Jól sikerült a délutánom. Gondoltam, megosztom már magammal, meg azokkal, akik elolvassák.
Szóval, az úgy volt, hogy el kell költenem az üdülési csekkjeimet június 26-ig. Mivel nyaralni nem megyek, hát gyorsan kerestem valami szolgáltatást, ahol fizethetek vele.
Évek óta problémám a hajhullásom, amire eddig semmilyen hajszesz, vitamin nem használt, és amire semmilyen laborvizsgálat nem adott magyarázatot. Hát gondoltam, ha másra nem, hát arra jók lesznek a csekkek, hogy egy piszkosul elegáns budai magánklinikán megmutassam egy bőr- és hajgyógyásznak. Fél kettőre volt időpontom, s mivel nincs messze, gyalog vágtam neki az útnak valamivel háromnegyed egy után.
Soha ilyen szépnek még nem láttam a tavaszt. Pedig jónéhányszor sétálgattam már a környékünkön (még jó...). Hétágra sütött a nap, a kis csendes budai utcákon a járda fölé lógtak a kertekből a pendülő bokrok, virágok, illatozott minden, az út szélén ibolya nyílt, csicseregtek a madarak...
Egy idő után melegem lett, s a kardigánomat levettem, a derekamra kötöttem és úgy mentem tovább. Jó korán megérkeztem, pedig nem siettem. Asszem a nordic walking miatt már botok nélkül is nagyobbakat lépek. Régen csak poroszkáltam, most meg jó nagyokat lépek, mint Micimackó, és a kezemet is lendítem, mintha nordicolnék.
A klinikán azonnal fogadott egy kedves bőrgyógyász. Alaposan kikérdezett, hümmögött, bólogatott, majd megszabadított jónéhány hajszálamtól (egyszerre tépte ki őket), amiknek a végét levágta, kb. a gyökér felett 1-2 centivel. Ezeket fogja vizsgálgatni, és két hét múlva megmondja, hogy mitől hullik a hajam.
A klinikán összefutottam egy régi barátnőmmel. Pont végeztem, mikor jött vizsgálatra, így megvártam. S utána tovább sétálgattunk a napsütéses délutánban. Beültünk egy önkiszolgáló kajáldába ebédelni, sóskát ettem, aminek a látványától a barátnőm rosszul lett. Nem értem egyeseknek mi bajuk a sóskával, én imádom. Rihegtünk-röhögtünk, elmentünk a Rigó Jancsi cukrászdába fagyizni, közben felvilágosítottam, hogy a Böszörményi út a XII. kerület Sunset boulevard-ja. De tényleg... Van ott minden. Pékség, tejbolt, cukrászda, bank, zöldséggyümölcs, a Tik-Tak presszó, és ezek mind-mind apró üzletek, amik már vagy 50 éve léteznek. A bankot kivéve. Itt jár az 59-es villamos, a 102-es busz, mégis, valahogy jó érzés ott sétálgatni, valahogy olyan nyugodt és lelassult minden...
Szóval, imádom ezt kerületet. Jóllehet, én papíron XI. kerületi lakos vagyok, mert a Hegyalja út túloldalán lakom. Ennek ellenére Hegyvidék, én így szeretlek!