Nem, kedves olvasó, most nem arról fogok írni, hogy melyik pártot mennyire, és a másikat mennyire nem. Inkább arról a keserűségről írok, ami országunk jelenlegi állapota miatt bennem van. És hogy mi a kiváltó ok? Egyik kollégám az év végén elhagyja az országot, és meg sem áll Ausztráliáig. Ebben az évben már ő a harmadik, aki a közvetlen környezetemből külföldre távozik az itteni vélt vagy valós sérelmek miatt. Vesézzük ki egy kicsit a dolgot!
1., Értelmiségre szükség van. Az az ország, amelyik nem rendelkezik alkotó értelmiséggel, eltűnik a középszer mocsarában. Tudomásul kell vennünk, hogy a mai Magyarország jelentős része (szerintem úgy kétharmada) ösztönlény. De nevezhetnénk őket konzumlénynek is. Ezek az emberek sosem, és újra: SOSEM fogják előbbre vinni az országunkat. Persze ez a nyugati világban is így van, nem magyar jellegzetesség. Viszont ezért nagy szükség van a maradék egyharmadra, akik értéket hoznak létre. Ők az ún. értelmiség. Akiknek viszont a nyelveket beszélő, korszerű ismeretekkel rendelkező része egyre nagyobb számban végez szellemi rabszolgamunkát Nyugat-Európában. Mindezt miért? Nem, kedves olvasóim, nem elsősorban a pénzért. Hanem azért, mert itthon nincsenek megbecsülve, nagyon nem. Ott kint sem, de legalább megfizetik őket. 1. számú bonmot a szocializmusból: a magyar értelmiségi előtt két út áll: az egyik az alkoholizmus, a másik járhatatlan. Hál' Istennek most már legalább lehet külföldre menni.
2., A pártok nem érzékelik, hogy mekkora bajban vagyunk. Nem, nem a gazdasági bajokra gondolok. Most még. A plebs irgalmatlan hitelfelvételekkel lép ezen túl, hiszen már 20 ezer forintos tételre is lehet hitelt felvenni (egy újabb bizonyíték arra, hogy mennyi primitív ember van). Néhány év múlva olcsón lehet majd ingatlanhoz jutni, és sok lesz a hajléktalan. Tetszik ezt vágni? És akkor ki fogja őket kihúzni a bajból? Nyilván mi, az ún. értelmiség, már ha marad belőlünk Magyarországon. De egyre kevesebben maradnak. És tisztelt pártjaink ezt valahogy nem veszik észre, hiszen a plebs-szel lehet választást nyerni, tehát őket nyalják körbe. Mit kéne változtatni? Több százezer honfitársunk él modern, nyugati környezetben, akik képesek lennének egy egész országot megváltoztatni, mind gondolkodásmódban, mind gazdaságilag. Ha ők hazajönnének, és mi, itthon maradt bátrak is kellő bátorítást kapnánk, egy modern progresszív ország lehetne Magyarország. Mert a progresszivitás nem abból ered, hogy naponta háromszázszor azt halljuk a tévében, hogy az új Magyarország bennünk van. Mert nincs bennünk. 2. számú bonmot a szocializmusból: nem mentünk ki, mi kalandvágyból itthon maradtunk.
3., A 90-es években a (kényszer)vállalkozók országa voltunk. Vállalkozóból egyre kevesebb van, ráadásul már a "vállalkozó" kifejezés is pejoratív értelemmel bír. Pedig egy országot a multik mellett az alkotó, innovatív vállalkozások viszik előre a leginkább. Az alkotó szellemi tőke viszont vagy eltávozott innen (ahogy mindig is a magyar történelemben), vagy olyan mikrokörnyezetbe kényszerül, ami lehetetlenné teszi az értékek létrehozását. Mikrokörnyezet az ország gazdasági helyzete, de sokkal súlyosabb a primitív ellenségeskedés, a kicsinyes emberek fúrása, a szocialista reflexek továbbélése. Pedig. Külföldön dolgozó barátaim mind derekasan megállják a helyüket, olyan teljesítményre képesek, mint kevesen. Tehát (még) a magyar értelmiségi jobb teljesítményre képes, mint sok nyugat-európai konkurrense. Érvényesülni azonban nem tud ott sem. És ez a legnagyobb rákfenénk. Hiszek abban, hogy ha van egy célunk, azt meg tudjuk valósítani. De a magyar értelmiséginek általában nincsen célja. A célok kitűzése valahogy hiányzik a magyar társadalomból. Túlélni akarunk. És ez nagyon rossz. Amikor az egyetemen a hallgatókkal beszélgetek, látom, mennyi értelmes ember van. Célok nélkül. Amikor pedig találnának valamilyen célt, megrettennek az akadályoktól, és inkább sodródnak. Csak az elmúlt fél órában két magyar klippet láttam az MTV-n (Alvin és a Mókusok, Animal Cannibals), ami pont ezzel a gonddal foglalkozik. A világot pedig úgy lehet megváltoztatni, ha minél többet teszünk a pici kis környezetünkért a pici kis céljainkkal. És ezt itthon kell megtennünk. 3. számú bonmot Darvas Ivántól: Úriember nem disszidál.
Összefoglalva: egy modern, progresszív országban akarok élni, amire egyre kisebb az esélyem. Az ország politikai elitjének is be kéne látni, hogy csak a gondolkodó emberekkel lehet előre jutni. Mert nyugdíj és szociális segély (-> adók), munka és elismerés csak a gondolkodó, alkotó emberektől lesz, akiket ez a mocsár sikeresen üldöz el itthonról. Emberek! Gondolkodjatok, és változtassátok meg a világotokat!
Uff, szólt egy diplomás műszaki értelmiségi, aki két világnyelvet beszél, és bár a világon bárhol találna állást, de kalandvágyból inkább Magyarországot próbálja szolgálni.
sajnos minden szava igaz és ez szörnyű érzés 
csabika25 oldala
