Alapvetően hűséges típus vagyok, és ez vonatkozik a használati tárgyakra is, ami bevált, működik, használatra alkalmas, ahhoz ragaszkodom. Lehet ennek némi köze ahhoz is, hogy gyerekkoromban nem csak emberségből, szükségszerűségből is megbecsültük amink van.

Így volt ez a telefonjaimmal is mindig. Nem telefonvazs bejegyzés, csak felsorolás szintjén: valamikor, tán' '99-ben első telefonként egy Ericsson A1018, majd Siemens M35, később Me45 szolgált jó pár évig, valahogy nem fogott meg sem a színes kijelzős, sem a fényképezős-zenehallgatós korszak sem. Az Me45 jól kiszolgált, elwapolgattam vele ha kellett egy menetrend, az albérletben ez adta az internetet (szigorúan infraporton). Nem volt értelme a cserének, csak amikor már tényleg dübörgött az okostelefon korszak, lefutott az első majd a második kezdetleges széria is, és kezdett beállni egy olyan állapot, amikor már megtalálták a helyes utat a gyártók, de még nem pörgött fel az a daráló, ami most jellemző a piacra. Mivel a régi jó siemenshez már akksit sem lehetett kapni, és éreztem, hogy ez a mostani technológiai ugrás olyan, aminek minél előbb részese akarok lenni.

Ez volt 2010-ben, akkor egy kerek születésnapon vettem egy nagy levegőt, és szert tettem egy Samsung Galaxy 3-as telefonra.

Specifikációja szemet gyönyörködtető:

Processzor: ARM1176 @ 667 MHz
Memória: 256 MB RAM / 512 MB ROM
Kijelző: 3,2 hüvelyk 240 x 400 pixel
Kamera: 3,2 megapixeles, autofókuszos
Videófelvétel: 320 x 240 pixel @ 15 fps
Operációs rendszer: Android 2.1 (ez később cserélve lett 2.2-re)

"A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson."

Nemröhög, ez akkor a középkategóriában figyelemre méltó, kurrens felszereltségnek számított, Bog így jellemezte a telefont:

60 lepedő körül fog startolni (illetve ez már meg is történt), ennyiért kimeríti a best buy fogalmát a maga kategóriájában még akkor is, ha van egy-két apróság, ami hiányzik. (...) A Galaxy 3 egy szinte tökéletesen eltalált készülék a középkategóriás Android rendszerű telefonok mezőnyében, tarolni fog. Ha szolgáltatókhoz is bekerül a Spica utódjaként, akkor megint olyan gépet adott a Samsung a piacnak, aminek hatására egy fél évre hátra is dőlhetnek. A Spica és a Galaxy 3 között viszont sebességben ég és föld a különbség, és igen, most látszik az, hogy már nem csak a csúcsmodellek tudnak olyan gördülékenyek és gyorsak lenni, hanem vállalható mennyiségű pénzért is olyan gépet kapunk, ami az átlagfelhasználónak az esetek zömében bőven elég kraftot tud biztosítani. Pár hónapon belül ez lesz az alap, aki ennél döcögősebb gépet tesz le az asztalra, azt kiröhögik, és ilyenkor kezdi el félteni az ember a Nokiát... a Samsung, az LG, a HTC és a Motorola pedig kezet csókolhat a Google-nek, hogy egy ilyen rendszert kaptak. A felhasználók pedig örvendjenek: az érintőkijelzős okostelefonok végre elkezdtek olyan tempóval működni, ahogyan mindig is akartuk.

Valószínűleg valamit tényleg eltalálhattak a srácok ott a Samsungnál, vagy csak én vagyok meglehetősen gyöpös türelmes, mert az elmúlt 5 és fél évet ezzel a telefonnal karcolgattam el. Az évek során persze a régi fénye megkopott, először a memória, majd a tárterület fogyott el, később a processzor parancsolt megálljt egy-egy alkalmazásnak. Ennek ellenére a telefon továbbra is használható volt, küzdött az elemekkel rendületlenül, túl vagyunk vagy két akkumulátor cserén, de egyébként ebben még vó't anyag. Ma is karcmentes, a teljes burkolat tökéletesen újszerű (igaz tokban és fóliában volt végig, így nem meglepő), egyedül a home gomb keretének éle szenvedett némi kopást. Ezen kívül hardveresen le a kalappal, minden funkció működik hibátlanul, usb, jack patent, érintő hibamentes, kasztni nem nyikorog, gombok nyomáspontja újszerű, kiállítási darab lehetne, még a festés sem fakult meg sehol. Mindig is gyári rendszer volt rajta, soha nem volt más, launchert is csak ideig-óráig cseréltem, nekem bejön a touchwiz működése és képi világa.

Szoftveresen a helyzet már persze nem ennyire rózsás. Az általános user experience-t Gryllus Vilmos tolmácsolja legszebben, kockáknak súgok: win7 1 giga rammal. Minden lassú, mint egy augusztusi kora délután a falu határában a nádasban. Nyílni nyílnak a programok, de kb. a rügyfakadás sebességével, 5-10 másodperc alatt szedi össze magát a gép. Utána minden van, youtube, naptár, zenehallgatás, térkép, navigáció (ehhez kell egy perc is), netezni mára már szigorúan opera minivel, azzal szépen röcög, tart akár 10+ megnyitott lapot is, csak minden olyan kimódoltan, lassan történik, mint amikor hattori hanzo a százhuszadik hajtást csinálja a katana acélján.

De működik. Arra amire nekem kell, személyi asszisztensnek, netezni, vész esetén térképet nézni, emailt megkapni, chaten üzenetet írni és fogadni, megfelelt, egészen az utolsó időkig. Hogy ez már múlt idő, arról nem teljes mértékben a telefon tehet. Ugyanis a telefon még működik, a rajta levő 2.2-es rendszer viszont menthetetlenül elavult. Próbálj meg emulálni egyet és menj fel a playre. Szinte semmi nincs, ami kompatibilis lenne vele. Skype nincs már régóta, a régi verzió már nem is indítható, gmail röcög, a chat (talk)-ból nem visszakereshetőek az üzenetek, és szinte semmilyen igényre nem találsz már megfelelő 3rd party programot. Utazás során meg vagy lőve, mert szinte minden public wifi már bedob egy böngészőablakot, ahol legalább egy eulát el kell fogadj, ezt a telefon nem tudja lekövetni, így nincs pipa, nincs net, hiába látja a wifit amúgy. Emellett persze a hardveres korlátok is élnek, ha lenne rendszerkompatibilitás sem biztos, hogy sok köszönet lenne benne ilyen mennyiségű memóriával.

Lehetett volna még próbálkozni főzött rommal, stb. de ez soha nem volt az én világom, hibátlan rom tán meg sem jelent hozzá, csak valami nagyjából rendben levő 2.3 verzió. Mivel nekem mindig is az üzembiztonság volt a fontos, ezért ezzel nem is próbálkoztam, ahogy említettem, a rendszer gyári volt mindig is, most meg már kb. mindegy is lenne, hogy ráeszkábálom-e vagy sem.

A töréspont akkor jött el, amikor utaznom kellett messzebbre, és nem volt más választásom, mint kölcsönkérni egy kurrens eszközt, hogy legalább valami netképes cucc legyen nálam, onnantól egyértelmű volt, hogy türelem ide, ragaszkodás oda, ebben ennyi volt, sajnos bármennyire fáj el kell engedni. Hogy eddig ezt nem léptem meg, annak a pragmatikus maradiságomon kívül az volt az oka, hogy nem találtam megfelelő telefont, amire szívesen tettem volna a voksom, és láttam volna benne annyi potenciált, mint annak idején a Galaxy3-ban. A mostani telefonok vagy a töredékét ígérik ennek, vagy az áron van a szorzó, még az is lehet, hogy én is öregedtem, de valahogy nem jött a szikra.

Múlt héten vettem egy újabb nagy levegőt, és miután konstatáltam, hogy az akksiból este 7-re elfogyott a szufla, ezt jelnek véve elkezdtem telefonokat nézegetni. A választás egy LG Leon 4G LTE-re esett, változatos okokból, több helyen veséztem ki számtalan emberrel (és mentem ezzel az agyukra), hogy miért ezt, és miért nem mást, ebben a bejegyzésben ezt a vitát nem szeretném megnyitni. Ha szűk fele ideig kiszolgál mint az elődje, már jól döntöttem.

Ez a bejegyzés egy valamiféle tribute a jó öreg Galaxy3-nak, tekintettel arra, hogy okostelefonos mércével szerintem nagyon szép időt futott, és mindig megbízható eszköznek bizonyult, akivel így vagy úgy, megoldottunk minden helyzetet.

Egyúttal kíváncsi lennék arra, is, hogy vannak-e még hozzám hasonló őstulkok, akik ilyen régi, vagy esetleg még régebbi telefonnal hasítják át a 2016-os évet is, így kontesztet hirdetek:

Tegye fel a kezét az, aki:
- fő, elsődleges, mindennapi telefonként
- mai értelemben vett okostelefont (ennek a definíciója elég megosztó, kb. érezzük miről van szó) használ
- ami legalább 5 éve, vagy még régebben jelent meg a piacon
- bónusz, ha a készülék is kb. ennyi idős, tehát első tulajos

Tegye fel a kezét az, aki még öregebb eszközt használ!