Amikor 10-12 éves koromban felső tagozatos általános iskolásként még csak ízlelgettem az életet…

Ennek is már vagy 10 éve. Olyan körökben mozogtam, hogy mindig volt a társaságban egy olyan figura, aki elismert volt széles körben a saját korosztályában. Aztán mikor ők kitalálták divatból, hogy csak rockerek meg rapperek léteznek, akkor bajban voltam, mert nem voltam egyik sem. Úgy kérdezték tőlem, mint akik vért ittak. Én meg csak annyit tudtam válaszolni, hogy egyik sem vagyok. Akkor kijavított egy idősebb tag, hogy mondjam azt, hogy patesz. Nem tudtam mit jelent, most sem tudom. De patesz volt, aki nem sorolta be magát sehova. Pedig próbáltam én csapódni valahova... Kérdezem is osztálytársaimat, hogy ők mik? Kevés tudta, hogy miről van szó. Így hát nem is lettem okosabb. Érdekelt azért a dolog, úgyhogy kiírattam osztálytársammal egy Linkin Park és egy Gorillaz lemezt.

A rockerek meg is növesztették a hajukat, mert az egyikük kitalálta, hogy az úgy helyes. Az osztályukban volt kb. 10 fiú. Ezeknek a fele követte is azt az egy marhát. Másfél évvel később ő vágta le elsőnek. A többi meg csak nézett. Dávid azóta Attila, ekkortájt döntött úgy, hogy ő nem fog zsidó néven bemutatkozni. Szerencse, hogy a szülei két keresztnevet adtak neki.

Nem messze laktam az iskolától, ha kinézek az ablakon, látom a bejáratot. Járt oda mindenféle gyerek. Volt egy-két kisegítő osztály is. Mi csak úgy hívtuk őket, hogy a gyogyósok. Akárhányszor eljöttek a folyosón, mindig elgáncsoltuk őket a padról, ahol ültük. Geci dolog volt, de jót röhögtünk rajta mindig.

Volt egy Miki nevű cigánygyerek. Felsősök voltunk, amikor elsős lett valamilyen rokona. Aztán körbejárták az iskolát, hogy mutasson rá arra a gyerekre, akit szeretne megverve látni. Kinn voltunk a régi óvoda épületénél, mert a technika óránk ott volt. A kisgyerek végigmutatott rajtunk. Odajött Miki és megkérdezte, hogy félek-e tőle. Azt válaszoltam, hogy nem. Akkor elkezdett fojtogatni, majd újra kérdezett. Aztán jöttem rá, hogy igennel kell válaszolnom és békén hagy. Koki tökösebb volt, ő annyit mondott, hogy „lehet”.

Ez a Miki nagyon szeretett a balhézni, amilyen alacsony volt, olyan sokszor verték el. Egyik osztálytársam két fejjel nagyobb volt nála. Rossz döntés volt, amikor úgy gondolta, hogy elkezdi pofozgatni kedvtelésből. 2 perc után megunta Szej, akkorát sózott neki, hogy eleredt az orra vére. Őt egyébként nem csípték a cigányok. Minden héten volt vele valami balhéjuk, annak ellenére, hogy az anyja az iskolában tanított. Nem volt egyébként ritka dolog a verekedés, minden másnapra jutott egy. Engem valahogy mindig elkerült, az akkori hidegvéremnek köszönhetően. Nem voltam egy hirtelenharagú ember. Talán szerencsém is volt, mert én is kaptam volna 1-2 pofont.
Azóta nem tudom, mi van a Mikivel, vagy elkerült máshová vagy börtönben van. Az utóbbi valószínűbb.

Egyik osztálytársamról kiderült, hogy cigizett az régi ovi mögött. Mi meg olyan jó fejek voltunk, hogy rögtön odaszaladtunk a tanár nénihez, hogy beköpjük őt. Amikor megláttuk, hogy jön az utcáról, rá is förmedünk, hogy merre járt. Ő csak azt mondta, hogy elhozta a Limp Bizkit CD-jét valakinek. Én meg azt sem tudtam, hogy mi az a limbiszki.