Bizony nálunk is eljött a nagy Nap ideje.
Páran már biztos tudják, hiszen Föccer kollega bejegyzésében szoktunk róla beszélni, hogy párommal babát várunk.
Az igazi várakozás csak most jött el. Az utolsó napok, hetek a legnehezebbek.
Hivatalosan 27.-re, szerdára van kiírva. De persze ez semmit nem jelent. Lehet előbb, lehet később.

A dolgot komplikálja, hogy múlthét pénteken egyik rutinvizsgálatot elszúrták.
Párom a már megszokott babamozgás vizsgálatra ment (NST). Elvittem, majd hazajöttem. Egyszercsak kapom a telefont, hogy vigyem be a cuccait mert valami nem lett jó a vizsgálaton és felveszik az osztályra.
Gondolhatjátok hirtelen mekkorát ugrott a pulzusom.
A poén, hogy párom pont előtte mesélte, hogy ez a doki, akihez megy egy ismerős tesztjét elszúrta és a frászt hozta a szülőkre, miközben semmi gond se volt.

Hát velünk is ez történt. Párom felkerült a szülészetre, csináltak két ultrahangot meg egy terheléses babamozgás vizsgálatot de minden teljesen rendben volt. Viszont mivel a terheléses vizsgálatot azzal a szerrel (oxytocinnal) csinálják amivel szülést szoktak megindítani, ezért már nem engedték haza.

Így most szegény benn fekszik a kórházban csak azért, mert egy bugyuta doki elszúrt egy tesztet. És igen, mérges vagyok, mert a doki msn-ezett vizsgálat közben. Le se szarta mi van. Csak rákötötte az érzékelőt elindította a tesztet és elment msn-ezni! Majd amikor visszajött látta, hogy egy ponton valami nem okés. Persze, mivel vizsgálat közben a baba mozoghat. És ha elmozdul akkor az érzékelőt is átszokták rakni (tapasztalat). De ő rá se bagózott az egészre, hiszen ott se volt.

Mindegy már, a lényeg, hogy páromat már nem fogják kiengedni amíg meg nem szül. Hivatalosan a kiírt időpont utáni napon kellene csak bemenni. Szerencse, hogy semmi gond nincs. Minden reggel NST vizsgálat van, azóta is minden rendben van.

Ami viszont a kórházban megy az már koránt sincs rendben. És itt most nem csak a kajára meg a higiénia hiányára gondolok elsősorban. Hiszen én megértem, nincs pénzük. Ezért nincs se wc papír, se szappan se semmi. És ezért mindössze két szelet kenyér és két szelet sajt a vacsora.
Ezekkel tényleg nincs semmi gond, hiszen minden nap viszek be neki rendes kaját, meg innivalót, meg bármit ami csak kell.

Viszont rengeteg olyan dolog van, amihez nem kellene egyetlen fillér sem és mégsem képesek megtenni.
Az ott dolgozók a szokásos három csoportba oszthatók. Vannak rendes kedves ápolók, dokik, vannak közömbösek és persze vannak bunkók is. A gond az aránnyal van. Mivel a normálisakból csak elvétve van. Bunkókból pedig annál több.
Én elhiszem, hogy szar fizetést kapnak, nincsenek megbecsülve, de ha már elvállalta a munkát akkor csinálja lelkiismerettel vagy keressen másik állást.

Apró, minimális figyelmességgel sokkal élhetőbb helyet csinálhatnának a kórházból. Olyan dologra gondolok, minthogy ne kezdjenek el takarítógéppel hajnali fél 6 kor (!) takarítani, amikor a bentfekvő kismamák - és műtöttek, mert ez a nőgyógyászat, mások is vannak - még aludnának.
Vagy ha mondjuk a megrettent beteg éppen kérdez valamit az ápolótól akkor ne küldjék el jóformán a fenébe, hanem pár másodpercet illene szánni rá.
Hiszen a legtöbb kismamának ez az első alkalom, hogy huzamosabb ideig kórházban van. Az egész állapot sokaknak ismeretlen. Főleg ugye első gyerek esetén. Érthető, hogy sok kérdés merül fel.
Ebből olyan problémák adódhatnak, hogy egy idő után emiatt a kismama már nem mer kérdezni se. Hiszen érzi, hogy lekezelik, semmitmondó válaszokat adnak és már látni az illetőn, hogy alig várja, hogy hagyják már békén. Ha ehhez hozzáadjuk, hogy sok esetben úgy általánosan is szarnak az emberre, akkor már könnyen elképzelhető miért is van olyan sok műhiba és egyéb kórházi per...

Na de mind1, még oldalakon keresztül tudnék mesélni. A lényeg, hogy egyenlőre minden rendben van. Várjuk a fájások megindulását. Amennyiben túlhordásra kerülne sor, úgy még jövőhét szerdáig várnak. Majd ha akkor sem történik semmi, akkor megindítják.
Én remélem nem kell ezt megvárnunk. Hiszen az még legalább másfél hét. Páromnak is rossz odabent, nekem is rossz itthon egyedül.
Persze amikor tudok bemegyek hozzá, de azért hagynom kell pihenni is, mert éjjel nem nagyon tud.
Végülis még van két napunk a hivatalos időig Reméljük időben érkezik a picúr és végre túllehetünk az egészen Jó lenne már hármasban itthon lenni.