Pocsék egy nap volt számomra a mai, nem szokásom panaszkodni. Kínomban már nem tudtam mit csinálni. Az élet már nekem semmit sem ért, eldobott a kedvesem a szívem párja.
Nem bántottam őt, mégis dobott. Nem vagyok férfi, kicsúszott a kezemből az irányítás jócskán.
Gondoltam küldök neki egy csokor virágot vagy valami, de inkább békén hagyom őt, ha ő így akarja ám legyen. Az sem sokat lendítene a helyzeten.
Lehet, hogy éjjel felkötöm magam, ilyen nőből is csak egy van.
NE! tedd.
Van fogalmad róla, mit tennél Vele? Azt elérnéd, hogy százszor, ezerszer megbánja ezt a napot, de te azt már sosem fogod látni. Sosem érezni a bőre tapintását, a szemébe nézni...
A halál csak neked megkönnyebbülés. De valahány embernek, aki szeret (legalább a családod) sokkot, traumát okoznál... Ezt akarod? Őket akarod büntetni?
Hány éves vagy?
Egyebet nem tudok mondani. Én is akartam felkötni, vagy más módon megölni magam, a fenti gondolatok tartottak vissza. Reményem sincs, és szar. ..mégis..
[ Szerkesztve ]
Madarat tolláról, embert desktopjáról. | Inni és inni adni. | Ellopták az alisok a tankot. | Az igazi tuningos Prescott kávét iszik. - all by szablya | "Igazat az igazaknak, zárják be a hazugokat!" \m/
Fel a fejjel, egy nő sem ér annyit, hogy szomorú légy. Hívd fel valamelyik barátot és sörözzetek egyet, meglátod jobb lesz. 
