2020. március 31., kedd

Gyorskeresés

Káin

Írta: | Kulcsszavak: Hit . Novella . Isten . Fantasy . Történet . Biblia

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Káin

- Ádám, azt hiszem itt az idő! Kiáltotta az izzadságtól csatakos, fájdalomtól elgyötört Éva. Ádám a félelemtől és álmosságtól megdermedve csak figyelte Éva kínjait.
- Ádám! Kiáltotta egyre keservesebben sírva az első gyermekét hamarosan világra hozó Éva.
- Segíts kérlek!
- Mit tegyek asszony? Mit csináljak? Szólalt meg pillanatnyi bénulásából magához térve Ádám.
- Valamit, legalább hozz vizet! Sikította. Arcán az esti tűzhely parázsló fénye vetült vissza, szemében a halálra rémült, riadtan kapkodó Ádám képe tükröződött. Sötét éjjel volt, a bozótok közé épített vessző és állatbőr sátorban ketten, Ádám és Éva egymás mellett feküdtek. Éva könyörgő tekintetét szomorúan nézte az első ember. Faragott tálkában vizet hozott, itatta és törölgette felesége arcát. Éva gyönyörű volt, a valaha Isten dicsőségében ragyogó arcára csodálattal, és örökké tartó szeretettel tekintett férje. A kis sátorban állatbőrökön fekve Éva megszülte az első, asszonytól született embert. Véresen és fájdalommal, ahogyan Isten megátkozta őt. Ádám kezébe véve az újszülöttet, a csillagos ég felé emelve hálát adott az ajándékért, majd ezt kérdezte feleségétől:
- Mi legyen a neve?
- Káin. Aki családdá tesz minket, ketten voltunk idáig, de ezután már hárman leszünk.
- Káin lesz a neved. Nevetett fel Ádám. Káin! Káin!
- Nézd, férfit adott nekünk az Isten olyan, mint te. Káin hangos sírásba kezdett. Ádám oda adta anyjának, aki a mellére rakva etetni kezdte a gyermeket.
- Így táplálom, belőlem nyer erőt a testemből. Ádám, Éva és a kisded Káin mellé telepedett, és melegség öntötte el szívét. Boldog volt, de a tudat, hogy egyszer meghal a szeretett gyermeke, felhasogatta sebektől vérző szívét. Káin gyönyörű kisgyermek. Arca kedves és széles mosolya felmelegíti, megfáradt szülei napjait.
Ahogy cseperedik öccse születik. Hevel, Ábel vagy is lehelet lesz a neve. A kis Káin örül testvérének, és kedvesen, szeretettel bánik vele. Együtt játszadoznak a mezőkön, és nagyon sok dolgot együtt tanulnak meg. Az állatok viselkedését, a természet minden nehézségét és ajándékát. Tágra nyílt szemekkel hallgatják esténként, közösen apjuk Ádám történeteit Édenről. Jól ismerték a legendát anyjuk és apjuk vétkéről, a gyönyörű kertről, amiről le kellett mondaniuk. Ábel gyakran kérdezte milyen volt Isten, hogy nézett ki?
-Sohasem láttuk őt, éreztük jelenlétét, beszélt hozzánk. Mindig kedvesen és szeretettel. Tőle tanultunk mindent. Áradozott Istenről Ádám.
- Mesélj még! Kérlelte Ábel. Milyen állatok vannak Édenben? Visszamehetünk? Milyen gyümölcsöket ettetek? Hogy nézett ki, milyen bent? Kíváncsiskodott Káin.
- Nagyon sokféle állat van ott, mosolygott Ádám. Annyifajta gyümölcs, hogy meg sem tudtam számolni. Valamelyiknek még nevet sem adtam. Volt kicsi, nagyobb, mindenféle színben, illattal. Még most is a számban érzem az ízüket, és az orromban az illatukat. Csukta be szemét és révedt a múltba a megtört Ádám. A kert mindenfelé puha fövennyel borított, soha nem bántotta a lábunkat, nem sértette fel és nem kellett vigyázni a lépteinkre, mint most. Amerre a szem ellátott bámulatos, színes fák és növények, állatok. Frissítő tavak, zuhatagok és csillámló folyók. Medvék és kisoroszlánok játszadoztak egymással, és persze velünk is. Mosolyodott el. - Mesélj még! Könyörgött a bágyadt Ábel. Mesélj még! Csatlakozott Káin, félig lehunyt szemmel.
- Mára elég ennyi! Gyerünk aludni. Terelgette kedvesen gyermekeit Ádám, majd leült és mélyen elrévedve, maga elé bámulva halkan így folytatta: - Sajnos nem mehetünk vissza. De ígéretet kaptunk, hogy leszármazottjainknak megbocsát és beengedi őket elvesztett kertünkbe! Újra, csak egyszer hallanám kedves hangját, csak egyszer érezném szeretetét!
Így teltek legtöbbször, estéik.
Ahogy növekedtek, Ábel az állatok, Káin pedig az ehető gyümölcsök, a gabona és a zöldségek tudományaira tanította húgait. Néhány év elteltével már egyre kevesebb időt töltenek együtt. Ábel alá van vetve Káin tudományának, függ a terméstől, hiszen ez jelenti számára és állatai számára is az életben maradást. Ábel naponta kereste bátyja társaságát, de elfoglaltságra hivatkozva legtöbbször elküldte őt.
Egy nap titokzatos idegen jelent meg a mezőn, ahol Káin épp dolgozott.
- Üdvözöllek Káin! Kiáltotta szélesre tárt karral és mosollyal.
- Üdvözöllek idegen, ki vagy te? Érdeklődött a munkából felegyenesedve Káin.
- Meg sem kínálsz, adj innom! Folytatta a különös idegen, akinek furcsa, Káin számára még sohasem látott ruházata volt. Az idegen magas, erős, és köpenyébe burkolózott. Arca szép, és kedves.
- Ott van abban a tálban. Vetette oda Káin.
- Köszönöm!
- Szóval mi a neved, és mit akarsz? Még soha nem láttalak errefelé. Most akkor ki is vagy? Lett egyre izgatottabb.
- A nevem Azázel és Isten angyala vagyok. Jelentette ki, magát kihúzva az idegen.
Káin nevetésben tört ki.
- Még, hogy Isten angyala! Ő már réges-rég elfelejtett minket! Mi az, hogy angyal?
- Isten égi teremtménye. Olyan, mint az ember, csak erősebbek vagyunk és értünk egy s máshoz, és ráadásul mellette lakunk az égben.
Káin még mindig nevetett.
- Azt akarod mondani, hogy az égből jöttél? Mutatott az ég felé.
- Igen onnan. Felelte Azázel együtt nevetve Káinnal.
- Ha nem haragszol, akkor most dolgoznom kell. Angyal az égből, rázta fejét, ám hirtelen visszafordult, honnan tudod a nevem?
- Ó Káin, már régóta ismerlek. Már anyád méhében nagy tervei voltak veled a Teremtőnek.
- Velem? Velem! Dühödött be Káin. Akkor miért hajított ki minket Édenből? Miért vetett el minket? Nem hiszek neked, de nem is érdekel a mondandód, hagyj dolgozni! Legyintett majd dühödten földbe vágta kapáját.
- Pedig hinned kell, benne. Tudod, például, hogy jelen voltam a születésednél?
Te vagy az elsőszülött ember, és ott akartam lenni. Első az elsők között!
- Első, micsoda különlegesség! Morgott, Káin. Hagyj engem!
- Jól van, nem akartalak zavarni, csak megnéztem milyen nyomorúságos életed van. Nagyon sajnállak. Így kell tengetned mindennapjaid, túrnod a földet keservesen, miközben lehetnél Édenben is. Rendben megyek, nem zavarlak tovább! Gúnyolódott Azázel, miközben tudta mi fog történni.
- Várj! Ezt, hogy érted? Tudakolta Káin. Azázel pontosan erre számított. Megfordult és a következőket mondta:
- Úgy ahogy mondtam, vagy nem tudtad? Édent Atyád utódainak ígérte a Teremtő, te vagy az első, kinek lenne nagyobb joga hozzá? Érvelt, közben folyamatosan Káin tekintetét kereste.
- Erről hallottam, miszerint atyám utódai megbocsátást nyerhetnek, nyögte Káin miközben leeresztette kapáját és rátámaszkodott.
- Igen - folytatta - ezt mesélte Atyánk majd mindennap, mikor gyerekek voltunk. Hát igaz lenne?
- Persze, hogy igaz. Sőt! Mivel te vagy az elsőszülött ember, neked van a legnagyobb jogod arra, hogy visszakapd jussod.
- Mit is mondtál, hogy hívnak? Hitetlenkedett Káin miközben megtörölte verejtékes homlokát.
- Azázelnek
- Nem te vezetted félre anyám, hogy megszegje a törvényt? Emlékezett vissza és vonta kérdőre Azázelt.
- Nem! Dehogy is! Az Szamáel volt, ő a Sátán! A vádló, a könyörtelen, gonosz. Én nem voltam Édenben. Igazat mondott Azázel, hiszen ő beszélte rá, Szamáelt, hogy vezesse félre az asszonyt, ő fertőzte meg szívét gonoszsággal, mint ahogy most Káin szívét is meg akarja fertőzni.
- Én Őrző vagyok - veselkedett neki mondandójának ismét - aki közvetlen Isten közelében van. Tőle hallottam, Ő maga mondta nekem, hogy tervei vannak veled. Beszélt Azázel lelkesen, miközben undorral, megvetéssel tekintett Káinra, mégis arcán mosollyal a megtévesztés csodás fegyverével.
- Honnan tudjam, hogy nem hazudsz?
Erre Azázel felfedte angyali formáját. Kitárta szárnyait, és Káin fölé emelkedett. Káin a földre rogyott és félelem fogta el.
- Kérlek elég! Hiszek neked! Ilyen félelmeteset, ám csodálatosat nem látott még. Miután megnyugodott, felállt és kérdezni kezdte Azázelt.
- Tervei velem? Mégis micsoda?
- Azt szeretné, hogy te legyél a majdani tökéletes emberek atyja a földön. És hogy Édenben lakj, amit kiterjeszthetsz az egész világra.
- Édenben mi van, innen kívülről nem nagyon látni semmit sem, tényleg minden olyan káprázatos ott bent, oly csodálatos mint, Atyám meséli, annyifajta állat és étel van?
- Igen, semmire nem lesz gondod! Csak azt kell tenned, amit én mondok. Én megtanítalak, mindenre, hogy alkalmas legyél uralkodni.
- Uralkodni? Miért kellene uralkodni, és min? Nem jó nekünk így?
- Mert Isten ezt szeretné uralkodj az összes állat felett, de az új embereknek, az újrakezdés után szüksége lesz vezetőre is. Ki lenne alkalmasabb nálad? Figyeltelek Káin és meg kell mondanom nem is álmodhatnék jobb, erősebb vezetőről, mint te!
- Elmondom Atyámnak és Ábelnek, hogy van reményünk Édenbe visszatérni! Azzal elindult de Azázel megfogta a karját.
- Nem kellene Ádám szívét fájdítani, tudod ők sosem mehetnek vissza. Ábelnek pedig ne szólj amíg nem készítettelek fel! Majd átadod neki a tudásod, és együtt vonultok be Édenbe! Lelkesítette Azázel.
- Rendben van, megegyeztünk! Mit kell tennem?
- Csupán Imádnod kell az Istent.
- Imádnom Istent? Még is, hogyan? Hogy imádjam?
- Tedd, amit kér! Hajolj meg nagysága előtt!
- Honnan tudjam mit kér, ha nem is látom, nem is hallom őt? Anyám bűne óta nem beszélt még hozzánk.
- Nos, ezért vagyok én itt. Tárta szét majd mutatott karjaival a földre Azázel. Én leszek, aki elmondja mit tegyél. De kérlek ne beszélj addig senkinek amíg meg nem tanulsz mindent!
- Értem. Lehelte szinte Káin. - Miért akarja a Teremtő, hogy imádjuk?
- Tudod, Ő ilyen. Szereti, ha minden körülötte forog. Szereti, ha a teremtményei elismerik, hogy Ő a leghatalmasabb, és mindenük tőle függ. De mára elég ennyi! Jelezte Azázel a beszélgetés végét, majd eltűnt.
Közben beesteledett. Káin elindult vissza a földre, ahol vesszősátra állt. Hazafelé a csillagokra tekintett és elképzelte ahogy diadalmasan bevonul Édenbe, és megváltozik élete. Azon elmélkedett milyen lehet a Teremtő Isten, milyen alakja lehet? Hasonló a félelmetes angyalhoz, aki ma meglátogatta? Tényleg, az angyal. Milyen iszonyatos, milyen hatalmas és rémísztő volt. Mekkora hatalom, gondolkodott magában, ha egyszer én is ilyen lehetnék!
Amikor hazaért már fagyos hideg leple ereszkedett a földre. Káin tűzhelyet készített és lefeküdt. Álmatlanul forgolódott, szüntelenül az aznapi események jártak a fejében. Isten, angyal, Azázel, Éden, imádság. Azután nagy nehezen elnyomta az álom. Álmában tomboló szelet, fényes naphoz hasonló dolgokat, és megszámlálhatatlan angyalt látott, amint Éden felé igyekeznek. Éden kapuját látta, a forgó kardot, két óriási angyalhoz hasonló teremtményt figyelt amint a rengeteg angyallal viaskodnak. Azt is látta, hogy a harc után kopár síkságok veszik őt körül, ami hirtelen olyan lesz, mint Éden, látta saját magát ahogyan belép de az Éden kert már nem olyan volt, mint ahogy a történetekben és amiképp elképzelte, hanem kopár pusztaság, és mindenfelé felperzselt föld, és állatok tetemei feküdtek. Éden már nem olyan volt mint, előtte. Később rengeteg vizet látott. Az égből hullani! Az angyalok pedig az ő nevét skandálják. Káin! Káin! Káin! Hirtelen felébredt. Atyja Ádám ébresztette a fáradt és teljesen kimerült Káint.
- Fiam, Káin ébredj! Gyűjts vizet kérlek! Ádám ereje teljében volt, szikár testalkatú. Napsütötte arcát, égszínkék szemei még szebbé és feltűnőbbé tették.
- Igen atyám. Álmot láttam. Víz hullott alá az égből. Dörzsölgette szemeit álmosan.
- Na az jó lenne, nem kellene most harmatot gyűjtened. Nevetett Ádám.
Káin elindult, ismét találkozott Azázellel. Elmesélte neki mit álmodott.
- Látod tervei vannak a Teremtőnek veled. Közben azon gondolkodott, hogy miért vette fel a kapcsolatot Káinnal a Teremtő Isten, mert tudta, hogy ő volt.
Azázel, segítette Káint a mindennapi dolgaiban.
- Mesélj az égről, Istenről! Milyen ott? Milyen az Isten? Érdeklődött Káin.
- Mire vagy kiváncsi kicsi ember? Mondta Azázel kissé lekicsinylően Káinnak.
- Mindenre! Milyen Isten, miről beszélgettek? Szóba kerül néha az ember is? Rólam mit mondott? Kérdezgette gyermeki izgalommal.
- Isten a legcsodálatosabb a leghatalmasabb, szerető atya, aki csak lehet. Mindenben odafigyel ránk. Hazudta Azázel, a valóságban, gyűlölte a Teremtőt.
- Hogy néz ki? Olyan, mint te?
- Valamilyen értelemben hasonlóak vagyunk. Ő maga a létezés a világmindenség és az örökkévalóság.
- Miért nem Ő maga jött le ide? Kérdezte naivan Káin.
- Ide? Nevetett fel hangosan Azázel. - Ember! Azt nem élné túl semmi és senki! Elégne a föld, és felperzselődne az egész világegyetem, az univerzum! - hahotázott Azázel, majd hirtelen komorrá vált és így beszélt tovább: - ne akard, hogy az Isten idejöjjön, mert Ő sehol sincs és mindenhol van, soha nem látod, de Ő lát, semmit nem tudsz, de Ő mindent tud. Felemésztene, megsemmisítene jelenléte. Azázelt meglepték saját szavai. De nem félt, Armáres gondoskodott arról, hogy Isten ne kövesse Azázelt. Angyali mágiával elrejtette őt.
- De azt mondtad, hogy te Isten mellett vagy. Te, hogy viseled el, te miért éled túl?
- Az angyalok mások kicsiny ember. Ha akarjuk emberi formánk van, ha akarjuk angyali, de valódi formánk látványát nem élnéd túl. Mi valamilyen szinten hasonlítunk hozzá.
- És mi az az univerzum, világegyetem?
- Azt még nem tudod elhordozni kicsiny ember, mosolygott Azázel. Közben minden erejét össze kellett szednie, hogy ne tépje darabokra Káint. A legkisebb részecskéjéig, atommagjain belül is gyűlölte Isten teremtményeit, legfőképp az embert. Heteken keresztül mérgezte, és beszélgetett, Káinhoz. Várta, hogy beérjen fáradozása gyümölcse és Káin szíve megkérgesedjen. Végül elérkezettnek látta az időt.
- Tehát Káin. Az imádat. Lehet elsőre kicsit furcsa lesz, amit mondok, el kell égetned az első termésed legjavát.
- Mi? Kérdezte felháborodottan. Ha elégetem nekem mi marad a csenevész?
- Az imádat már csak ilyen. Az Isten azt kéri, hogy áldozatot hozz érte.
- Mit, a nehezen megtermelt gabonám, a verítékemmel termelt gyümölcseim?
- Igen Káin. De ne aggódj, többszörösen visszakapod majd.
- A többiek? Nekik nem kell Isten kegyeit keresni, imádniuk őt? Ábel? Ő mit adjon?
- Igen, tanítsd a testvéredet mindarra, amit tőlem tanultál, mond el neki Édent, az imádatot, és kérd meg, hogy adjon ő is áldozatot Teremtőjének.
- Hogyan?
- Majd Ábel tudni fogja.
- Beszélek Ábellel!
- Persze menj csak, de ne feledd! Te vagy az elsőszülött. Te fogsz mindenkin uralkodni, ezt mondd el neki!
Káin így is tett elmesélt mindent Ábelnek, az angyalt, Isten imádatát, az áldozatot.
Ábelt csodálattal és szeretettel töltötték el testvére szavai, a legjobbat akarta Istennek adni, azt, ami számára a legértékesebb volt, hiszen a Teremtő is a legjobbat adta az embernek. Arról nem ő tehet, hogy bűnössé lettek.
Történt egy kis idő múlva, hogy Káin áldozatot vitt a föld terméséből. Ábel pedig nyája első elléséből vitt, azok hájas részeivel együtt. Míg Ábelben és az áldozatában Isten örömét lelte, Káinban és az áldozatában egyáltalán nem. Káin ekkor nagyon haragos és lehangolt lett. Egyre mérgesebb és haragosabb. Csak járt fel alá a fejét fogva, és várta Azázel magyarázatát a történtekre, de hiába várta. Azázelnek nyoma sem volt. Hirtelen hangot hallott az égből, a Teremtő Isten szólította meg, így szólt Káinhoz:
- Miért lettél olyan haragos és lehangolt? Ha jót cselekszel, akkor vajon nem fogadlak újra a kegyembe? De ha nem cselekszel jót, akkor a bűn ott lapul az ajtónál, és uralkodni akar feletted. Felülkerekedsz majd rajta?
- Ki vagy te? Kérdezte Káin arccal a földre borulva.
- Én a te Teremtőd vagyok, az egyedüli igaz Isten.
- Hát nem cselekedtem jót? Nem azt tettem, amit kértél? Verítékemmel dolgoztam a földön, hogy neked adhassak.
- Nekem adtál, de nekem a szereteted és szíved sokkal többet ért volna, mint bármennyi termésed. Rászedtek Káin.
Káin nem tudott belenyugodni abba, hogy becsapták. Mindenért Ábelt hibáztatta. Míg egy napon szörnyű tettre szánta rá magát. Káin Ábelnek a szemére hányta mennyi mindent dolgozott, amit elvitt Istennek. Ezután ezt mondta Ábelnek:
- Menjünk ki a mezőre megmutatom!
- De bátyám! Káin, kérlek ne haragudj rám, tudod, hogy engedelmeskedem neked és Atyánknak is mindig, soha nem tennék olyat, ami neked rossz!
Amikor pedig a mezőn voltak, Káin rátámadt Ábelre, a testvérére, és megölte. Ábel vére a földre folyt, ami azonnal beitta. Káin vértől ázottan tántorgott eszét veszítve.
- Ekkor ismét hangot hallott az égből: Hol van Ábel, a testvéred? Kérdezte Isten
- Nem tudom! Talán őriznem kellene a testvéremet? Isten erre így szólt:
- Mit tettél? Halld meg! Testvéred vére kiált hozzám a földről. Most azért legyél átkozott: száműzlek arról a földről, amely megnyitotta a száját, hogy befogadja a testvéred vérét, melyet a te kezed ontott ki. Amikor a földet műveled, az nem adja meg neked termését. Vándor és menekült leszel a földön. Káint lesújtották Isten szavai ezt mondta:
- Túl nagy a vétkemért kapott büntetés ahhoz, hogy elviseljem, én vagyok az elsőszülött, jogaim vannak, ígéretet tettél, hogy Éden lesz az otthonom! Most meg elűzöl engem innen is? Menekült leszek a földön, és szabad préda leszek a bosszúra!
- Nem te vezeted be népemet az új világba, az új Édenbe! Ez esetben, ha valaki megöli Káint, hétszeresen állnak bosszút rajta. Sem ember, sem pedig semmilyen teremtmény nem ölheti meg!
Isten megjelölte Káint, hogy senki ne érintse, ha rátalál. Káin ezután elment, Nód vagy is a száműzetés földjén telepedett le, Édentől keletre.
Így lett az ember gyilkossá, Azázel terve pedig haladt tovább a beteljesedés felé.

Hozzászólások

(#1) Szevam


Szevam
(aktív tag)

Tanulság: Ne hallgass mások fságaira :D.

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. ;)

(#2) e-newsee válasza Szevam (#1) üzenetére


e-newsee
(őstag)
LOGOUT blog

Kivéve, ha a főnököd, és azt mondja, hogy a délutáni meetingre kell. :P

"Csak egy olyan töltött édesség van, ami megoldja az élet problémáit, és az az Oreo." /Sheldon Cooper/

(#3) Szevam válasza e-newsee (#2) üzenetére


Szevam
(aktív tag)

Ez más téma azért...

de amikor valaki odajön hozzád hízelegni, meg olyan szarságokkal áll elő, amitől azt hiszed rajtad kívül más nincs a világon, akkor el kell gondolni, hogy mit is akar tőled az ipse...Ebből ma is van bőven, hogy megpróbál érzelmileg manipulálni valaki annak érdekében, hogy azt csináld amit ő mond :D

Képeim: https://www.flickr.com/photos/106029883@N02/ A természettől nem félni kell, hanem megismerni azt. ;)

(#4) derapo válasza Szevam (#3) üzenetére


derapo
(tag)
LOGOUT blog

Nagyon jól látod a lényeget. Az ember könnyen manipulálható hízelgéssel. Nagyon szeretjük magunkat.

Válaszolj a privátra :)

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2020 PROHARDVER Informatikai Kft.