Megfigyeltem, hogy audióban és HiFi-ben mindenkinél az a fogalomkör válik szélesebbé, részletesebbé, amire az illető érzékeny, illetve fontos számára. Pl. a tonalitással kapcsolatos fogalmak, frekvenciatartományok, vagy pontossággal, részletességgel kapcsolatos fogalmak, vagy épp a teret különböző aspektusból leíró fogalmak, melyek bár rokonok, összekapcsolódnak, mégis mindegyik egy kicsit másra vonatkozik. Kialakul, hogy az illető számára fontos terület kissé eltérő tulajdonságait is külön tudja választani, "meg tudja beszélni". A nekem (mint magam előtt is többször is kiderült) legfontosabb terület a térrel kapcsolatos.
Mielőtt rátérnék ezekre, gaborka8x8 kérdésére én is PuMbA hozzászólásával tudnék legjobban válaszolni, magam is így gondolom.

Ezen kívül amiket én még megkülönböztetek, megfigyelek:

transzparencia - részletesség - pontosság - szeparáció - légiesség - tér(nagyság) - és így tovább... fogalomkör.

Ezek némelyikébe bejátszik a tonalitás is, és némelyike értelmezhető külön tartományokra is (pl. pontosság)

Transzparencia: ez az a tulajdonság ami "tiszta" hangot eredményez, egyszerűen szimpla, átlátható, egyértelmű, világos (nem úgy világos, mint karakter), amit összetett sűrű zenénél is tud.
Részletesség: információtartalom, áteresztőképesség. Ami részletes, az sok valódi információt ad át, kiemelések nélkül is. Tartományokra vetítve is értelmezhető.
Pontosság: bármennyi részletet is ad, amit ad, azt a valóságnak megfelelően nyújtja, a lehetőségeihez képest. Nehéz leírni, amikor meghall az ember egy hangszert pl., és érzi, hogy ez valóságosabb, mint egy korábbi eszközön, akkor tudja, hogy ez most pontosabb, se több, se kevesebb. A minél kisebb torzítás is ide tartozik, többek között.
A pontosság másik szinonimája lehet a gyorsaság, a hangok végének, az ütemeknek pontosan ott van a lecsengése a vége, ahol annak lennie kell, nem úszik meg, nem búg, nem keni el, stb. Ettől jobb lehet a szeparáció is:
Szeparáció: a hallható hangok egymástól való elkülöníthetősége. Ha jó a szeparáció, akkor még egy összetettebb, sűrűbb muzsikánál is meg lehet számlálni minden egyes hangszert, énekest, stb. Disztingvált hangot eredményez. (A hallható-t azért emeltem ki, mert nem feltétlenül olyan részletes, mint pl. egy nagyobb kategóriás hangkeltő, de amit megmutat, azokat jól elkülöníti, körülrajzolja. Tapasztaltam már ilyet, azonnal érezni miről van szó.)
Tér: egyszóval: 3D. A hangszínpad kiterjedése mindhárom irányba. Ha ez jó, akkor a fentebbi tulajdonságok nagy térben, könnyebben tudnak érvényesülni. Ha a szeparáció nem jó, akkor zavaró is lehet, de annak javulásával megjelenik a "fekete háttér" ami a hangok közötti tisztaság, csend (itt kapcsolódik be a pontosság is )
Légiesség: ez inkább a tér egyik mellékága, és karakterbéli tulajdonság is. Nem kell, hogy hatalmas méretű legyen az a tér, de lehet egyfajta könnyedsége a zenének, amitől szerintem élvezetesebb is lehet hosszú távon, mint egy csupán hatalmas terű fejhallgató, hangdobozpár. (angolul "spacious sounding") Szükséges hozzá a jó transzparencia, és jó szeparáció, valamint szerintem feltétele a kissé világosabb karakter (de nem éles!).
"Imaging" amire magyarul talán azt tudnám mondani, hogy "leképzés". Ha a fenti tér szó a a tér méretére vonatkozott, akkor ez most a minőségére. Igen ismét. De szinte érezni is a szóból, hogy mit jelent önmagában, ha jó az "imaging" akkor szinte megjelenik előttünk körülrajzolva a muzsika, kontrasztos képet adva. Ehhez nem muszáj nagynak lennie a képnek...

Kiegészítve: 16.06.21., 18:32

További beszélgetés a fórumban.