Ott veszett fejsze lett, hogy egy óceán került közétek.
Kitartást és mihamarabbi felejtést!

Köszönöm a biztatás, nem igazán tudom ezt megbeszélni senkivel. Decemberben hazajött volna, de tovább marad. Azt hiszem a kivárásra alapozott stratégiám nem volt megfelelő. Az USA-ba költözésem sajnos nem volt a reális opciók között. Most pedig késő. Gondolom a távkapcsolatok nagy része ilyen. Elmúlt a szerelem.
Végig hallgattam az összes szomorú zenét, ami eszembe jutott, de nem tudok elaludni.

Ha ezt olvasod a topik meghalt...

Szerintem ne szomorú zenét hallgass, az csak fokozza a depidet. Én mindig jó pörgős metált(Iron Maiden?) vagy rockot teszek fel, ha fáj a lelkem. Felpörget, előhoz belőlem legalább annyi tettrekészséget, hogy szembe tudjak nézni a bajommal. Persze nincsenek tuti receptek, nekem ez bejön, neked lehet másra lenne szükséged.
De hogy az okhoz is hozzászóljak - ne csak az okozathoz - nagyon sajnálom, hogy így alakult a kapcsolatod. Távkapcsolatból nincs személyes tapasztalatom, de az ismeretségi körömben nem egy akadt és sajnos egyik sem bizonyult tartósnak. Kitartás, és próbálj meg előre nézni, új célokat kitűzni!

Valóság nincs, te nem létezel, az élet csak álom, ne ébredj fel - Udvari Zenemágus ( :L topic)

Vidám zenét kell ilyenkor.
Bocsbocs.

Részvétem. Messziről nehéz - ha a távolság nem eliminálható záros határidőn belül, akkor sajnos nem működik a dolog. 5 év azért megérdemel pár nap "gyászolást", aztán viszont sürgősen irány vissza az életbe .

Mindig meglep milyen sokan hiszik el, hogy van ingyen ebéd.

Én másfél hete szenvedek éppen. Nem tudok otthon lenni az üres lakásban. első éjszaka nem mertem inni, mert azt hittem rosszabb lesz. Azóta iszok, tolok minden xart, és kihasználom a Tinder adta könnyü nőcskéket. DE, ez sem megoldás. Most csúcsot döntöttünk, két napja nem beszéltünk. Ma reggel felhívott, hogy kellene neki egy kis segítség. Reggel fél nyolckor Már deákon csőröztünk, holnap este találkozunk. DE!!! nem akar semmit, csak hiányzok neki. Szerencséd van azzal az óceánnal, barátom.

Azt ugye tudod, hogy valaminek a vége mindig valami újnak a kezdetét jelenti?

Fel a fejjel, nézz előre, keress új célokat/hobbit/társaságot. A kék túra sem rossz egyébként, de apróbb lépésekben is lehet haladni.
Szoktál bicajozni? Pl. egy 50-100 km-es tekerés alatt sok mindent meg tud hányni-vetni magában az ember, közben csak úgy beesnek a sikerélmények. De egy 10-20 km-es barangolás is szólhat erről.

Használd ki az életnek azt a részét, amire most (magányosan) időd, energiád és lehetőséged van. Amire úgysem szánnál időt/pénzt/energiát család mellett.

Pl. most költs sok pénzt drága hifi cuccokra, hobbira, utazásra, mert 1-2 gyerekkel ezekre már nem lesz lehetőséged.

Szóval: induljon az ÉLET!

A "gyásznak" pedig meg kell adni azt, ami megjár neki, ne ugord át vagy fojtsd el. Pontot úgyis csak akkor fogsz tenni a végére, ha valaki mással megélheted, megkaphatod a korábbi, most fájóan hiányzó élményeket.

De addig is... ELŐRE!

Örülök, hogy ne vagy mérges és nem hibáztatsz senkit, szerintem így a legjobb kezelni a dolgot. Sajnálom, hogy így alakult, biztos nehéz lesz még ez az élmény 1 év távlatát nézve, de gondolj bele valami új fog jönni. Az ember élet lényege szerintem a konstans változás és az arra való adaptáció! Fel a fejjel!

Finn the human