Ezt az írást valamiféle naplóként képzeltem el, melyben leírom gondolataimat.
2010. február 15.: Osztálytársam és legjobb barátom, Zsolt, a mai napon elmondta, vagyis hát mondjuk inkább úgy megkért, hogy a majdani szalagavató után maradjak diszkóba, majd alszunk pistáéknál(másik haver). Ez nálunk úgy van, hogy meg van a szalagavató műsor, aztán a jónép elmegy a diszkóba berugni meg bulizni. Nekünk itt kell maradni este 10-ig pakolni, mivel oda lettünk beosztva, viszont a kultúrházba lesz ahol nem tudom mit lehet pakolni, de ez más kérdés. Szóval, utána átmennek a diszkóba bulizni az emberek. Ide hívott el barátom. Mondta, hogy azért is menjek, hogy ő ne legyen egyedüli aki nem iszik. A másik ok az ismerkedés. Elvégre ilyenkor senki sem emlékszik semmire sem, mi történt, meg könnyebben oldódnak az emberek, és könnyebben megy minden. Én ön-ön magamtól nem mennék/megyek el diszkóba, eddig soha nem is voltam. Valahogy nem hiszem, hogy jól érezném magam. Hiába van ott Zsolt, akkor se hiszem. Lehet, hogy ebbe belejátszik a félelmem az emberektől, nem tudom. Bár legbelül ott motoszkál a kisördög, hogy esetleg jó is lehetne, valamiért mégsem akarok. Tudom, fura egy gyerek vagyok, de hát ez van.
2010. február 15.: Nem jött meg Szörnyecske. Pedig úgy volt, hogy elvileg mára már ideér, annyira vártam. Suliból is hazaszóltam, hogy mizu de nem jött . De ma felkerült a postára, elvileg holnapra itt is van, aztán támadás.
Ha valami még eszembe jut, még majd beleírom, egyenlőre ennyi.