Még meg sincs hirdetve az autó, de már négyen érdeklődtek. Ami alapvetően jó dolog, és azt mutatja, hogy el fogom tudni adni Wilsont.
De már az érdeklődők 50%-a (négyből két érdeklődő) után is valami nagyon mély pokolban érzem magam...
1: 600.000 forintot adna érte, ment vele próbakört, imádja, ha összejön a pénz jelentkezik.
2:
- Hálóó! Hallottam eladó az autó! Adok érte háromszázat!
- Mármint melyikért? A vectráért? (ismerős F Astrája is nálunk pihen, az is eladó, de hatvanezerért)
- Hát persze! Amúgy mit lehet tudni róla?
- Szóval semmit nem tudsz az autóról, de már háromszáz... Na, neked nem eladó.
- Akrvnyádmagyarkutyaabeledkitaposom!!! (igen, így szó szerint)
3:
- Szia, versenyen láttam az autót, mit tudsz róla mondani?
- *Minden szépen elmond amit fontosnak vélek*
- És milyen árra gondoltál?
- Figyelj még nem eladó, csak szólok.
- Akkor miért húzod az időmet??
- Asszony nem mondta, hogy még nem eladó, csak az lesz?
- Hámondta, de annak két hete!
- És kaptál ellenkező infót?
4: Ez egész normális volt, csak az árban nem fogunk tudni megegyezni
Bakker... Mi lesz amikor elkezdem hirdetni? Ugyanitt olcsó nyugtató érdekel