Ez a kedvenc együttesem. A cédéiket bármikor, bármilyen körülmények között (autóban, otthon, sátoros búcsúban, lakodalomban) el tudom hallgatni, mert nagyon tetszik ez a dallamos rock (progresszív rock, ahogy a stílusértők mondanák, és még ki tudja hányféle címkét lehetne ráragasztani).
Kb. 12 éves lehettem, amikor a Zombie nagy sláger lett. Én nem foglalkoztam akkoriban vele, mert kamaszkoromban a Green day-ért voltam oda. A bátyámtól viszont megkaptam a No need to argue c. albumukat, ami sorrendben a második. Ezen van rajta a Zombie. Erről a lemezről még sláger lett az Ode to my family, általában a laikus fül még felismeri, hogy "ja igen, ezt is ismerem, jaja". Egyébként tévesen a Kiss me-t, a Sixpence Non the Richer számát is a Cranberriesnek tulajdonítják, pedig nem ők voltak.

Szóval, megismertem a No need to argue albumot, és éreztem, hogy ez kell nekem. '96-ban megjelent a To the faithful departed is, arról is születtek slágerek, amiket mindenki ismer, ilyen pl. a Salvation, vagy a When you're gone, de lehet, hogy ezt csak én gondolom így.
Mivel iskolásként pénzem sose volt, a rádiók nem játszottak Cranberriest, azt tudtam csinálni, hogy a könyvtárból vettem ki a cédéket, hogy Cranberries-hez jussak.
Később, '99-ben jelent meg a Bury the hatchet olyan számokkal (szintén ismertebbek), mint az Animal instinct vagy a Just my imagination.
Aztán találkoztam valakivel, aki elmesélte, hogy a Cranberries nem a Zombie-val és a No need to argue-val kezdődött. Hanem bizony az első albumuk címe az volt, hogy Everybody else is doing it, so why can't we? Arról a lemezről a Dreams című szám pedig a Szerelem hálójában című film betétdala lett. Hát bizony, ezt az információt kb. 5 év "Cranberries-szeretés" után kellett feldolgoznom.
2001-ben még villantottak egyet, akkor jelent meg ugyanis a hosszú ideig utolsó album, a Wake up and smell the coffee. Nekem az az album már valahogy más volt, mint az addigiak, de persze azért tetszett.
2002. november 2-án eljöttek Magyarországra, volt egy koncertjük a SAP csarnokban, és én a mai napig nem értem, hogy hol a fenében voltam akkor.
Onnantól kezdve meg csönd. Felröppentek hírek, hogy szétmentek, Dolores, az énekesnő már csak szólóban tolja, stb. Meg is jelent 2 szólóalbuma, amik zeneileg nekem abszolút emészthetőek, jó hallgatni, de korántsem szóltak akkorát, mint a Cranberries-zel készített albumok.
Voltak azért közös koncertek, turnéztak jobbra-balra, de új albumot nem csináltak, egészen mostanáig.
2012. február 14-én (gyakorlatilag majdnem a névnapomra) jön ki a legújabb stúdióalbum Roses néven. Az albumról már fent van a jutubon a Tomorrow c. szám. Egy másik Cranberries rajongóval beszélgetve arra jutottunk, hogy most talán lenne némi esély rá, hogy ismét tiszteletüket tegyék kishazánkban. Ennek örömére létrehoztunk egy eseményt is a Facebook-on. Gondoltuk, ha sokan nyomjuk rá, hogy részt vennének a koncerten, akkor azt a Cranberries orra alá toljuk, hátha lehet rájuk hatni.
Úgyhogy, légyszi mondjátok, hogy eljönnétek ti is a koncertre, nagy örömet okoznátok ezzel annak a maroknyi Cranberries fannak. Ha kevesen maradunk ,akkor legfeljebb csak egy kis unplugged kocsmazenélést hozunk össze és sör lesz a gázsi. Azt az írek szeretik, nem?

Gondoltam, hogy idebiggyesztek a végére egy személyes kedvenc-listát, de nem lenne értelme. Egy-két számtól eltekintve mindet szeretem.