Nem tudom hányan vannak így, vagy ki mennyire megfontolt vásárló. Én abban az állom világban éltem, hogy tudatos vásárló vagyok, de ez mobiltelefon ügyileg már nagyon nem igaz. Hajlamos vagyok átgondolatlanul csak úgy bevállalósan vásárolgatni, ami épp megtetszik, noha azért az épp aktuális ideológiáimhoz igyekszek ragaszkodni. Azért ahogy öregszem az épp aktuális nézeteim úgy változnak, ahogy a korom. Amikor csak nyomógombos készülékek voltak még gyakran vágytam egy érintőképernyősre. Tudom ott voltak a PDA-k akkoriban még, de azok többnyire ormótlanok voltak. Azt amikor lett olyan is, egy (sose felejtem) Nokia 5800. Miután a lila köd elszállt már nem is annyira tetszett, de hát ez érthető is volt, akkor visszavágytam nyomógombra. Aztán jöttek mentek az érintős készülékek, vágytam a nagyra, mondván a méret a lényeg. Akkoriban már az internetet és főleg az írást tartottam fő kommunikációs formámnak, a Dell Streak még nem vonzott, noha tetszett, hogy ez már nagynak mondható. Végül egy Samsung Galaxy Note-al szálltam be a tepsizésbe, az egyik első fecske voltam az MA-n e téren, talán még páran emlékeznek erre a korszakra. Az általánossá válló csatákra a fórumon, amikkor még a legtöbben értetlenkedtek mondván, hogy minek ekkora, meg mennyire nevetséges az, aki ilyennel telefonál, vagy csak ha használja. Használtam is egy jó ideig, de hát váltani kellett néhány kisebb kitérő után leváltottam iPhone-ra, egy i5-re, ami azért nem egy nagy készülék a Note-hoz képest. Na de akkoriban jöttem rá, hogy jó ha szabad az ember másik keze, hogy kényelmesen használható, nyilván média fogyasztásra már nem annyira, tehát kompromisszumos is, ahogy a nagyok is azok. Használtam is egy évig nagy megelégedéssel, de már láttam, hogy azért van hogy jól jön a nagy, de tábla gépet nem akartam, mivel azt meg megint csak macerás cipelni, használni is problémás lehet egy csomó helyzetben, kell egy táska, vagy jól jön ha van egy nálunk a cipeléséhez, még ha az egy iPad Mini is például. i5 után egy rövid kitérő következett i5S, nem igazán hozott annyival többet, hogy megérje a váltást, de azért összeségében jobb készülék volt, mint az elődje, de a rendszer bugjai miatt olyan szinten felidegesített, hogy megváltam tőle laza két hónap után. (bár ez szerintem csak indok volt, mert váltani akartam, nem fogott meg annyira az i5 után) Váltani kell, de mire, megtetszett a Samsung Galaxy Alpha, meg is vettem, de nagynak éreztem, így meghirdettem, aztán szép lassan jelentkeztet érte, és el is adtam. Rövid szerelem volt, lehet az android iránti un szimpátiám miatt sem jött be végül. Nem is igazán gondolkodtam, hogy mit vegyek helyette, de tudtam, hogy kell valami. Gondolkodtam azon is, hogy valami olcsó készüléket veszek, aztán így kiszállok az egészből. A BlackBerry Classic is szörnyen tetszett, még most is, és gyanítom, hogy be is szerzek egyet, most már mint másodkészüléknek, majd hamarosan megtudjátok miért írom ezt. Átfutott az agyamon az MS is, a Windows-al, meg a Lumiákkal, át is gondoltam mi a választék, de hamar elhessegettem a gondolatot. Reggel viszont már úgy keltem, hogy iPhone még hozzá i6, el is mentem az üzletbe, meg is taperoltam, azt ott volt a Plus is. Azt is megnéztem, próbálgattam, gatyapróba is volt. És végül elhoztam a Plus-t. igazándiból már foglalkoztatott a gondolat egy ideje, hogy vissza kéne térni az igazán nagyok világába, hiszen ha kompromisszummal, de még is csak kiváltanak egy táblát úgy, hogy akár a gatyában is elférnek, még nyáron is! Na de ha egy hónapja valaki azt mondja, hogy iPhone 6 Plus-om lesz ma, akkor azt kinevetem. egyébként elégedett vagyok, tetszik is, nagy is, noha lehetne némileg kompaktabb is, ugye a nagy keret, de cserébe jól rá lehet markolni, kell is. Főleg mikor veszi elő az ember. Mondjuk az is lehet, hogy egy fanboy vagyok, és csak okokat keresek, pedig valójában egy márkahívő vagyok. Nem vagyok pszichológus, nem is állítom fel a saját diagnózisomat, majd megteszik mások.