Március hónapban előfordult velem kétszer is egymás után az, ami eddig sohasem. Egy Alföld közepén elterülő város kocsmájában ki találkozik németekkel?
Nem sokan úgy gondolom. Az első alkalommal még érthető is. Mivel szülinapra voltunk hivatalosak és az ünnepelt cserediák kapcsolatot ápol. Aznap este több német szót hallottam egy kisváros kocsmájában, mint magyart.
Következő eset épp múlt héten történt meg. Egy másik szórakozóhelyen, de ugyanazon helységben.
Többiekkel pont röhögtünk egy alakon, hogy milyen szép auschwitz-mintás inge van. Akkor még nem esett le, hogy akár még onnan is jöhetett volna.
Hajnali 2 óra fele kimentem a szabadba kiszellőztetni a fejemet. Arra lettem figyelmes, hogy valaki dadog nekem némethez hasonlító nyelven. Rögtön rávágtam, hogy Hochdeutsch, please!
Na, de kérem. Most akkor németül vagy angolul beszéljen szerencsétlen? Kicsit megzavarodott ő is. Így magyarul próbált meg nekem beszélni.
Olyan helyre szeretett volna menni, ami már 2 éve bezárt. Így csak annyit tudott mondani, hogy Casablanca most, go!
Gondolkodás nélkül válaszoltam neki: Casablanca ist closed.
Ő magyarul próbált meg hozzám beszélni, én német-angolul hozzá. Szerencsére kis bíztatás után megértette, hogy be van zárva.

Konklúzió:
Általános iskola óta tanulok németet. Bár a szeptemberi egyetem kezdés előtt 2 évvel nem volt órám előrehozott érettségi miatt. Nyelvvizsga híján így heti kétszer oktatnak németet.
Baromi mérges vagyok magamra.
Mi az, hogy ennyi éve tanulok németet és nem bírok két mondatot mondani?! Keverem a mondanivalómat angol szavakkal, holott angolt soha nem tanultam. Bár lassan ott tartok, hogy jobban tudok, mint németül.
Fránya internet

Azért büszke vagyok magamra; más 6 sör után magyarul sem tud, nemhogy németül.