Alakul. Lassan, nem sietve, de alakul. És megy. És imádjuk. És nem, ez nem egy objektív blogbejegyzés, ahogy az előzőek sem.
Szóval ott fejeztük be a történetet, hogy szeptemberre Mr. Wilson Fisk elkészül. Milyen meglepő, de nem így történt
Először is kiderült nagy nehezen, hol fogy el a víz. Én még életemben nem örültem ennyire egy hűtőcserének mint most. Sokkal olcsóbb mint két hengerfejet felújítani. A hűtő oldalán szivárgott a víz, de persze csak nyomás alatt. És ott is hektikusan, volt amikor 40km-en egy liter, volt amikor 500km alatt két deci. Mikor milyen kedve volt a gonosz lelkének. És persze a vizet is forralgatta. De végül meglett a hiba, Fallout előtti este irány Paks mellé, ott hűtő és kiegyenlítőtartály csere. Másnap egy kis kerülővel irány Kunmadaras, agyonpakolt autó, reggel nyolc órás budapesti dugó két órán keresztül, a víz hőmérője meg sem mozdult. Hiba megoldva, pipa. Az M3-ason gondoltam kicsit elengedem a vadállatot, de ott rendszeres a balratartás, szóval elengedtem a dolgot. 4 nap után jöttünk haza, 9,5 litert sikerült ennie, agyonpakolva, jó sebességgel.
Az új rugó is cserésre sikerült, köszönjük Kecskeméti Repülőnap, piros parkoló. Csörgött hazafelé mint a vesztés, otthon kerék le, és kivettem egy fél spirált a tányérból. Régi gólyaláb egyben ment vissza.
Van még egy alapjárati motor csatlakozó ami cserés, de mivel baromi jó áron sikerült egy szinte új motortéri kábelköteget szerezni, így azt télen még átszalagozom (baromi meleg van ám a motortérben), és csere egy az egyben.
Minap a rezocső pattant el. Természetesen a legrosszabbkor, kifejezetten kellett volna az autó. Csattant szép nagyot, utána brutál hang. Műszerfal hibát nem jelzett, kipufogóra gondoltam. Az is volt, mint félreállás után kiderült, szóval irány haza. Szomszédok biztosan szerettek. Egy hétre rá főleg, amikor fél hatkor indultam vele a nagyfaluba. Kemény 30 ezresért csinálták meg, azóta szép halk hangja van. Bár a gázelvételes visszahörgés hiányzik, de asszony megtiltotta, hogy megfúrjam az új csövet
És a kaszni. Na, hát attól féltünk, de nagyon. Húztunk egy anyagi határt, alatta marad, felette eladás. Nem akarunk pénztemetőt játszani. Már most is bukóval szállnánk ki belőle, de ezt próbáltuk minimalizálni.
Családhoz közel van szakembör, amolyan régi mester kis faluban. Legurultunk (ezért kellett a kipufogót megcsináltatni még a döntés előtt), ő mutatott egy rámpát amire fel kellene állnom. Közöltem, hogy nincs az a jó isten. Ültetés, i500 lökös, én arra fel nem megyek. Belátta, kinyitotta a garázst és kiállt egy B Vectrával.... Megnyugodtam, nem az enyém az első amit lát
Lélekben nagyon csúnya számokra készültem, az aknában hümmögött is az embör rendesen. Minden hümmögésre 50.000ft-ot számoltam. 500.000-nél kérdeztem rá, hogy most mivan?
- Gyere le!
- Megyek.
- Látod azt?
- Látom.
- Mi az?
- Küszöb?
- Az. Gyári.
- Mármint patika?
- Az. Kicsit csiszoljuk, a végeket cseréljük és kész.

Érted, a 23 éves OPELEN (ami sose kop el csak elporlad ) a gyári küszöbök vannak, a végeket leszámítva felületi rozsdával. B+!!! Bár az embör azt is közölte, hogy az első kasznis nagyon jó munkát végzett az üregvédelemmel, a másodiknak törjön el a keze. Sehol nem kell igazán nyúlni az autóhoz, csak ahol ő hozzányúlt. Padlólemez két helyen, nyúlványok felső része, két hátsó sárvédő. Mindenhol máshol csak csiszolás, alapozás. Festést nem vállal. Így, anyaggal együtt nem érjük el a százezret. Oké, van kicsi családi kedvezmény, de százezer. Wilson marad. Vigyorogtunk is hazafelé anyával mint állat.
És ismét csókoltatom az előző tulajt, aki spórolt az autón. Remélem a házuk is így épült...
És a fékek. Mivel rendszeres járok német autópályán 160-200 között (160 alatt eleve nem hajlandó menni a mocsok), gondoltam cseréljünk már mindent ami fék. Négy tárcsa, betétek, nyeregfelújítás. És ha már ott vagyunk, egy olajcsere is belefér.
Hogy őszinte legyek amikor a bal első külső betét fele leesett akkor nyeltem egy nagyot. Nem hogy anyag sem volt már sok rajta, de annak is a fele kiesett. A jobb elsőét meg sem találtuk. Na, ezért nem veszünk tesco-takarékos alkatrészeket ( ismét csókoltatom az előző tulajt, hogy rohadna a hátába az anyósa lába). Kívülről még lassan cserésnek tűnt, szétszedve hoppá. Eszembe jutott, hogy azon a bizonyos német autópályán mennyivel is jöttem lefelé Paksig? Nyeltem még egyet. A kézifék dobfékei már fel sem tűntek, de legalább tudjuk miért voltak gyengék... Persze azt nem rendeltünk, nem baj, kell legközelebbre is valami meló De most feszül a 4 Textar tárcsa, a 4 pár Textar betéttel, felújított nyergekkel, így nyugodtabb vagyok. Zimmermant szerettem volna, de abból sajna nem volt ez a méret Bárdiéknál, a mágusom viszont oda jár. Ez van, Ez sem egy rossz márka.

Szóval, fékek pipa, első futómű pipa. Előző listából maradt még a:
Motortartó bak 60.000 körül
Klíma ( xft)
Akksi (25.000ft)
Beltér cirka 50.000ft körül
Vonóhorog (100.000ft körül, műszakival)
Üzemanyag beömlő cső cca 5000ft.
Hátsó futómű, 4 rugó cirka 80.000

A pénz megvan, tényleg csak a kasznis keresés/árajánlat miatt vártunk eddig. De mivel ő tetszik számot mondott, szépen lassan cserélünk minden mást is. Hogy mennyiben van? Cirka 700 darab ezresnél tartunk most (vételár, új motor, minden ami nem benzin).
De ne számoljuk a pénzt. És tényleg ne. 8000km pörgött bele az első bejegyzés óta. Imádjuk. Mind a kettőt. Wilson igazi élményautó, pénzért élményt ad. Semmi realitás nincs a létében vagy a tulajdonlásában, de kit érdekel? A két autó eleve nagyobb szabadságot ad, a volánja mögött pedig minden percet élvezek. Fióna igazi igásló, minden nap hoz-visz minket, most rá is költöttünk egy kicsit (tetőkárpit, futóműbeállítás, hamarosan vezérléscsere). Két huszonéves öreg, imádnivaló lélekkel, lassan mindketten patika állapotban. Imádjuk őket, a fiam is imádja őket, tervezett lányunk is imádni fogja őket.
És ez az amit nem vagyok hajlandó pénzben mérni. A pénz egy eszköz, nem egy cél.

Első lökös műanyag felújítás. Nem tett neki rosszat, még a megfelelő anyagot kell eltalálni.

A fehér oldalsó indexek szerintem kifejezetten jól állnak neki. A képe belógó V6 blokk a kellemes extra

Szép. Imádjuk. Pont.