Pedig nem. A sz*rból nem lehet várat építeni. Nem véletlenül maradt fenn ez a mondás nagy igazságként. Csak ezt próbálják elhitetni velünk. Sajnos sokan közülünk el is hiszik. De hiába néz ki úgy, mint egy vár, hiába olyan szép, mint egy vár az akkor is csak egy nagy rakás sz*r marad. Lehet ezt szépítgetni, cicomázni a lényeg úgysem változik.

Hogy mire is gondolok? Hát arra a töménytelen mennyiségű "sztárra", amit ez a kis ország képes kis*arni magából! De komolyan, röhej ami itt folyik az elmúlt kb. 10 évben. Szerintem hazánk az élen jár az egy főre eső sztárok rangsorában. De miért kell ezen ennyire meglepődni?
Felkerestem pár online Magyar értelmező kéziszótárat. Ezek szerint a sztár az aki "Nagyon sok ember által ismert és kedvelt színész, énekes, sportoló stb." Na ez az ami meglepő. Nekem eddig ennél egy kicsit konkrétabb, jóval szűkebb és több értéket felvonultató értelmezésem volt a sztár fogalmáról.
A Wikipédiának is van szócikke a "Sztárról". Ez azért már kicsit összetettebb és érdekesebb. Idézek néhány mondatot:

"A sztár, eredeti jelentése alapján csillag, fényesen ragyogó csillag. Általában olyan személyt neveznek így, aki maradandó alkotásai vagy népszerűsége révén örökké a filmművészet, a zeneművészet, vagy általánosságban az előadó- és alkotóművészet „egén ragyog”."

"A magyar nyelvhasználatban a sztár jelentése: „híresség”.
A magyarországi média kommunikációjában a sztár jelentése: „szereplő”.
Aki szerepel a televízióban, a rádióban, vagy a bulvármédiában (bulvársajtóban), azt általánosságban sztárnak nevezik."

A sztárságnak egy mellékága, szinonimája a "celeb":

"A celeb a 21. század első évtizedében divatossá vált, főleg a médiában használatos szó, amely a celebritás (angolul: celebrity - jelentése: „ünnepelt ember”, híresség, hírnév, híres ember) rövidüléséből származik. A magyar médiában a sztár kifejezés szinonimájaként használják egyre gyakrabban."

"Ómolnár Miklós, aki a legnagyobb példányszámú magyarországi bulvár hetilap főszerkesztője, így fogalmaz: „A celebek egyszerűen arról ismertek, hogy ismertek. Ők a modern cirkusz alkalmi bohócai..."
Mennyire rátapintott a lényegre! Ugye?
forrás

De ezek után már tényleg nem meglepő, hogy itthon bárkiből lehet "sztár". De csak így idézőjelben. Hiszen az én értékrendem szerint a sztár az, aki nemcsak híres és ismert, hanem letett valamit az asztalra! Valami olyat, ami szellemileg, kulturálisan vagy bármilyen más módon pozitív értékeket képvisel. Amivel tényleg kiérdemli az ismertséget és a tiszteletet.

De nagyon nem mindegy mit tesznek le az asztalra. Ezek a hírességek (sztárok) mindig is a kor fiataljainak példaképei voltak. Hiszen az igazi - vagy igazinak hitt - sztárokra midig is felfigyeltek, felnéztek az emberek.
Ezzel szemben ma Magyarországon - biztos más országban is, de most nem más országról van szó - gyakorlatilag bárkiből lehet "sztár". Kérem szépen itt mindenki sztár. Vannak sztárbabák, sztárfodrászok, sztárszakácsok, sztárműsorvezetők, sztárfeleségek, sztárügyvédek, sztárpolitikusok, sztárbűnöző, sztárnyomozó, sztárbróker, sztárújságíró, és figyelj csak, most jön a fordulat, mert van még valóságshow-sztár is! Én már csak a sztárbuszsofőrt meg a sztárutcaseprőt, esetleg a sztárdrogost hiányolom. De szerintem ez is eljön egyszer.
Mindehhez elég ha bizonyos ideig szerepelsz a tévében. Elég ha a nemi szervedet lóbálod, vagy épp naphosszat arról teszel tanúbizonyságot, hogy mekkora egy alul iskolázott gyökér vagy. Sőt, ha van némi pornós múltad netán még prosti is voltál, na az már egyenes út a magyarországi sztársághoz.

Nagyon szomorú, hogy mára ez ennyire kifordult önmagából. Hiszen gyakorlatilag a sztárság 99%-ban egyfajta negatív értéket képvisel. Ezzel emelkedik ki a tömegből. Már nem arról van szó, hogy ki milyen nagyot alkotott, mekkora művész, mennyire szép, mekkora sikereket ért el... Nem, a lényeg már azon van, hogy mennyire tudja megbotránkoztatni a tömegeket, mekkora bohócot képes csinálni magából, mennyire tud még szánalmasabb lenni. Erre jó példa bikicsunáj Laci. Hónapokon át volt közröhej tárgya, mégis sztárnak kiáltották ki. Discokba hívták szerepelni stb... Pedig a durva az, hogy egy énekes tehetségkutató műsorban előadta a leggagyibb, legótvarabb halandzsa valamit, aminél még a szomszéd tüzelő macskái is szebben, értelmesebben énekelnek. Lerítt róla a butaság, a tudatlanság és mégis a közönség felkapta. De nem azért mert jó volt, hanem azért, mert annyira szánalmas volt, hogy azon már röhögni lehetett.

És itt jön a következő probléma a képbe. Mért fedeznek fel ilyen embereket? Vajon miért? Talán azért, mert már nincs olyan ember aki tényleg letudna tenni az asztalra valami értéket. Valami alkotást. Vagy ha van is nagyon kevés. Viszont a népnek kell a cirkusz, ezért a média kreál nekik sztárokat. Kamusztárokat. A komplett online és hagyományos média gyakorlatilag futószalagon gyártja le ezeket. Az ok már nem számít, csak legyen valami, amire felfigyelnek az emberek. Itt a probléma.
Hogy erre van igény. Illetve igény biztosan lenne normális sztárokra is, akik tényleg képesek valami nagyot, maradandót alkotni, de olyan már nincsen. Talán elvétve.
Viszont vannak a fa**lóbáló kamusztárok. Ha más nincs hát a népnek ez is jó. Hiszen a média nem csinálná ezt, ha nem lenne rá kereslet. Ha nem lenne nézettség. És ez viszont már az embereket minősíti, akik képesek ezeket az adásokat nézni. Akiket az szórakoztat ha láthatja a két 20-as IQ-jú barmot verekedni a Mónika sóban. De sokban a valóságshowk sem különböznek ettől. Tényleg elszomorító, hogy az embereknek erre van igényük. Hogy ennyi nyilvánvaló sz*rkupacot el lehet adni a népnek. Sőt, azt kell, hogy mondjam ezt lehet eladni a népnek. De el kell ismerni, hogy ez így van.
Itt jegyzem meg, hogy címet ne értse félre senki. Ez nem az ország hibája. Ez mindössze az embereké akiknek erre van igényük, valamint a médiáé ami futószalagon gyártja ezeket.

De, hogy mondjak pozitív példát is, régen volt a JSF (neem, nem a Joint Strike Fighter). Talán a kicsit idősebbek még emlékeznek a Játék Határok Nélkül c. műsorra. Egy játékos vetélkedő volt (a videóból kiderül milyen), ahol több európai nemzet is versenyzett. Itthon a 90-es évek közepén, végén adták. Magyarország több esetben is az első helyen szerepelt, legyőzve több más európai országot. És mégsem lettek sztárok. Pedig európai szintű versenyben lettünk elsők, őket mégsem istenítette senki sem. Pedig a feladatok jóval nehezebbek voltak, mint bohóckodni pár hetet egy luxusvillában. Na ez szórakoztatás volt. Ezen tényleg el lehetett lazulni, sokat nevetni, izgulni a hazai csapatért. És még csak sms-t se kellett küldeni!
De ott volt a Mindent vagy Semmit c. vetélkedő. Ami közel sem olyan látványos vagy bulváros volt, mint a maiak, de annak legalább volt értelme, és csak megélt vagy 7 évet.
És még jó pár ilyet lehetne sorolni, de mindez már csak a múlté.

Most értünk el ahhoz a részhez, amikor a kedves olvasó azt mondhatja, hogy: Nem kell nézni! Ki lehet kapcsolni! Lehet mást is nézni! Nem tartanak pisztolyt a fejünkhöz! És így tovább.
Ez természetesen igaz. És meg kell mondjam én tehetségkutatókon kívül nem is nézek ilyet. Viszont rendszeresen elcsípek tévé reklámokat, híroldalakon bulvár címeket, cikkeket, online reklámokat, valamint szoktam olvasni az említett műsorokat nézők véleményeit különböző fórumokon. Tehát így összességében bizony egy meglepően komplex kép alakul ki az emberben.
A lényeg viszont, hogy cikk témája nem ez. Nem az a kérdés, hogy mi a megoldás. Hiszen az adja magát. Elkapcsolok, kikapcsolok. A téma az maga a jelenség. Az, hogy egyáltalán ilyen létezik. Hogy ezen műsorok nyilvánvaló gagyisága, színvonaltalansága és primitívsége ellenére is meglehetősen nagy nézettséget érnek el. Tehát nem kellenek olyan tanácsok, hogy kapcsold ki a tévét és akkor megszűnik a probléma, mert nem erről van szó. A probléma nem szűnik meg, mert attól még, hogy én nem nézem - és nem is nézem - attól még pár millió másik ember nézi. És ez engem miért zavar? Részben nem zavar, részben pedig igen. Amiért zavar az az, hogy kíváncsi vagyok milyen generáció nő fel majd azokból a fiatalokból akik azon nőttek fel, hogy pl egy meglett vénember a fa***át mutogatja a tévében. Vagy épp azon, hogy minél nagyobb ku**a vagy annál jobb lesz neked. Továbbá az is zavar, hogy mindez elnyomja a tényleges értékeket.
Persze nem kell átesni a ló túloldalára. Nem arról van szó, hogy operát vagy művészfilmeket néznék egy kereskedelmi csatornán. De pl ott van a XXI. század, vagy a Házon kívül c. műsor, amiket ha jól tudom az adott tévécsatorna most meg fog szüntetni spórolás címén. Pedig ezek a műsorok azért érdekesek voltak. Vagy ott van pl a Magellán c. műsor, amit régebben tudományosnak neveztek. Na, ez már akkor is vicces volt, de ismeretterjesztőnek elment. Persze ma már ez sem más, mint bulvár szemét. Legalábbis amiket elcsípek a reklámokból az már nagyon nem a tudomány titkairól, újdonságairól szól. Aztán ott vannak a híradók. Ezek is hova süllyedtek? Legutóbb pl. nagy esti híradóban hírként szerepelt, hogy Oláh Ibolya a lányokat szereti és leszbikus. Mondom WTF? Ez kit érdekel? Vágod a szitut? Megy a rizsa a politikáról, a magyar és eu-s gazdaságról, katasztrófákról majd egyszer csak benyögik, hogy Oláh Ibolya leszbikus. Egyszerűen nem értettem miért van ennek hír értéke. Vagy például az 1956-os forradalomról való megemlékezés október 23-án a TV2 Tényekben olyan jelentéktelen kis intermezzo volt, hogy az erről szóló tudósítást még a kaposvári orgonavirágzás is megelőzte. Tények, ugyebár. Ezt a cikket érdemes elolvasni a témában.
Ha csak kicsiben is, de a jelenség megfigyelhető itt a Logouton is. Tisztán látszik, hogy a komolyabb gondolatokat ébresztő, mélyebb mondanivalóval és/vagy komolyabb témával foglalkozó cikkek jóval kevesebb figyelmet kapnak, mint azok amelyiknek témája valamilyen játék vagy eleve "baromság" - jó értelemben -. Persze tudom, az oldal jóval könnyedebb hangvételű és nem is az oktatás vagy nevelés vagy a művészet továbbítása a célja. De a jelenség akkor is megfigyelhető. Egy bulváros, poénos, 'hülyéskedős' bejegyzés 100x több hozzászólást és figyelmet kap, mint akármilyen más komolyabb téma.

Ez van, ez az én véleményem. Nem kell, hogy tetsszen. Elnézést az ömlengésért, nem véletlenül nem ment címlapra. Lehet pár dologban nincs is igazam, vagy nem jól látom. Én akkor is így érzem, hogy ez valahogy nem jó irányba megy. Az embereknek igazán lehetne egy kicsivel magasabb szintű igényei is. Majd talán egyszer...