4,5 éves unokaöcsémmel heverünk este a kerti nyugágyakban és nézzük az eget. A nyugágyak olyanok, hogy ha hátradőlünk, akkor az egész nyugágy hátrabillen, így fekvő helyzetbe kerülünk. A nyugágyak billegetésével félórát elszórakoztunk hangosan röhigcsélve, aztán Andris egyszercsak felemeli ujjacskáját, csendre int és fülel. A távolból morajlik az ég, azt hiszi, hogy vihar jön, elég kétségbeesetten néz rám. Én már tudom, hogy nem vihar, hanem egy újabb repülőgép. Itt a budaörsi és a ferihegyi repülőtér "szorításában" nem ritka jelenség, ebben a csendes környezetben meg már messziről hallani.
Andris egész izgalomba jön, hiszen olthatatlan szenvedélyben ég bárminemű közlekedési eszköz iránt. Kérdésekkel bombáz, miközben egyre hangosabban hallani a közeledő gépmadarat. Leszáll-e vagy felszáll, hova megy, honnan jön, vajon milyen típusú repülőgép... Megegyezünk abban, hogy lehet, hogy jön, de lehet, hogy megy, épp Ferihegyre tart, de az is lehet, hogy Sármelléken fog leszállni, és ez csakis egy Boeing 777-es, nem vitás, egyenesen Texasból.
Andris persze rögtön kiszúrja a házunk felett elsuhanó, ezer lámpát villogtató repülőt, örömében tapsolni kezd, és egy időre elfelejti, hogy fél a kutyától, mert észre sem veszi, hogy az vele örülvén, vad farokcsóválás közepette elkezdi nyalogatni a karját.
A gép elment, de most már nincs mese, várjuk a következőt.
Mint anno az unokatestvéreimmel vártuk a vonatokat a káptalanfüredi állomáson, ha már meguntuk a strandolást és kétforintosokat lapíttattunk ki a Nohabokkal.
Andris türelmetlen, mondom neki, számoljunk el tízig, akkor kell jönnie a következő repülőnek. Elszámolunk tízig a kezünkön és tényleg jön a következő! 
Most már legalább annyira örülök neki, mint Andris.
Megint számolunk, viszont most nem jön a repülő. Mondom Andrisnak, bemondták Ferihegyen, hogy késés van, számoljunk el mégegyszer tízig. Elszámolunk, 8-nál már hallani az újabb morajt, örömünk határtalan, csak tízig kell számolni, és máris jön egy repülő.
A bátyám közbelép. Késő van, indulni kell haza, holnap óvoda. Andris méltatlankodik: "De apa, várj, számoljunk el tízig, mert jön a repülő!"
Ezek a felnőttek hihetetlen gyorsan képesek a gyerekeket lelombozni, mert a 33 éves, komoly, felnőtt bátyám odaveti: "Nem járnak itt ilyen sűrűn a repülők Andriskám..."
Kár, mert már én is elhittem.
