Avagy hogyan ne vegyél autót?

Huhh... Hát most fogok kapni hideget, meleget, hülyézni lehet nyugodtan. A történet szerintem tanulságos, eddig igazi mintája a "hogyan ne vegyél autót" kategóriának.
Van nekünk "A" G Astránk, Fióna névre hallgat (zöld, hisztis, de imádnivaló). De hát szegénykénk kicsit fapad, se klíma, se tempomat, motor is csak 1.6, de az autó mégis hibátlan, szerelőhöz nem nagyon hordjuk, mivel nem igényli. Egyben van, családi darab, örök szerelem, pörög bele a kilométer, mi kell még? Bármikor el merem vinni műszakira, rozsda sehol, műszakilag egyben. Pár ismeretlenek áltat okozott parkolási sebzés, most egy baleset nyoma bal hátul, ennyi az összes baja. Pedig 21 év, 260.000km.
Hát kellene egy Vectra. C nem, az túl drága, legyen egy B. Egy idősek ugyan az Astrával (1999), de nagyok, kényelmesek, és ésszerű áron ésszerű darabokat lehet venni. Ráadásul tetszik. De ez szubjektív.
Minap pihentemben böngészve találtam is egy ritka darabot, egy I500-ast. Aki érti az tudja, 1500db készült belőle, gyári optikai tuning, 170 helyett 193 lóerő, örök életű XE motorral. 380.000 forint. Azaz 380.000 forint. Szemöldök megszalad, páromnak megmutat, mindketten instant orgazmus. Nekem kettő is.
Másnap utánanéz, hát képek alapján picit le van lakva. Ja, és nem is I500, csak az optika majdnem azonos. Nem baj, attól még V6, 170 paci, egy megnézést megér, majd alkudunk belőle. Nincs közel, de 130km nem a világ vége, Fióna elvisz. Tulaj felhív, szombatra időpont megbeszél, pár gyors kérdés feltesz, eddig jó. Ügyfélkapu lekér, 5 tulaj, de elvileg előző kereskedő, így csak 4, de ez egy 23 éves autónál nem vészes szám. futás rendben, előző tíz évben egyenletesen ment felfelé, vizsgaképek rendben.
Na, eddig jó, most jön az elcseszés.
Két ismerőst néztem ki, egyik hivatásos, a másik hobbi autószerelő, de sajnos nem értek rá, marad a telefon. Leutazunk, autó megnéz, körbecsócsál. Téli lemezfelni merő rozsda. Igen, intő jel. Küszöbök végén rozsda, de ezt tudtuk előre. Rohadni nem rohad, futómű nem kopog. Kültér-beltér lelakva. Nem nagyon, de nem kicsit.
Igen, itt kellett volna eltűnni onnan.
Motorház felnyit, hoppá, az ott olajsár, csókolom????
Igen, itt is menni kellett volna.
Hűtővíz nem olajos? Nem, de nincs is benne sok....
Igen, itt is.
Na, szemöldök újra rángat, kiskönyv megnéz, áhá, vezérlésben 55.000km, reméljük, hogy csak a tömítés adta meg magát, típusbetegség. Mivel vezérlést alapból cserélni kell egy frissen megvett autón, gondoltuk ez még belefér. Mondom a tulajnak, hogy sok reményt nem fűzök a vételhez, de egy körre elvinném, lássuk hát. Ő mondja oké, majd jövünk.
Első kormánymozdulat, na, hát akkor felírjuk a bal féltengelyt is.
Igen, itt is.....
Elindulunk, finoman, nem taposom neki. Kicsit szokjuk. Egyenesen megy, eddig jó. Kormányt elengedve is, fékezve is, eddig is jó. Na, akkor váltsunk vissza kettőbe, és adjunk neki. Jók az ülések is, 500+ G erő fölött is kényelmes. Nincs mit tagadni, piszokul húzott a vas. A hang pedig.... V6 az V6. Nem sornégy.
Megint fék, ABS jó. Padlógáz állóról, ESP is jó, villan szépen. Kettesben is. Szóval fék jó, futómű nagyjából jó, nem vészes ez. Csak mi ez az égett szag? Sőt, égett olajszag?
Visszaérünk, motorház nyit, hát az bizony füstöl. Mármint az olaj, ami kijött a tömítésen.
Igen, itt már sikítva kellett volna rohanni onnan.
Két ismerős felhív, egyik azt mondja engedd el, a másik nem veszi fel. Asszony félrehív, mondom neki, hogy gatya, menjünk. De hát engem is megfogott, Őt is, csak kellene kezdeni vele valamit.
Eladóhoz vissza, mondom neki, hogy bocsi, de ez túl rizikós, kihagyom. De mondjak rá egy árat. Nem mondok, mert azért engem megversz. De mondjam. Oké. Százezer. Tanakodnak, legyen százhúsz, nem, max száztíz. Tanakodás, belementek.
Igen, tudom, ritka barom az ilyen mint én.
Papírok kitölt, négy irmscher felni bepakol,indulás haza. Toltam bele egy tízesért benyát, mert az nem nagyon volt benne. Először asszony vezette (gyerek persze a V6-ban utazik ), ment is szépen, 40km után megállás, olaj nem folyik, nem büdös. Aha, szóval csak akkor ereszt, ha kitaposod. Tuti szelepfedéltömítés. Indulás előtt persze néztünk olajszintet, tesztkör után is, nem fogyott. Hát akkor nem lehet nagy baj...
Narrátor: De, nagy volt a baj.
Egyszer láttam, hogy drágám odalépett a V6-nak, hát az Astrát agyonpörgetve sem volt esélyem. Mint kiderült, Ő ötödikben volt, én pedig Torettót megszégyenítve pakoltam az egyhatost
Elgurulunk vele két megállással Budapestig, cirka 100km után ültem át a Vectrába. Szerelőhöz be, még pár apróságot mondott, de az összkép: Ennyiért megérte. Egy hónapig tuti bírja, addig az Astra végez a kasztnisnál, dolgozni tudok járni, utána helycsere, rendbe hozzuk a Vectrát.
Narrátor: De nem így történt.
És most jön a drámai, bár előre sejthető befejezés: hat kilométerre a lakástól csattogás. Nem halk, nem kicsi, plusz piros lámpánál le is fullad.... B+, elört egy szelep. Vagy valami, de eltört. Nagy nehezen hazaküzdöm magam, másnap szerelőhöz küzdés. Autó lerak, kulcs átad. Meglátjuk.
Tanulságok:
1: Ha nincs pénzed, ne vegyél autót.
1/a: Főleg ne ritkát.
1/b: Főleg ne nagyot.
2: Vigyél magaddal valakit, aki ért hozzá. Ha nem ér rá, ne menj!
3: Figyelj a jelekre! Folyásos motort nem veszünk, elhanyagolt autót nem veszünk!
4: Ne érzelemből dönts!
5: Az első négy pontot olvasd el ötször!!
5/a: És fogadd is meg!!!!

Megbántam-e? Fene se tudja. Asszony ugyan azt mondja, hogy ne ugorjak le egy hídról, én azért ütöm a fejem, hogy közel 20 év vezetés után ezt benéztem. Tudtuk, hogy költős lesz, de most van némi pénzmag, élvezzük kicsit.
De a legfőbb érvem: Vasárnap reggel lenéztünk az erkélyről, és hiába tudtuk, hogy beteg (vagy halott), akkor is azt mondtuk, hogy gyönyörű, hogy kell. Úgy fogalmaztam meg, hogy most befogadtunk egy menhelyi, elhanyagolt, lompos kutyát, akinek csak törődés kell, és majd meghálálja. Fiammal le is vittünk egy vödör vizet, pár rongyot, és kitakarítottuk a motorteret. Rögtön szebb lett.
Innentől két eset lehetséges: Vagy azt írom le tanulságul, hogy kell kivonatni és eladni egy ilyen dögöt, vagy egy szép hosszú blogsorozat következik a feltámasztásról. Meghatároztunk egy keretet, ha abba belefér, akkor az utóbbi következik. Ha elértük, akkor az előbbi. Az első szót a szerelő fogja kimondani miután megbontja a motort. De bízunk a feltámadásban