A Socket 7 rengeteg személy számára kellemes (vagy éppen kellemetlen) emlékeket idéz fel. Ekkor jelentek meg a 200mhz-et meghaladó processzorok, az MMX és 3Dnow! utasításkészletek, illetve a legelső igazi 3D grafika megjelenítésére képes kártyák és az ezen kártyákat kihasználó játékok. Egy ideje már terveztem építeni egy ilyen fajta gépet, és végre összejött.

Még nyáron a helyi piacon bukkantam rá egy igencsak csábító Zida Tomato TX98-3D alaplapra (vagy csak simán TX98, mivel hiányzik a hangchip róla), egy Cyrix MII-300GP processzorral együtt, amint megpillantottam felcsillant a remény, hogy ezzel bizony már lehet jóféle Socket 7 gépet csinálni, és egyből le is csaptam rá. Hazaérésemkor első dolgom az volt, hogy letesztelem a lapot a vele jött processzorral (amelyen már túladtam hardveraprón keresztül, mert nem éppen játékokra lett kitalálva), és láss csodát, elsőre beindult, minden kicsekkolt, örömbódottá.

Ezen a képen jól látszódik, hogy ez az alaplap nem éppen Baby AT méretű, attól kicsit rövidebb szélességre, ennek köszönhetően a lap felső részén lévő csatlakozók kicsit klausztrofób módon lettek elhelyezve.

Miután leellenőriztem a lap működését, első dolgom az volt, hogy utánanézzek, mi a legerősebb processzor amit a lap támogat, és az Ultimate Retro oldalon talált kézikönyv alapján 333Mhz a maximum, persze az oldal szerint erősebb processzorokat is támogat, de jobb hallgatni a kézikönyvre.

Ebayen keresztül vásároltam Csehországból egy AMD K6-2 333Mhz-es processzort, életem legelső K6-os processzora, eddig csak Pentiumokhoz volt szerencsém. A processzor különlegessége, hogy támogatja mind a 66Mhz és 95Mhz-es FSB sebességet, sajnos az alaplap maximum 83Mhz-es processzorokat támogat, így maradt 66Mhz-en.

A 2D kártya egy S3 Virge DX lett, hardverapróról vásárolva. Habár a 3D képessége inkább egy utógondolatnak érződik, a 2D még mindig a legjobbak között van régi PCI kártyák között (de azért nem is egy Matrox), és sokkal stabilabb a Trio kártyáktól (legalábbis tapasztalatom szerint).

Van egy-két Voodoo kártyám itthon, így egy jóféle 12MB-os InnoVision Voodoo2 került a rendszerbe, igazi szépség aranysárga nyákjával, illetve bőséges korabeli 3D játékok futtatására.

Érdemes megemlíteni, hogy erre a kártyára az átlag 90, és 100Mhz-es memóriák helyett 110Mhz-esek kerültek rá, hogy ez változtat-e a a kártya sebességén azt nem tudom megállapítani, ugyanis jelenleg ez az egyetlen Voodoo2-es kártyám.

A hangkártya szintén saját gyűjteményemből származik, ez egy Sound Blaster 32 CT3670-es, nem egy gyakori kártya, cserébe el van látva OPL, AWE32 és PCM hang támogatással, egyes DOS játékoknál még hasznos is tud lenni az AWE32 hangzás (lásd: Descent), ha esetleg ráunok, akkor egyéni Soundfont-ot is rátölthetek a kártya 2MB-os memóriájára, amely bizony tovább bővíthető, lévén, hogy 30pines SIMM RAM-ot használ.

A tárhely pedig egy 40Gb-os Samsung 7200RPM-es merevlemez, szintén hardverapróról vásárolva, bőven elegendő, és gyors is Windows 95-höz, fél perc alatt már az asztalon is vagyok.

Szereztem továbbá egy vadonat új Coolink processzor hűtőt, szintén hardverapróról vásárolva, igencsak magas hűtőbordával, amely bőven elegendő processzor hűtésére, sajnos nincs ventilátor csatlakozó az alaplapon, így egy molex átalakító segítségével kapja az áramot. Alatta pedig friss Noctua hűtőpaszta van.

És jöjjön minden idők legmenőbb AT gépháza (szerény véleményem szerint):


Ez a feature megvett kilóra, kár lett volna kihagyni.
Próbáltam olyan házat keresni, amin nincs potyán Turbo gomb és kijelző, ugyanis nem látom értelmét egy ilyen bivaly processzort lelassítani potyán, nem DOS játékokhoz készült, habár újabbakkal könnyedén elbánik, továbbá tervezek majd gépházmatricákat szerezni rá Geekenspiel-től.

Windows 95 telepítés után előjött egy elég gyakori alaplapi hiba, a 9-pines soros csatlakozók hiába voltak az alaplapra csatlakoztatva, a rendszer nem ismerte fel az egeret, így muszáj volt szereznem egy PCI I/O vezérlőkártyát. Nem mondom, igencsak érdekes volt egér nélkül Windows-t használni egy darabig.

Eleinte eléggé meggyűlt a bajom a rendszerrel, ugyanis szinte mindig kékhalálozott akármikor elkezdtem fájlokat másolni rá. Ezt az oldotta meg, hogy a RAM-ot 128MB-ról lecseréltem 32MB-ra, és ezek után el is múlt ez a probléma, atom stabil lett minden. Ez nem is gond, hiszen a legtöbb Win95-ös játéknak bőven elég a 32MB.

Miután végeztem a driverének telepítésével, átcsatlakoztattam az alaplapról a hangkártyára a CD meghajtót, hogy képes legyen zenés lemezeket is lejátszani, mivel ameddig az alaplapra volt kötve szinte semmilyen zenés lemezt nem játszott le. Mily monoton lenne a Quake ambience nélkül?

Végül ilyen lett a gép belseje:

Nem egy szépségideál, de hé, működik!
Az IDE kábeleket majd tervezem lecserélni vékonyított variánsokra, de eddig nem sokkal találkoztam, és preferálhatóan egy pakkot (2db ide, 1db floppy) keresek, hogy meglegyen az egységes szín és esztétika. Nameg egy kis kábelmenedzsment is ráfér.

Második rész már egy kicsit izgalmasabb lesz, ugyanis megnézzük milyen játékokkal tud megbirkózni a masina.