Rengeteg ember hozzám jön a problémáival. Kicsi meleg pont vagyok talán a hideg világban, ezért gyűlnek körém az emberek. Pontosan tudom, milyen problémát hogyan lehet orvosolni, ha mással nem is, szavakkal.
De amint felszáradtak a könnyek, eltűnnek az emberek, s magam maradok a rengeteg lelki teherrel. Vajon csak magamat okolhatom, mert nem tudok megbízni senkiben annyira, hogy én is csak úgy kiöntsem a lelkem és a bánatom valakinek?
Idéznék egy zenekartól: ''Megfejtesz mindenkit, jófej vagy, mégsem vagy jól...''
az ilyen emberek hívják ''lelki-szemetesládának''...
ne légy szomorú (vagy ilyesmi) emiatt.. nem vagy egyedül (itt vagyok pl. én)...
egyébként csak tudni kell ''kezelni'' ezt a dolgot.. régen sokat paráztam én is pont emiatt, de aztán megtanultam úgy ''kezelni'' ezt a dolgot, h most már teljesen jó ez a dolog..
naeztosztjólmegasszontam...
''...trend a lelke mindennek...''