Előjáróban magamról pár szót: 19 éves srác vagyok, akit már kiskora óta érdekel az informatika, főleg a mobiltelefonok. És (tudom ezzel nem kezdünk mondatot) igen, már 9 évesen volt telefonom, ami annak volt köszönhető, hogy bíztak bennem a szülők, és nem féltek egyedül elengedni a lakhelyemen belül, de szerették volna, ha bármikor elérhető vagyok.

Az első (és talán a legnagyobb kedvencem): Sony Ericsson W300i
2008 márciusa volt, a piros színű szolgáltatónál vásároltuk a készüléket 25 Mátyásért. Az áráért egy nagyon jó telefon volt, szerettem, vigyáztam is rá, és minden volt benne, amit akkoriban akartam. Walkman zenelejátszó, infra, bluetooth, bővíthető memória, kamera, egy nagyon jó fülhallgató. Hozzám képest sokáig használtam, de nem is tudtam volna, és nem is akartam helyette másikat, egészen 2009 decemberéig.

A z első érintőképernyős: LG KP500
Közelgett a karácsony, apám úgy gondolta megértem egy előfizetésre, és akkor már ajándékként választhattam hozzá egy telefont is, ami a már említett darab volt. Egy kifejezetten szép telefon volt, és mindenképp előrelépés volt számomra a kis Walkman mobilhoz képest. Tetszett az (akkoriban) nagy érintőkijelző, a stylus, amivel igyekeztem rajzolási (csak próbálkoztam, sikertelenül ) vágyaimat is kiélni. Röviden: szerettem.

Valamivel több, mint másfél évig használtam, utána a sim olvasójának befellegzett, viszont apám cége épp akkoriban készült áttérni a kékekhez, emiatt megkértek, ne kössünk új hűségidős szerződést, így ideiglenes telefonjaim voltak, amikre nem emlékszem, de nem is nagyon voltak említésre méltóak.

Elérkezett 2012 nyara, áttértünk a kékekhez, új előfizetés, új telefon: Samsung Star 2
Apám adott egy listát, hogy milyen készülékek vannak 0 forintért az előfizetésünkhöz. Ez volt a legjobb, ezt választottam. Nem volt rossz telefon, csak mégis. Lassú volt, bugos, 2 alkalommal szervizbe is került.. Egyszer azért, mert magától felvette a hívásokat, második alkalommal pedig azért, mert utána nem tudtam letenni... Második alkalomnál már apám mondta, hogy inkább vegyünk egy másik telefont. Fél évet használtam.

2013 Februárja, az első okostelefonom: Nokia Lumia 610
Meglehetősen érdekes választás volt, hiszen akkoriban már javában dübörgött az android, minél erősebb hardverrel, én viszont helyette vettem egy Windows Phone rendszeres, 800MHz-es processzorral és 256MB RAM-mal felszerelt telefont. És imádtam. Nem voltak nagy elvárásaim, és még túl is teljesített. Nagyon szép telefon volt, (számomra) nagy kijelzővel, sokkal jobb adatkommunikációs képességekkel, mint az elődje, és rengetegett segített a tanulásban is a beépített Office csomag miatt.

Majd 2013 Novemberében bemutatták az iPhone 5s-t. Így megkaptam keresztapám 2009-ben vásárolt iPhone 3GS-ét. Erről csak röviden írok, mert a Lumia mellett használtam rövid ideig. Első iPhone-om, és meg is fertőzött. Volt rá egy csomó alkalmazás, amit kezdtem hiányolni a Nokiáról, szebb volt a rendszer, és egy nagyon jó készülék volt, csak már napi használatra alkalmatlan állapotnak örvendett, és a kijelzője is összetört egy "esést" követően.

2014 nyara, éreztem, hogy kezd kevés lenni a Nokia, a bekapcsoló gombja is kezdett meghibásodni, ami miatt random újraindult, így a konfirmálási pénzemből új telefon után néztem. Eredetileg Sony Xperia SP-t akartam, viszont nem volt, így vakon hoztam (egy nagyon is jó!) döntést.
Ami nem más lett, mint: LG L90
4.7"-os IPS kijelző, 4 magos processzor, 1GB RAM, Android Kitkat. Az első Androidos okostelefonom, és nagyon szerettem. Pörgött a rendszer szélsebesen, minden szépen futott rajta, a kamerája szép képeket készített. Vártam vele a Lollipop frissítésre, de amíg nem jött, úgy gondoltam, kóstoljunk bele a custom romok világába. Nem volt egyszerű megcsinálni... Viszont egy Carbon féle KitKat, és egy Cyanogenmod 12 is volt rajta, mindkettővel pörgött a gép. Viszont amikor megjött a hivatalos Lollipop, csalódás ért... Lelassult a rendszer, és nagyon nem az volt a teljesítménye, mint újkorában, viszont így is szerettem, és használtam tovább.

2015 Júliusát írjuk, akkoriban vettem egy tabletet, így az LG teljesítményére, tudására nem volt szükségem. Eladtam egyik haveromnak, és vettem egy kisebb, de Androidos telefont: Sony Xperia M
Olcsón jutottam hozzá. 2 magos, 1GB RAM, 4.3 Jelly Bean. Semmi extra, telefonálni, és Messengeren elérhetőnek lenni épp elég volt, sőt még sok is.

2015 Októbere, igen, eladtam a Sony-t is, és vettem egy még gyengébb telefont: BlackBerry Torch
Évek óta akartam egy ilyen telefont, de magas ára volt, és akkoriban nem tudtam megengedni magamnak, hogy olyan készülékem legyen. Viszont akkor eljött az idő, megvettem, és megelégedéssel használtam. Aztán behalt az akksija, egy csomó dolog hiányzott, és rájöttem, hogy nem kellett volna.. Sebaj, hibáiból tanul az ember.

2015 karácsonyán az összegyűjtött pénzemből elérhető árú, épkézláb telefont akartam. Ez lett: Microsoft Lumia 640
Úgy gondoltam, hogy a Lumia 610 után tudom mire vállalkozom, és a Torch után ez is sokkal jobb lesz. Nem így történt. Jó telefon azoknak, akiknek facebookozni kell, de már akkoriban is haldoklott a WP, ha még nem is volt az. Semmilyen alkalmazás nem volt rá normális minőségben... A telefon külseje tetszett, a kamera sem volt rossz, de a rendszer teljesen kinyírta... 3 hónap használat után eladtam.

2016 Április. Szülinapom volt, utána húsvét, összejött megint egy kis pénz + elkelt a Lumia, így már valami értelmesebb telefont akartam venni. Sikerült is egy 2013-as csúcsmodellt vennem, amit szintén megjelenése óta szerettem volna. Nem más, mint a: Samsung Galaxy Note 3
Röviden: Imádtam. Hosszabban: A második legjobb okostelefonom volt. Gyönyörű (ténylegesen) nagy 5.7"-os Amoled kijelző, 3GB RAM, S Pen (újra Picassot játszottam). Bár voltak szebb, jobb, erősebb telefonok, akkoriban nagyon örültem annak a telefonnak. Stabil volt, minden szépen futott, gördülékeny volt a rendszer, könnyű volt romot cserélni rajta, minden téren egy nagyon jó készülék volt.

Viszont bármilyen jó volt, átkattant bennem valami már az Xperia M óta, és pár havonta cserélgettem a telefonjaimat. Nem terveztem akkor, viszont jött egy ajánlat, hogy a Note 3-ért adnának egy telefont. Belementem. Huawei P8 Lite
Valamennyire visszalépés volt a Note-hoz képest, viszont nem volt egy rossz készülék. Túlságosan nem kötődtem hozzá, viszont a Dual Sim képessége akkoriban jól jött a 2 használatban lévő kártyám miatt.

Viszont hamar visszakerült az eredeti gazdájához, hozzám pedig a Note 3, szóval a Huawei csak kb. 3 hónapig volt a sajátom, a Note egy pici szünettel egy fél évig. Majd nővérem megvette tőlem, és hozzám került (idén..) a 2012-es év egyik legkedveltebb zászlóshajója: Samsung Galaxy S3 LTE
Nem volt rossz telefon, ráadásul az erősebb verzió volt LTE képességgel, viszont eljárt felette az idő, nem is szerettem, és nem is használtam sokáig, 3 hetet töltöttünk együtt.

Majd iPhone fanatizmusomat ismét kiélhettem, egyik ismerősöm telefonjának meghalt a kijelzője, így megvettem azt, megcsináltam, és használtam. iPhone 5
Mivel iPhone 5s-t hónapokig használtam (nem egyben, és nem volt saját, emiatt nem került említésre) így biztos voltam benne, hogy nem fogom megbánni az elődjét sem. Mégis megbántam.. Bár egy gyönyörű, és rettenetesen stabil telefon volt, a Touch ID hiánya, és a hardver korosodása miatt ezt is csak pár hónapig használtam.

2017 Június. Megvettem azt a telefont, ami megjelenése óta sem hozott lázba, és csak amiatt vettem meg, mert akartam egy jobb telefont az 5-nél, és az éppen megvett laptop miatt erre futotta: HTC One M8
Akármennyire úgy tűnik már a konferálásnál, hogy nem szerettem ezt a telefont, pont az ellenkezője a helyzet. Imádom! Fém ház, 2017-ben még használható hardver, kis felbontású, de egész szép képeket készítő kamera, gyors rendszer, ami erősen személyre szabható, rengeteg hasznos feature, ráadásul olyan kis apróság, mint a tetejére helyezett bekapcsoló gomb is nagyon tetszik. Imádom, mai napig használom, viszont nem ez az egyetlen telefonom van mellette.

Múlt hét vasárnap: Gyermekkori barátom régi telefonja leváltásra került egy kisebb baleset miatt, amiben a telefonját nem tudta volna gazdaságosan helyrehozni, így nagyon jó áron megvehettem a tavalyi év egyik csúcskészülékét, ami szintén megjelenés óta az álmom: Samsung Galaxy S7 Edge
A Note 3 után tudtam, hogy nem fogok mellényúlni csúcs Samsunggal. Valóban nem. Bár vasárnap óta van meg, azóta szinte le sem tudom tenni, egyszerűen imádom. Gyönyörű telefon (még megrepedt érintőpanellel is), bivalyerős, eszméletlen jó a kamerája, nem fagy, nem akad, és ha esetleg arra vetemednék, VR ready is! Csak ismételni tudom magamat: imádom!

Ennyi lett volna az én kis listám az eddigi telefonjaimról. Megjegyzem: igen, voltak telefonok, amiket szülők fizettek, és sokan gondolják úgy, hogy annyi idősen szerintük nem kellett volna mobiltelefon, viszont ez szubjektív dolog, és nem szeretnék ilyen jellegű kommenteket!

Köszönöm szépen, hogy végigolvastad ezt a kis "szösszenetet"!