÉÉG?

Emberünk persze humorosnak szánta ordibálását, de aki nem ismeri, joggal gondolkodik el azon, mégis mire ilyen büszke. A labdát ingyen kapta, és egyetlen értelmes lehetőség állt előtte, felívelni. Ezt többé-kevésbé sikeresen teljesítette, bár a csatárnak igencsak igyekeznie kellett, hogy elérje, a védőnek jobbak voltak az esélyei. Ezután bravúrral lőtte el a védő nyújtózkodó lába mellett, a kapusnak köze nem volt hozzá. De mégis, mi az, hogy csak kapufa?

Forma

Az egér formája az elölről nyitott görgőjével és aszimmetrikus kábelkivezetésével megjelenésekor meglehetősen futurisztikusnak számított. Az említett forma megjelenését – ami ugye egy korábbi modellel jó pár éve megtörtént – ma már nem mondanám forradalminak vagy vadnak, jelenleg ezt a kategóriát nálam a G900 vezeti. A kinézet persze szubjektív, mindenki döntse el magának, hogy tetszik-e ez az ötlettelen, sok más egér elemeiből összelegózott, kétségbeesetten innovatívnak tűnő, mégis sok helyen elnagyolt design.

Méretei: 130 x 71 x 40 mm. A gyári specifikációban megadottól jelentősen eltérnek a valós méretek.

Jobb kézhez szabott, nagy méretű, elsősorban tenyeres fogásra való. Nagy kézzel talán kényelmes claw vagy fingertip gripre is. Vásárlás előtt persze lehetőleg tapogassuk meg valahol, szerencsére ha 500M, 530M vagy 550M van csak kiállítva, az is pont ugyanilyen.

Súly, anyaghasználat

A maga 115 grammjával kifejezetten nehéznek számít, kb. 110 gramm felett mondjuk egy egérre, hogy túlsúlyos, ennél még egy Razer DeathAdder is könnyebb. A súlyelosztása legalább rendben van.

Egy ilyen nehéz dögnél az ember azt várja, hogy az anyaghasználat mindent visz. Az oldalgombok, és a felső része, azaz a főgombok és a háta valami nagyon finoman szemcsés műanyagból van, egész kellemes a tapintása, de semmi extra.

A két oldala gumiszerű, méhsejt-mintás műanyag, jól tapad az ember kezéhez, ennél fogva nem okoz gondot megemelni. Mégis tartósnak tűnik, nem deformálódik, mint mondjuk a szegény, megboldogult, régi Rival esetében.

A görgő sima gumi, a recéi inkább a kinézetet szolgálják, mint a használhatóságot. Ha nem forogna ilyen könnyen a kerék, simán elcsúszna rajta az ujjam. A DPI-gomb egyszerű, matt műanyag, kellemes tapintású.

Az egér szerkezete kellően merev, semmiféle deformációra nem hajlamos.

Kábel, talpak

A kábel szöveteletlen, kellően rugalmas, viszonylag könnyű darab, elnyerte a tetszésemet. Bár a parakábel más ligában játszik, gyári kábelnek jó, bár nem egy CoolerMaster.

A bal oldali kivezetésnél a kábelt érdekes, kettős harang védi. Egyrészt az első burkolat egy csőben végződik, amiből a kábel kijön, másrészt a cső belsejénél jóval vékonyabb a kábel, és a kettő közti hézagban puha gumi figyel, kicsit ki is lóg. Frankón kipárnázza a legérzékenyebb ponton, ilyen jó megoldást ritkán látni.

Az USB-csatlakozó aranyozott. Talán megérem, hogy a marketing-nagyágyúk közül kikerüljön ez a teljesen felesleges feature.

A talpai ránézésre ugyanazok az olcsó, vékony, fekete, teflonbevonattal ellátott műanyagból vannak, mint a "második vonalbeli" gyártók összes egeréé. A Raindropomon tologatva azonban a 115 grammját meghazudtolóan jól csúszott. Az egér zsír új, tehát fogalmam sincs, ha kopik, mennyit veszít a csúszósságából. Mindenesetre amint megkaptam, gyanútlanul letettem az asztalra, és valami morzsa jól látható karcokat eredményezett rajta. Szerencsére olcsón cserélhető tömör teflonra, jaffa jóvoltából.

Gombok, görgő

Az egeret nem szedhettem szét, de mivel ugyanannak az egérnek ez a negyedik reinkarnációja, az előző három belsejéről van bőven kép, coolenjoy.net-ről loptam.

A két főgomb alatt 5 millió klikkre hitelesített kínai Omron D2FC-F-7N van. A legtöbb egérben ennek valamelyik variánsa található, vannak 10 és 20 millióra ígért változatai is. A tényleges élettartam persze nem duplája és négyszerese, de általában azért tartósabbak. A kapcsolók nyomáspontja és feelingje rendben van, bár a túlérzékeny ujjaim szerint a jobb gomb valahogy nincs tökéletesen a helyén, néha el tud mozogni, és hangyányit furán kattan.

A képek tanúsága szerint a görgő alatt olcsó, pici tactile switch van, érzetre meglepően jó.

A görgetésért ismeretlen márkájú encoder felelős, mindenesetre könnyen jár, a fokozatok alig különülnek el. Eleve nagy a kerék átmérője, így szerintem jobb lett volna egy határozottabb encoder, mert kattintás közben néha véletlenül görgetek.

Az oldalgombok hangja fura, de érzetre nagyon jók, pont annyira kemények, hogy véletlenül ne lehessen megnyomni, de kényelmetlenséget ne okozzon. Picit kiállnak, könnyű megtalálni, de nehéz beleakadni.

A DPI-gomb valami förtelmesen rossz. A görgő mögé tett gombokat mindig is nehéz megnyomni, sokat kell nyújtózkodni, hogy elérjük. A Cougar kitalálta, hogy elforgatják a kapcsolót, így nem lefelé, hanem hátrafelé kell nyomni. Ezzel önmagában semmi baj, csak a megvalósítás sikerült rosszul. A nagy gombot bő 1 mm-t kell rugó ellenében, hátrafelé nyomni, hogy találkozzon a kapcsolóval, majd a következő milliméteren a megnövekedett ellenállású rugó mellé a kapcsolóval is meg kelljen küzdeni. Ha nem lenne ez a holtjáték, és max. valami nagyon gyenge rugó lenne benne, nem lenne ellene semmi kifogásom. Csak hát ugye ha nagyapámnak kereke volna, akkor mozdony volna.

Szenzor

Az egérben az új csúcs-szenzor, a PMW3360 dolgozik. A Logitech-exklúzív változata a jól ismert PMW3366, ez elvileg annak a butított változata.

A Paint-teszten látszik, hogy 3200 DPI-ig semmi jitter, 4800-on picit kezdi, 6400-on már igencsak ronda, és 12000 DPI-n meg nem volt humorom rajzolgatni. Angle snapping kikapcsolható, nem tudom, ki akarná bekapcsolni.

A polling rate elég instabil, rendszeresen átcsúszik egy-egy polling a következő USB frame-be. Ez 1000 Hz-en azt jelenti, hogy a packet-ek időbeli távolsága a "kimaradó" frame-ben 2 ms, a következőben viszont ~0. Ez a rendes használatot szerintem egyáltalán nem befolyásolja, cserébe az xVelocity grafikonok 1000 Hz-en értékelhetetlenek lettek, kénytelen voltam mindent 500 Hz-en végezni.

A LOD-dal nincs baj, állítható, alapból is elég alacsony.

A sebességet persze jól bírja, kb. 6,8 m/s-ig voltam képes megrángatni, akár 6400 DPI-n is lekövette.

Az input lag tesztet - mivel a G100s nem volt nálam - Zalman ZM-M600R-rel végeztem el, aminek a G100s-hez képest pontosan 0 ms az input lagja.

A Revenger 2000 DPI-ig tökéletesen reszponzív, 2100 DPI-n már van smoothing. Érdekes a karakterisztikája, kb. 0,2 m/s-ig semmi, majd afelett kapcsol be, konstans 2,5 ms, minden DPI-n. Fogalmam sincs, miért pont 2000 felett kapcsol be, egészen 3200 DPI-ig nincs jitter.

Acceleration persze nincs benne. Videóval nem szenvedtem, a grafikonon ugyanúgy látszik.

Szóval még mindig első osztályú a PMW3360, teljesen lehetetlen kiakasztani, de tessék max. 2000 DPI-n használni.

Szoftver, értékelés

A szoftver legfontosabb tulajdonsága, hogy beállítgatás után mindent megjegyez az egér, tehát a szoftver törölhető. Akit érdekel részletesebben, a Cougar 300M tesztjében megcsodálhatja. Ahhoz képest annyi a különbség, hogy:

- három DPI-állást képes rotálni, nem csak kettőt
- a háta és az oldalsó DPI-jelző színe külön állítható, persze mindkettő ergébé
- a szokásos opciókon kívül a LOD és az angle snapping is állítható

Összegzés

+ szenzor
+ oldalgombok
+ kábel

- tömeg
- görgetés
- DPI-gomb

A görgőn lenne mit csiszolni, és leadhatna egy jó 10-15 grammot, ettől eltekintve remek egér. A szenzor a legjobbak egyike, a gyári kábel kellően rugalmas, a DPI-gomb nem rosszabb, mintha ott se lenne. Összességében ajánlott egér, ha együtt tudunk élni a hátrányaival, és ez próba nélkül nehezen deríthető ki. A nagyon hasonló formájú vetélytársai a Razer DeathAdder Elite és az Asus Strix Claw, előbbinél olcsóbb, utóbbival egy árban van.