Ma délután kiderült az igazság. Tényleg a kis b&@i gyerek volt a tolvaj. És ahelyett, hogy vigyorogva közöltem volna, hogy én megmondtam, rohadtul felkúrtam az agyam. Egyrészt azért, mert kétszer is összevesztem anyámmal miatta, másrészt mert senki az égvilágon a családomból nem hitt nekem. Mindenkinek én voltam a szar-szemét-bunkó. Most meg annyi gerinc nincs egyikben sem, hogy annyit mondjon, Bocs, neked volt igazad, sajnálom. Sőt, még én vagyok megfenyegetve mert ki mertem mondani az igazat.

Ma munkából hazatérve anyám azzal fogadott, hogy el kell mondania valami fontosat. Tudtam, hogy ma volt nálunk a nővérem, mert megvolt beszélve, hogy jön felköszönteni anyámat a születésnapja alkalmából. Csak egy hetet késett de ez mindegy is. Azt hittem már megint valami gáz van, példának okáért megint megverte "szeretett,, férje. Hát nem.

Elkezdte mondani a tényeket a gyerek viselt dolgairól, igen ő lopta el a pénzt és már nem csak tőlünk, hanem a nővéreméktől is lopott pénzt, cigit, mindent amit kint hagytak előtte. Ettől még nem öntötte volna el a szar az agyam, de amit ezután mondott, na azt még álmomban sem gondoltam volna. Már régóta ott lakott náluk a gyerek(15 éves!!!!!!!) és még gyámság alá is akarták venni!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!! Mi van?????? Egy vadidegen kölköt befogadni? Meghülyültek ezek teljesen? Hát nincs ennek a kölöknek apja-anyja?

Ennyi kérdést tudtam kinyögni elsőre. Jött is a válasz, hogy apja meghalt, az anyja meg sokat dolgozik és nem nagyon akar vele foglalkozni. És akkor az a megoldás, hogy nosza fogadjuk örökbe és élhet itt a lányunkkal? Féltestvérek ként??? És a legbetegebb az egészben az, hogy pár napja kapták meg az érvényes bírósági határozatot, hogy ők lehetnek a gyámjai a kölöknek. Hát milyen világban élünk te jó ég????? Itt kértem anyámat, hogy ne folytassa, nem akarom hallani. Azt még mondta, hogy majd a nővérem még ma felhív és tőlem is bocsánatot kér. Kérdem minek? Nem neki kell bocsánatot kérnie, hanem elsőnek az unokahúgomnak kell, mégpedig anyámtól, mert tőle lopott a pasija. És mert ő üzent neki olyat, hogy soha az életben nem látja őt, mert megsértettük a barátját. Legalább ennyi gerinc legyen benne. A másik fele meg az lenne, ha a kölök lapos kúszásban könyörögne a bocsánatunkért és vissza adná a pénzt. Ez utóbbi nem fog megtörténni tudom. Ami azt illeti az előbbi sem.

Totál zabosan bementem a szobámba és nem éppen kedves hang vételű üzenetet írtam a fészbúkon az unoka húgomnak. Csak annyit írtam, hogy ugye igazam volt és hogy tartozik nekünk egy jókora bocsánat kéréssel. Tíz perc sem kellett és jött a telefon a nővéremtől. Azt hittem a beígért beszélgetés lesz, de tévedtem. Majdnem leordította a nemlétező hajam, mondván mit képzelek én, hogy beszélek én az ő lányával? Meg mi ez a hangnem? Mi az hogy igazam volt? Kérdem én nem volt igazam? Hát de, de akkor is miért kell ezt az orra alá dörgölni ilyen hangnemben? Ezt nem így kellett volna elintézni, szerinte. Szerinte benne megvolt a jó szándék, hogy elmondta tényleg tolvaj a gyerek és hogy tőlük is lopott. Szokás szerint én lettem a szar-szemét-bunkó. Ekkor már az idegtől remegtem és megfájdult a fejem is. Majdnem bőgtem is. Kértem fejezzük be a beszélgetést, de csak mondta a magáét. Majd jön és elbeszélgetünk mert ez nem telefon téma és hasonlók. Meg hogy kérjek bocsánatot a lányától. Azt mondtam, addig nem, amíg ő nem kér bocsánatot a nagyanyjától. Mert tőle lopott az ő barátja és mert ő hozta ide. Jó majd ez is megtörténik, de először én kérjek bocsánatot. Ismételtem magam, addig nem amíg ő nem teszi ugyanezt. Ismét kértem, fejezzük be ezt a beszélgetést és többet nem akarok foglalkozni az üggyel. Köszönés nélkül letette. Én meg őrjönghettem tovább.

Az egészben az fáj, de nagyon, hogy bár igazam volt, mégsem értem vele semmit. Az pedig még jobban fáj, hogy senki nem mondta a szemembe, Bocs, neked volt igazad, ne haragudj. Egyikük sem. Senki nem hit nekem a családomban, de egy vadidegennek igen, első szóra. Még anyám sem, ő csak végighallgatott. Most megtette, de akkor amikor a lopás történt, akkor nem volt erre hajlandó. Csak a kölköt védte. Kétszer is összevesztünk miatta. Nem mondom, hogy kérjen tőlem bocsánatot, de jót tenne az igazság érzetemnek. És a lelki világomnak is.

Sajnos tudom mi lesz a jövőben. Nyista bocsánat kérés, ellenben örök harag, vagy minimum pár évig tartó harag. Eddig sem nagyon láttuk őket és nem azért amivel ők indokolták, hogy sokat dolgozik a nővérem és hogy a lányok iskolája nehéz, sokat kell tanulniuk. Egyszerűen csak szartak a fejünkre. Mi nem mehettünk hozzájuk, mert a sógorom gyűlöli anyámat. Okot nem adott rá anyám, tudtommal. Engem is gyűlöl, mert szerinte egy gyenge kis buzi vagyok. Ez nem igaz, egyik sem, de ő ilyen. Mi nem mehettünk, ők nem jöttek, ez a családi szeretet, össze tartás.

Itt nem lesz heppi end, nem lesz nagy össze borulás, bocsánat kérés, ki békülés. Csak a köpködés és szardobálás a másikra. Az menni fog.