A minap futottam bele az Otherworld csatornáján egy videóba, amiben a játékok Oscarjának számító Game Awards került kibeszélésre.
Ha nem is tarolt, de egyértelműen a legnagyobb sikersztori a Zelda Breath of the Wild című játék volt.
Viszonylag felületesen, a youtube-on keresztül megnéztem, hogy milyen játékról is van szó, illetve még nagyon régen gameboyon a Zelda egyik részével én is játszottam. Nagyjából ennyi saját tapasztalatom van a játékot illetően, valamint hozzátettem magamban azt az "elemzést" amit a fentebb említett videóban Sasa (ha jól tudom ex Pc Guru-s szerkeztő? ) adott a játékhoz.
Ezek alapján elkezdtem görgetni egy gondolatmenetet ami innentől kezdve elég meredeknek hathat és erősen szubjektív is, de kíváncsi vagyok, hogy más, hogyan látja ezt ezért megpróbálkozom leírni.
Úgy gondolom, az ember életében vannak bizonyos vágyak, ösztönök, hívja őket mindenki maga ízlése szerint, amelyek megélésre ez a világ egyre kevesebb lehetőséget ad.
Gondolom ezt abból, hogy digitális, nem valós tartalmak (játékok) kapcsán gyűlnek össze felnőtt emberek és adnak elő olyan élvezhető és tartalmilag mély beszélgetéseket, amelyek ha nem is közvetlenül, hanem a videojátékokon és filmeken keresztül de az élet kérdéseit (is) boncolgatják. Teszik ezt, sokszor nem is tudatosan, azonban ha sokszor elég tökéletlenül is de mégis előremutatóbban, mint olyan médiumok akik közéleti, a való világot érintő kérdésekkel foglalkoznak (vegyük pl. az index.hu-t, vagy más hírportálokat, vagy akár a tv-t).
Ezen paradoxon felbuzdulva (rettentően lesarkítva: a játékos legyen gyerek, kevésbé okos, felületes, jobban egocentrikus, a közéleti újságíró, orvos, rendőr, kormányablak alkalmazott, legyen átgondolt, tapasztalt magas értelmi és érzelmi intelligenciával rendelkező) és azt tényt nézve, hogy emberek olyan videojátékot preferálnak, amelyben a fő hangsúly a természeten, a kalandokon, a környezeti hatások direktségén, a döntési lehetőségeken és főleg a fantázián van, arra jutottam, hogy mélyen beskatulyáztuk magunkat egy életvitelbe. egy gondolkodásmódba. Ennek az életvitelnek a szelepe, (mint egy kuktán) a fenti generációban a videojáték ipar, illetve annak minden velejárója.
Az emberek nagy többsége, olyan munkát végez, olyan tevékenységekkel tölti az idejét, ami elsősorban profitot termel valakinek (köztük én is) és utána maradék idejét tölti önmegvalósítással, sokszor azt is csak digitális formában. A kanapéról focizunk, élünk túl lakatlan szigeten és vagyunk 100 ember közül a legjobbak (csirkevacsoráért). Akik nagyon szélsőséges példái ennek a világnak, azok konkrétan digitális identitással is rendelkeznek, a valódi mellett. És szerintem teljesen jogosan, megyünk el ebbe irányba, mert a pénz és egocentrikus, illetve a technika által kényelmessé tett világban, ma már ki akarja a napi betevőjét (kaja, nem pénz) vadászattal megszerezni, akár élet halál harc árán. Vagy éppen elindulni politikusi pályán ahol tényleg egy országot akarsz helyesen vezetni és fejleszteni, vagy kreatív vállalkozási, önmegvalósítási pályán, ahol egy közösség életét teszed úgy jobbá, hogy közben a magad útját járod.
Rengeteg ilyen ember ül pár százezres technika mögött és önti a tehetségét a digitális világba, mert arra van reális lehetősége, illetve ott a kockázatvállalás terén talán reálisabbak az esélyei, hogy ne bukjon el és menjen tönkre az élete, mind anyagi mind kapcsolati téren.
Azt hiszem a végére elragadtattam magam és gondolkodás nélkül püföltem a billentyűket, de ha kevésbé érthető amit írni akartam szívesen megpróbálom hasonlatokkal, vagy példákkal érzékeltetni.
Nektek mi a véleményetek erről a gondolatmenetről, vagy a témákról amiket érint?