Ma valami meleg levesre vágytam, miután cseppet eláztam délután. Míg hazafelé tartottam, végig egy tányér gőzölgő, forró zöldborsóleves képe lebegett előttem, de hazaérve szembesültem azzal, hogy sajnos borsó nincs itthon. Van viszont zöldbab, egy kis krumpli és répa, így adta magát a zöldbableves. 
Elkészíteni egyszerű, mint a nagyszerű ételek többségét. Egy kb. három vagy négyliteres fazékban feltettem főni a kb. 60-70 deka zöldbabot (mirelitzőccség), belekarikáztam egy sárgarépát, 1 fehérrépát egészben hagyva mellétettem és két szem krumplit kockára vágva. Két és fél mokkáskanál sóval még megkínáltam (nem kellett több, mert a leveskockában is van só). Ja igen, a zöldségeket húslevesben (előre megfőzött alaplé) jó megfőzni, dehát, úgy vagyok ezzel, mint az ötliteres uborkásüveggel. Minden rendes háztartásban van készenlétben húsleves a fagyasztóban, mifelénk rendetlenek a háztartások, így kockát dobtam a vízbe...
Szóval, ott főtt, fődögélt magának a leves a sok zöldséggel, és amikor már megpuhult, berántottam. A rántást sem nagy etvasz elkészíteni. Egy kisebb serpenyőbe olajat öntöttem (kicsit bővebben), rá két evőkanál liszt megy, egy teáskanál paprika, egy fokhagyma préselve, kicsit megpirongatom őket így együtt, majd mehet a levesbe. Ezek után még egy kis tejfölt is tettem bele, illetve galuskát is. A galust úgy kell csinálni, hogy érzésből. 
1 tojás, kb. 2 evőkanál liszt, kis víz kell, a lényeg, hogy sűrű masszát kapjunk, amit aztán a már gyakorlatilag kész levesbe egy teáskanál segítségével beleszaggatunk. Amikor a galuskák már boldogan úszkálnak a leves tetején (1-2 perc), készen vagyunk.
Finom lett, legalábbis apuval nagyon csöndben kanalaztunk. A nővérjem a Malvin szintén megdicsérte, öcsém nem eszik belőle, mert nincs benne hús, így meg nem is rendes kaja szerinte...
Jó étvágyat!
