2019. június 19., szerda

Gyorskeresés

A felhők felett

Írta: |

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

Volt egy korábbi bejegyzésem itt, "Az a bizonyos nagy fa és a fejsze esete" címmel. Ha gondolod olvasd el, amolyan előkészítő eposz, de kb. az első bekezdésben össze is foglalom a lényeget, szóval azt akár át is ugorhatod :D

2015-2016 év elején sok minden változott az életemben. Az itthoni mókuskereket elhagytam, ami amúgy egy jó munkahely volt, de egyszerűen előrelépési lehetőséged, a fizetésed nem voltak párhuzamban a vágyakkal és álmokkal. Kikötöttem egy amerikai cégnél, ahol ún. "contractoként" dolgozom, azaz mintegy alvállalkozóként beszámlázok nekik, míg ők megtérítik az útiköltségeimet, és persze fizetik a nekem járó jussot..

Na persze nem amolyan magyar módira, hogy kapok €15 napidíjat, aztán oldjam meg, mert a drága adórendszerünk szerint mindenki lop, csal, hazudik, és így akarna adómentesen a kollégáknak zsebbe juttatni némi apanázst (mellékesen megjegyzem, hogy aki járt valaha külföldön mondjuk Üzbegisztán kivételével, a €15 kb. arra elég hogy kiröhögjenek). Nem, ha megiszom egy kávét út közben, ha megeszem egy ebédet, lefotózom a nyugtát, egy speckó kis programon keresztül beküldöm az utazás foglalós + elszámoló rendszerükbe, majd összegyűjtve az egy útra való kiadásokat elküldhetem a könyvelésre, a következő hónapban már jön az elszámolás ellenértéke vissza a kártyámra. A nagy magyar valósághoz szokott arcocskám örömmel konstatálja, hogy ez így is működhet. Nem kell névre szóló számla, meg anyám kínja. Egy nyugtáról egy fotó, csókolom.

És természetesen én sem akarok csalni. Soha. Tényleg. Megtehetném, hogy a menyasszonyomat is ebből etetem, de minek? Megfizetnek, nem szorulok rá. Az Ő részükről fair az elszámolás, és vállalható a fizetés, részemről miért is akarnék ezzel trükközni? Nem akarok.... Vannak kollégák, akik az enyémnél jobb fizetésekkel megteszik, és céges pénzből buliznak egy-egy "munka úton"... Hát lehet hogy én vagyok a looser, de nem érzem ennek szükségességét.

És ha már céges út, azt jó tudni, hogy ez a munka rengeteg utazással jár. Tényleg rengeteggel. A tavalyi éve márciusát kezdtem náluk, és azóta csak megyek. Idén szerintem kifejezetten sokat. A jövő héten még befejezek egy moszkvai utat, és azzal meglesz idén a 80 fel- és leszállásom, a levegőben megtett több mint 115 000 km-em. És azt kell mondjam, hogy picit elfáradtam. Szóval holnap után reggel Ferihegy, irány Moszkva, majd csütörtökön felszállok este a Sheremetyevon a menetrend szerinti Aeroflot járatra, megállok Ferihegyen, és leteszem a lantot idénre, befejeztem.

Nem, sajnálni nem kell azért. Akármennyire is hosszúak és fárasztóak sokszor ezek az utak, én imádok repülni. Akárhányszor felszállok egy gépre, gyermeki boldogság fog el (kivéve ha négy órát késik a rohadék, vagy épp lemaradok egyről, akkor kevésbé vagyok boldog). Az elmúlt két évben találkoztam már mindennel, ami egy sűrűn repkedő ember életébe szembe jöhet. Járat törlés, idegesítő utastársak, elhagyott csomag, tönkre tett csomag, lopás, késés, korai kelés, idegesítő utastársak, lekésett csatlakozás, késés, paraszt biztonsági szolgálat a reptereken, idegesítő utastársak, késés, gyökér légiutaskísérő, még koraibb kelés, késői érkezés, és említettem már a késést és az idegesítő utastársakat?

És azért mégis lehet sajnálni. Na nem azért mert ennyit röpködhetek, amit alapvetően szeretek, vagy mert tele vannak a repterek gyökerekkel (főleg turista szezonban), hanem mert igazából ritkán adódik lehetőség hogy pl. várost nézz. Érted, ez ilyen hotellátogatós meg reptéren lakós műfaj. Münchenben csak az idén 14x fordultam meg. korábban még legalább ennyi alkalommal. A városban még soha nem voltam. Ha valaki azt mondja nekem hogy olyan mint Mordor, és orkok lakják - lehet hogy elhiszem, mert nem tudom cáfolni a saját tapasztalataimból merítve (bár némi kétely azért lesz bennem).

Ha viszont adódik is lehetőség, akkor is egyedül vagy. És persze mindig vannak ilyen magányos farkasok, akik hátizsákkal bejárják a világot, de én nem ez a típus vagyok. Szeretem a páromat, és örülnék neki, ha velem lehetne. Szeretem a családom és a barátaim, és egyikük sincs mellettem, hogy az élményt együtt tudjuk átélni. És így nem az igazi. Hogy nekik annyi jut, amikor én hazamegyek, és mesélek. Meg mutogatom azt a pár fotót ami útközben készült. Mert néha arra sincs időd. Átszaladsz egy városon, aztán a taxiból amit látsz, azzal boldog lehetsz.

De a panaszáradatnak vége, ezt csak azért írtam le, hogy ne képzelje úgy mindenki, hogy márpedig nekem aztán annyira jó, mert a tágabb ismeretségi körben is sokaknak csak ennyi jön le. De jó annak aki így melózik, mert hát mennyit utazik, és sok mindent láthat a világból. Ami persze nem komplett hazugság, de így az állítás nem igaz. Ha mindenhol eltölthetnék 2-3 extra napot, lehet hogy így lenne. De több okból sem teszem. Az első az, hogy itthon azért fizetni kell a számlákat, és a hupákolást már nem téríti a cég, másrészt így is 110 napot voltam idén távol, ami sokszor a hétvégébe is belenyúlik. Volt olyan hónapom (április), amikor szó szerint 8 napot töltöttem itthon - úgy hogy van azért egy párkapcsolatom, családom, barátaim. És ezeknek az utaknak van járulékos költsége is, mégpedig az hogy dög fáradt vagyok, és amikor hazaérek, legalább egy-két napig hagyjon békén mindenki (ha a tengerentúlról jövök, akkor meg a jetlagnek köszönhetően ez jelentősen hosszabb is).

De srácok, tényleg mindenkinek kívánom hogy legyen ilyen munkája. Mert szeretem csinálni. Élvezem. Egy tech cégnél vagyok, akik a területükön ha nem is piacvezetők, de mindig a legtöbb újítást teszik le az asztalra, és nagyon jó egy ilyen kreatív és okos emberekből álló csapattal együtt dolgozni. Imádom a nemzetközi terepet, és hogy nem kell besavanyodnom a magyar valóságba (nem véletlenül menekültem a hazai szektorból).

És a repülésnek megvannak a maga nyűgjei, és szépségei is. Minden alkalommal amikor felszállunk, önkéntelenül is elmosolyodom. Néha már körbe nézek, hogy én vagyok-e az egyetlen retardált, aki ennyire élvezi, ahogy a gép lendületbe jön a kifutón, de a múltkor láttam egy hasonló vigyorgó dilettánst, aki örült mint majom a törmelékcukornak, amikor elindultunk. Azóta megnyugodtam, nem én vagyok az egyetlen hülye. De én kicsit durvábban is tolom, mert érdekelnek ezek a vasak. Flightradar előfizető vagyok (ami amúgy nagyon hasznos ha valaki sokat repül, mert egyből látja, hogy melyik lesz az Ő járata, és aznap az a gép hogy teljesített, mennyi késést szedett össze, etc.). Szoktam hallgatni a pilóták és a tornyok kommunikációját (ATC leánykori nevén), szóval engem tényleg nagyon felcsigáz a repülés, mint műfaj.

Ha egyszer befejezem ezt az utazósdit, lehet hogy felvételizek légi irányítónak, vagy valami hasonlónak. De a repülés nagyon hiányozna. Nagyon kevés olyan gyönyörű dolog van a világon amúgy, mint egy naplemente vagy napfelkelte (főleg ez utóbbi) a felhők felett. Az ég csodálatos színekben pompázik, és mindig öröm megnézni és átélni. Az itt látható képek soha vissza nem adják azt a színpompát, amit ott akkor átélsz. A fura formájú felhőket is örömmel nézegetem sokszor. Hol olyan mint egy végtelen karfiolmező, hol cuki bárányfelhők takarják el a kilátást. A hatalmas zivatarfelhők is sokkal monumentálisabbak, ha fentről látod őket. Egy-két alkalommal már elrepülhettem Grönland és Kanada északi része felett is. Az is egy csodálatos élmény, látni az összefüggő jégmezőket, az alattad elterülő tájat. Egy szónak is száz a vége, a repülés fain dolog. :)

De a vizuális ingerek mellett már azt is megtanultam melyik reptereket érdemes használni, és melyeket kerüld. Hol fogod jó eséllyel elérni a csatlakozásod, és hol van jó esélyed arra, hogy ott maradj. Megtanultam azt is, hogy az EU állampolgároknak, vagy akárkinek aki EU-ban üzemelő társasággal repül, csúnyán jár kompenzáció, ha sokat késik. Charles de Gaulle, soha nem jó ómen. Schipol (Amszterdam), elég fain. Frankfurt és München is fasza, csak a Lufthansa gyökér néha a 45 meg 50 perces átszállási idővel. Érted, gép landolástól, következő gép felszállásáig. Még nem szálltál ki az elsőből, még nem jutottál át a reptéren, és persze a kaput bezárják indulás előtt 15 perccel. Schengenen belül ez nem probléma, de ha azon kívülről jössz.... Brüsszel korrekt, Lutontól a hideg ráz. A varsói Chopin reptér elég jól szervezett, Prága szintén. Bécs is gyors és fájdalommentes. A Heathrow nagy, böhöm, és néha megkeseríti az életedet. Ráadásul onann még soha nem szálltam fel időben, akkora a forgalom. Manchesterben a kiszervezett security gyíkemberek és idióták gyülekezete, saját hasra ütésre hozott szabályokkal, ami sehol máshol nem okoz gondot, az náluk biztosan.

Ha pedig átugrunk az óceán túloldalára, Detroit elég jó, Salt Lake Cityt messziről kerüld el. Atlanta egy csúnya reptér, de fenemód hatékony. Dallas elég jónak mondható, Minneapolis is. A Las Vegasi reptér meg komolyan olyan, mintha nemzetközi forgalma évente kétszer lenne csak, és akkor mindig meglepődnek rajta, hogy néééézd mennyi ember. San Antonio reptere a város méretéhez képest egy istálló - de hát ott van Dallas, Houston és Austin is egy-két száz mérföldön belül, nem is csoda, hogy ennek a városnak nincs egy nagy reptere.

Vannak továbbá egyedi igényeim is, amit akár még egy-két jól szervezett reptér sem képes kiszolgálni (elektromos cigarettázom, így miután azzal is be vagyok kényszerítve a dohányzóba, ezért ha nincs dohányzó, én nem vagyok épp boldog). Ha nincs egy tisztességes kávézó, akkor anyázok. Pluszban orvosi utasításra az étkezésre is oda kell figyelnem, így a zsírban sült vackok, pékáruk és egyebek sajnos kiestek az étrendemből (a reptéri kaják 90%-a).

Azt is megtanulja elég gyorsan az ember, hogy kivel érdemes utazni. Mármint melyik légitársasággal. Persze nagy csodák nincsenek, mert lassan tényleg csak abban különböznek a légitársaságok, hogy milyen nyelven köszöntenek a fedélzeten, illetve milyen színűre van festve a gép kívülről, de azért vannak még apróságok. És ilyenek a lábterek. Sokatoknak ez nem oszt nem szoroz, de hölgyek-urak, egy 190 cm magas fickónak (én), nagyon nem mindegy hogy hogy és kivel repül. KLM, Lufthansa, British, fain. Meglepő módon a Wizz Air is. Brussel Airlines Economyn? Felejtsd el. Air France? szintén. Ryanair? Azt nem csak a lábtér méretek miatt, hanem amúgy is, vicc az a cég.

A felszolgált cuccok alig különböznek, ha egyáltalán felszolgálnak valamit. Persze nem ragaszkodom én sem a repülőgépen a zabáláshoz - főleg ahhoz amit felszolgálnak, de azért egy víz, vagy egy tea jólesik néha, mert odafönn száraz a levegő. A repülőgépen a kávét meg igya meg, akinek három anyja van, én biztosan nem.

Viszont ha mind túlélted a késéseket, a korai kelést, a járat törlést, az időjárási helyzetekből adódó csúszásokat, akkor még mindig ott lesz egy faktor - és az a melletted ülő. Nem állítom, hogy én aztán kíváló útitárs vagyok. De igyekszem odafigyelni arra, hogy másokat ne zavarjak. Ez sokaknak nem megy. És mindjárt megkezdik az kisagy birizgálását a check-in pultoknál, folytatják a securityn, majd a gépen, és a csomagkiadónál. Itt leírok egy pár gondolatot, hogy szerintem hogy kellene kinéznie egy repülőútnak, és egyben útmutatónak szánom a nem is annyira képzeletbeli Kláráknak és Tiboroknak, akiket gyűjtőnevükön "baltaarcúnak" ismer a logout olvasóközönsége.

Mit tegyél ha utazni indulsz, amivel a te életed is könnyebb lesz, és az utastársaid sem akarnak egy banánnal leszúrni:

- nézd meg van-e a jegyedhez bőrönd, és ha van, mennyit pakolhatsz bele (tömegre). Ha ez megvan, elő a szoba mérleggel, és mérd le a csomagod. Ha nem áll meg a mérlegen, mérd le magad, majd a bőrönddel együtt lépj rá a mérlegre.

- ha nincs feladott bőröndöd, de sok a vackod, akkor ne akard megoldani kézipoggyásszal. Igen, ez egy ilyen műfaj, drága mulatság sokszor a feladott, de ha megveszed elővételben, akkor kibírható. Ne ott vedd meg a reptéren, mert az időt is húzza, és drágább is lesz.

- mindig legyen nálad érvényes utazási okmány. Nem, a reptéri dolgozó nem tud azzal mit csinálni, hogy te otthon hagytad a szarod. Azzal sem, hogy lejárt az útlevél. Indulás előtt ezt mindig ellenőrizd.

- ha valahova kell vízum, esta, etc. amiatt ne a check-in pultnál lepődj meg. Nézd meg a külügy honlapját, vagy beszélj az adott követséggel.

- használd az online check-in-t. Gyorsabb, kényelmesebb, a jegyet lekérheted a mobil készülékedre, vagy kinyomtathatod. Komolyan. Lehet ilyet is. Nem muszáj a sorban 3x annyi időt eltöltened, mint mindenki másnak, mert te nem értesz a számítógépekhez. Kérd meg a gyereked. vagy a szomszédod. Vagy maradj otthon.

- ne állj be a priority sorba, ha nincs priorityd. Igen, ott kevesebben állnak. Okkal. Meglepő, nem?

Ha leadtad a csomagod, és boldog vagy, hogy mehetsz a security checkre, akkor javaslom a következőket:

- Még otthon olvasd el, hogy itt mi lesz a teendőd. Aztán olvasd el a sorban állva. Ferihegyen magyarul is ki van írva az angol mellett. Olvasd el azt is, hogy a fél literes üdítőt nem adhatod fel. A havernak vitt Unicumot sem viheted fel kézipoggyászban, bocsi. Ha 100 ml-nél nagyobb az űrtartalom, vagy nem fér el minden cuccod egy kb. 20 cm x 20 cm x 20 cm-es, 1 liter űrtartalmú kis átlátszó, lezárható zacsiban, akkor drága barátom, azt ki fogják veled dobatni. Az arckrém is folyadéknak minősül. A dezodor is. A tégelyes öklözőzsír is. Ne, ne a securityssal balhézz, mert ő csak a szabályzatot tartatja be. Te vagy a hülye, mert nem olvastad el a teendőket előtte. Vagy nem nézted meg az animációt. Halló. Minden reptéren, hülye biztosan levetítik hogy mit kell csinálni - és animált rajzfilmek mutatják be a teendőket. Legalább egyszer nézd meg, miközben vársz.

- Ha Ferihegyről indulsz, az alábbi cuccokat vedd ki a kézi pogyásszból: folyadékos tasi, nagyobb elektronikai eszközök (laptop, tablet, ebook olvasó), nagy akku pakkok - pl. telefon vésztöltő -. Az laptopot külön tálcába tedd, ne takarja le semmi. Ne, ne kelljen kétszer kérni rá, készítsd elő, lépj úgy a biztonsági személyzet elé, hogy már ezeket kipakoltad, mert mögötted áll a sor, és vannak emberek, akiknek bizony el kellene érnie a járatát, és nem ér rá a te hülyeségedre. Ne tollászkodj. Ne ott beszéld meg az előző esti randit a barátnőddel. Majd ha átjutottál, lesz erre is időd.

- övet le, karórát le, nagyobb fémtartalmú fuxot le, ezeket bepakolhatod a kabátba/táskába, vagy a tálcán áttolt cuccok alá, hogy nehogy valamelyik szarkának megtetsszen hogy olyan szép csillogó, és elvigye.

- A martens bakancs biztosan becsipog. A nagy csizma, sok fűzővel, biztosan becsipog. Amúgy is nagy eséllyel megkérnek hogy vedd le a hosszú szárú cipődet, mert be fog csipogni, vagy ha nem, akkor is ellenőriznek, így jobb ha előre leveszed, azzal sem tartod fel a sort.

- Ha átjutottál, és nem találtak nálad semmit, akkor ne állj meg az első méteren, és ne ott kezdj el öltözködni. Mert ha hiszed, ha nem, vannak utánad jövők is. Felkapod a kis tálcáidat, leteszed 5 méterrel arrébb, és ott aztán annyit tollászkodhatsz, amennyi jól esik. A lényeg az az, hogy ne tartsd fel a másikat.

Kapuk előtt, közösségi tér

Ha hiszitek, ha nem - itt is van olyan dolog, amit nem fogok másoknál megérteni. Ez nem az Auchan, vagy egy körúti Starbucks. Lehet hogy te ráérsz válogatni, meg variálni, meg szenvedni, hogy épp nem tudod hogy mit akarsz, de akkor mi lenne, ha úgy állnál be a sorba, hogy előtte elolvastad a kínálatot, és utána állnál be a sorba?

Tényleg vannak ilyen emberek, hogy 10 percet sorban áll, és utána kezd el agyalni, amikor megkérdezik tőle, hogy mit is adhatnak neki, hogy amúgy Ő miért is állt sorba. Nem viccelek, májustól szeptember végéig a repterek agyhalállal érnek fel. Főleg azok miatt, akik három évente egyszer repülnek, akkor is Travel Services géppel.

- Szóval ha sorban állsz valamiért, akkor tempo. Kevesen vannak ott, akik ráérnek bohóckodni, mert megissza a kávéját, megeszi a reggelijét, pisi-kaki, és irány a kapu. Ha 5 percet elveszel az életéből, már az is irritáló - és bármennyire is flegmának, meg hőzöngőnek tűnik, aki sokat utazik, az már be van állva egy ritmusra, főleg ha az útjai nagy része 4:00-4:30 körül kezdődik a reptéren. És ha mindig szembe jön vele egy balta arcú, akkor egy idő után elpattan a cérna. Én pl. már nem megyek fel a Costába reggel Ferihegyen. Mindig nagy a sor, mindig sok a tesze-tosza. Inkább megveszem máshol a kávém.

- Ha megetted a kaját, takarítsd el a tálcád magad után. Ez nem egy étterem tányér szervizzel, nem fogja a pincér elvinni a KFC-s bödönt, miután teleraktad a buci fejedet. És nem azért, mert a többieket annyira marhára zavarja az otthagyott tálcád, hanem azért mert neki nincs hova leülnie, vagy csak oda, ahol te otthagytad a szarod.

Boardolás, utastér a földön:

- Általában itt is egyszerűek a szabályok. Fölösleges tolakodni. Jó esetben a gép eleje és vége, ugyan arra a reptérre fog megérkezni, de amúgy is számozott helyed van, ahova ülnöd kell.

- A felszállás előtt 30 perccel menj a kapuhoz. Mert már valószínű hogy boardoltok. Ne kelljen rád várni Tibor, mert az gyökérség ha 200 ember vár arra, hogy megidd a söröd.

- Ha bejutottál a gépbe, akkor igyekezz gyorsan elfoglalni a helyed. Ne állj meg egy ismerősnél, csicseregni, miközben feltartod a mögötted lévő sort. Tudod, vannak még rajtad kívül is a világon.

- Nem, nem ülhetsz csak úgy és oda ahova akarsz. Ha nem checkoltál be a pároddal időben, csak a reptéren, és nem volt egymás mellett hely, akkor külön ültök. De nem default mellé, majd amikor a hely jogos használója odaér, de odabököd neki, hogy amúgy 30 sorral hátrébb van a te széked. Apám, kibírod ha nem ülsz a csajod mellett két órát. Esetleg, miután elfoglaltad a helyed, és az nem a 32. sor, középső üléseinek valamelyike, akkor menj oda a párod mellett ülőhöz, és kérdezd meg udvariasan, hogy megtenné-e azt a szívességet, hogy cseréltek, de ne csodálkozz ha esetleg nemet mond, mert valószínű okkal kérte oda az ülését, ahova kérte.

- Attól hogy valahova fel lehet vinni nagyobb kézipoggyászt, nem kötelező a fél gardrób szekrénnyel utazni. Főleg azért, mert a fej feletti tárolók nem képesek annyi szart elnyelni, mint amennyit az emberek magukkal akarnak vinni. Meg lehet ám venni a feladott poggyászt is, és akkor annyi cuccot viszel, amennyit nem szégyellsz. De arra ne akarj senkit kényszeríteni, hogy a te nagy vackod miatt, a másik pakolja maga elé a kisebb hátizsákját. Mert az bizony az Ő lábteréből vesz el, csak azért, mert te a nagyanyád kredencét is elcsomagoltad a kézipoggyászodba. (egy időben megpróbáltam jófej lenni, és segítettem annak, akinek nem fért fel a csomagja, és levettem a sajátomat, amit a lábam elé tettem. Most már nem érdekelnek. Én nem fogok kényelmetlenül utazni, csak azért, mert más spórolni akar).

- Ne zabálj az utastérben illatozó kajákat (pl. Burger kinges hamburgert és sültkrumplit. Vagy legalább várd meg, amíg utazó magasságba értek, amikor a klíma és a levegő cserélő normálisan működik).

- Fogadj szót a légiutas kísérőknek, és ne balhézz velük. Ők nem tehetnek általában semmiről, főleg nem a késésekről - és az a dolguk, hogy leültessenek mindenkit a lehető leghamarabb. Ha balhézol, annál később fogunk elindulni.

- Ne pofázz fennhangon a telefonodon. Értjük, hogy fontos vagy, értjük hogy döntések százait kell meghoznod másodpercenként, de nem kell ordítani, és főleg ne tartsd fel a sort mögötted azzal, hogy telefonálsz, és nem haladsz.

Utazás a levegőben:

- Jó lenne, ha a felszállás előtt elvonulnál a mosdóba, még a reptéren. Tényleg. Volt nemrég egy utam Amszterdamból, a csaj mellőlem 6x kéreckedett ki a mellékhelyiségbe. Két órás úton. Értem ha pl. valaki felfázott, vagy hasmenéses, vagy vesebeteg, vagy akármilyen panasza van. De amikor azt látod hogy ebből három csak valami smink igazítás volt, meg harisnyáról/szoknyáról - zoknira meg nadrágra csere, meg egy fogmosás, akkor elgondolkodsz, hogy ezt most így miért. Ezt el lehet végezni a földön is, és senkit nem kell ugráltatnod/átmásznod rajta.

- Olyan fülhallgatót válassz, ami jó eséllyel van annyira zárt, hogy csak te halld. Nem, a legtöbb útitársad valószínű nem Kozsó rajongó.

- Ha gyermekkel együtt utazol, foglalkozz vele. Igen, ez egy ilyen műfaj, nem elég akkor szülőnek lenni, amikor a facebookra posztolod róla a képeket. Egy csecsemőnél ha sír, azt megérti az ember, mert a fel- és leszállás és a nyomás változás bántja ugyan úgy a fülét mint a többiekét, és neki nem tudod elmagyarázni, hogy mi van. Egy 6-8 éves bömbölése viszont már kicsit gáz, főleg ha össze vagy vele zárva egy fémhengerbe órákra.

- Ne álldogálj a folyosó közepén, ha csak nagyon nem muszáj. Az emberek próbálnak közlekedni melletted, és szűk a hely. Két hónapja egy nagyseggű magyar asszonyság volt a folyosó szomszédom, aki végig akarta állni az utat, csakhogy a hátsó mosdóhoz elég közel ültünk. Folyamatosan az arcomban volt a valaga, mert valaki mindig el akart menni mellette, vagy épp már odáig állt a sor ahol Ő is állt. Egészen addig, amíg el nem gurult a gyógyszer a Dzsinnél - egy jó óra után -, és a helyére tessékeltem.

- Ne balhézz a csajoddal, vagy a pasiddal. Az utcán is ciki, hát még egy repülőn.

Leszállás, csomagkiadó:

- Igen, mindenki ki akar jutni a gépből, de egyszerre nem fog menni. Fuckin' physics. Ha középső vagy az ablak melletti ülésen vagy, várd meg, amíg elindult az, aki a folyosó mellett ült, ne próbálj meg kimászni mellé, mert nem fogtok ennyien elférni a folyosón. Esetleg megkérheted a folyosó mellett ülőt, hogy adja már a kezedbe a csomagot. Hidd el, segíteni fognak.

- Ha viszont te vagy a soron, akkor haladj. A szabály ugyan az, mint a securityn. Ne tartsd fel a másikat, azzal hogy szöszmötölsz. Erre ráérsz már a terminálban is, de lehet hogy valakinek pont egy percen múlik hogy eléri-e a csatlakozását vagy sem.

- Ha olyan országba érkeztél, ahol útlevél kontroll van, akkor olvasd el a nyamvadt táblát. Melyik a helyi állampolgároké, melyik a "crew"-nak, és a diplomatáknak fenntartott sáv. Sok helyen az EU-s állampolgárok gyorsított belépésre számíthatnak, használd azokat a kapukat.

- Ha megérkeztél a csomag kiadóhoz, akkor ne nyomakodj a szalag mellé közvetlenül. Mert így takarod a kilátást mások elől, de legalább senki nem tud odalépni, hogy a saját megérkező bőröndjét felvegye. Igen, miattad Klára, mert ott mereszted a segged, és nem férnek oda mások. Pedig csak annyi lenne a dolgod, hogy egy méterre állsz meg a szalagtól, és máris mindenki boldog. Sőt, azzal sem fogsz éveket veszíteni, ha mondjuk nem a szalag elején, hanem mondjuk a közepén vagy a végén állsz meg.

Ezek a gondolatok tényleg csak azért kerültek ide, mert mindennaposak. El sem hiszitek, hogy mennyi gyökér közlekedik repülővel, és ezek a szösszenetek külön-külön nem nagyon lépik át az ingerküszöböt, de az itt felsoroltak szinte minden járaton megtapasztalhatóak együtt.

És sokszor bizony a késéseket nem a repülőjáratok késése okozza, hanem maguknak az utasoknak a szöszmötölése, tökölése, hogy nem képesek elfoglalni a helyüket időben, amivel a mögöttük beszállók torlódnak fel.

Száz millió gondolat röpköd a fejemben, hogy még miről lehetne írni. Élményekről, jókról és rosszakról, azokról a dolgokról amiket már így is láthattam, és megtapasztaltam az elmúlt szűk két évben. De már így is elég hosszúra sikerült ez a cikk, szóval majd egy következőben mesélek tovább.

Legyetek jók! És nem, nem teljesítek kívánságokat, még akkor sem ha jó helyen dörzsölitek a lámpámat! Ciao!

U.I.: a képek nem kapcsolódnak semmihez, csak ezeket lőttem egy pár úton, főleg gépeken ülve, vagy valahol járva. Igen mobillal. Igen, ilyenek. Ez van :P :D

Hozzászólások

(#1) 7


7
(PH! addikt)

Az előző munkakörömben én is utazgattam egész sokat, bár messze nem annyit, mint te, és a helyszínek sem voltak túl változatosak (javarészt az Egyesült Királyság és Magyarország között). Egyet tudok érteni az észrevételeiddel, és őszintén szólva nem is csinálnám olyan mértékben, mint te (Facebookon azért szoktam látni, hogy épp hova repkedsz, és már nekem is feltűnt, milyen sokszor jársz külföldre :P). Kell hozzá monotóniatűrés, és nagyon bosszantó tud lenni a sok elvesztegetett idő. Valószínűleg ezek miatt nem is való nekem. Neked viszont mindenesetre kitartást, jó látni, hogy élvezed. :)

(#2) dabadab


dabadab
(Jómunkásember)

A felkelőnapos utca hol volt? (Ha muszáj lenne, Hollandiát tippelném, de tulajdonképppen nem muszáj :) )

DRM is theft

(#3) flymi


flymi
(őstag)
LOGOUT blog

Egek ura. :)

Abit alaplapokat keresek gyűjteménybe! /// "A félelmet lazán arcul csapom és fricskát nyomok az orrára" (T.B.A)

(#4) crey válasza 7 (#1) üzenetére


crey
(MODERÁTOR)

Szerencsére a legtöbb út azért 1,5-2 óra, vagy átszállásos. Európán belül azért nem vészes közlekedni. Az amerikai utak meg... hát azért még egyszer nem csinálom meg a London - Las Vegas közvetlent ha nem muszáj. Az gyilkos a 11 órával. Igazából háztól-házig a layoverekkel együtt simán benne vannak ezek az amerikai utak 23-24 órában, ha és kiemelem HA nem késel le valamit. De jártam már úgy tavaly karácsonykor, hogy havazás miatt késtem 2 órát, Amszterdamban meg integettem a felszálló budapesti járatnak.

Amúgy az ünnepek után újra indul a pörgés, Januárban újra Moszkva, Bukarest, aztán Amszterdam és London Február végéi bezárólag már biztos, sőt a következő vegasi út is áprilisban... :DDD

dabadab: Az bizony Amszterdam, valahol ezen a környéken valamelyik kis kereszt utca.

flymi: Jah, az arany kártya megvan, a Platinum kicsit elérhetetlen - ahhoz vagy nagyon sok long haul flight kell, vagy még többet kellene átszállva röpködnöm, és hát... nem megy. :D

[ Szerkesztve ]

Sarcasm: just one of the many services I offer.

(#5) PBA válasza crey (#4) üzenetére


PBA
(tag)

Minden mondat igaz, 1000%-ig egyetértek veled. :) Komolyan, mintha én írtam volna. :) Ki kellene küldeni automatikusan minden repjegyvásárlás után minden kedves utasnak. :)

A secunál rájöttem, hogy érdemes megvenni a fast tracket, mostanában mindenhol irdatlan nagy tömeg van, régebben ez nem volt. Sajnos igaz, hiába tűnik általánosításnak, hogy fapados járatokon sokkal több a népi agyagedény utas... A long haul általában elég nyugis szokott lenni nekem, normális utastársakkal...

(#6) T_chris


T_chris
(PH! addikt)

:C

Aki érti a humort az mindent tud. Aki nem, az pedig mindenre képes.

(#7) Freiherr


Freiherr
(őstag)

Kezdem megérteni, miért nem vonzott soha a repülés (utasként).Az egész egy tortúra, fura hogy van aki ezt élvezi.

XXX

(#8) 7 válasza crey (#4) üzenetére


7
(PH! addikt)

USA trip nem volt kellemes nekem sem. Nem szeretek sokat repülőn ülni, mert nincs helyem mozgolódni, nyújtózkodni, és baromira tudom unni magam egy idő után. Alvás pedig többnyire nem szokott menni ülő helyzetben. Átérzem. :)

(#9) dabadab válasza 7 (#8) üzenetére


dabadab
(Jómunkásember)

"Alvás pedig többnyire nem szokott menni ülő helyzetben."

#régenmindenjobbvolt

(A Hindenburg zeppelin egyik kabinjának reprója a friedrichshafeni Zeppelin múzemban)

DRM is theft

(#10) mephi666


mephi666
(PH! kedvence)

"Ha viszont adódik is lehetőség, akkor is egyedül vagy. És persze mindig vannak ilyen magányos farkasok, akik hátizsákkal bejárják a világot, de én nem ez a típus vagyok. Szeretem a páromat, és örülnék neki, ha velem lehetne. Szeretem a családom és a barátaim, és egyikük sincs mellettem, hogy az élményt együtt tudjuk átélni."

pont ezért nem tudnék ilyen munkát csinálni, márpedig biztos érdekes lehet mindenhol 1 pillanatnyi betekintést nyerni az adott kultúrából :K pár hónapja küldtek ottalvós céges útra debrecenbe (most először és remélhetőleg utoljára), de hasonló okok miatt nem élveztem... reggel 3 óra autópályán, majd 6óra intenzív meló, aztán hiába lett volna ugyanennyi szabadidő a városban, kb 20perc séta után visszamentem a szállásra, mert az egészhez nem volt kedvem... más lett volna, ha ott van velem a család :K vacsorázni is csak azért mentem le, mert enni azért kell valamit... állt a cég mindent: szállás is nagyon jó volt (ha hotelbe megyünk, ennél olcsóbb kategóriát választunk), kiihattam volna a minibárt, vagy ehettem volna a legdrágább bélszínt is vacsorára, de így nélkülük az egészhez nem volt kedvem és csak a hazautat vártam

ui: az írás jó nagyon :K

"Kis lépés az emberiségnek... hosszú lépést a férfiaknak..." ++++++++++++++ BattleTag: mephiHUN#2258 ++++++++ A kígyó veszélyes állat mert harap, de a takarítónő még veszélyesebb, mert ő Maris

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.