Hajnalban a vekker átható hangjára ébredtem... Elfelejtettem kikapcsolni... Aztán az ajtóhoz másztam.. Bezártam alul, felül... lehuztam a redőnyöket..remélhetőleg aki erre jár úgy hiszi, elutaztak. A telefont kihúztam, a mobilt lehalkítottam, majd visszafeküdtem a vackomba...
Ide egy locsoló sem teszi be a lábát-simitottam végig az élethű játékrevolveremen...

Angliáról olvasgatok. Milyen ott az élet, mennyi kell az "újrakezdéshez". Ez így húsvét alkalmával valahogy új értelmet nyert. Mármint Jézus feltámadt vasárnapra virradóan, én pedig keddre virradón felmondok...kinek mi jut.

Arra jutottam, hogy ha mód van rá, nem szeretnék Londonba menni... Viszont Nottingham lázba hozott. Az egyetlen bökkenő, hogy ott nincs ismerős...és az ingatlanügynökök el nem ítélhető módon nem válaszolnak a leveleimre... Nem hibáztatom őket, én se biztos, hogy válaszolnék egy számomra ismeretlen afrikai országbeli ifjúnak... nem hinném el hogy van internete,és azt hinném, spam. a freemail. hu domain sem valami biztató, valamint nem vagyok benne biztos, hogy amit a program automtikus reklámként a levelem aljára biggyeszt az elolvashatatlanság mellett jó fényt vetne rám...

Marad Grantham... De csak azért, mert ott vannak a pécsiek... Régi, jó rocker gyerekek. Bár Azrael úgy fogalmazott, hogy kezdenek elkényelmesedni...Milyen jó lehet!

Csak válaszolna valaki...Már a repülőjegyet foglalnám....