Az Árpád novellák a "Magyar Star Trek Fan Club" tagjainak köszönhetően jöttek létre, még a 90-es évek végén és a 2000-es évek elején. Remek szerzők kiváló művei a témában, de mivel a régi weboldalak már nem élnek, így többet az internet mélyéről kellett előszednem a Wayback machine-el, és még nincs is meg az összes. Akinek megvan még néhány rész ezekből a novellákból, az kérem ossza meg velem, vagy tegye fel egy hasonló bejegyzés formájában, hogy ne vesszenek el.

Innentől pedig az eredetei formájában olvasható a mű:
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------

Az egyetértés a kis dolgokat növeli, a viszály a legnagyobbakat is tönkreteszi.

Latin mondás

4.

A Hajsza

(The Pursuit)

Langsdorf a U.S.S. Hood egyes transzporterszobájában várakozott, hogy átsugározzák az Árpád fedélzetére. Kíváncsian várta a legénységével való első találkozást. Féloldalasan elmosolyodott. Csempészmosoly, mondták neki évfolyamtársai az Akadémián, de, hogy miből jutottak erre a következtetésre soha nem mondták meg. Aztán gondolatai ismét a hajóra, de legfőképpen a legénység tagjaira terelődtek. Mikor Larson admirális megkérdezte tőle, szeretne-e az Árpád kapitánya lenni, boldogan igent mondott. Egy évet már lehúzott a U.S.S. Intrepiden mint első tiszt, úgy érezte ideje kipróbálni, hogy milyen egy hajó kapitányának lenni. Tudta hogy az Árpád legénységének nagyobb hányada nagyon fiatal, még a főtisztek között is alig van idősebb.

Azt is nagyon jól tudta, hogy a legénységből neki kell hatékony csapatot kovácsolni, ezt az Intrepiden a fejébe verte Rivera kapitány. Persze a legénység már viszonylag jól együtt tudott dolgozni, hiszen az Árpád a Galaxy és a Nebula osztály megmaradt, átalakított alkatrészeiből lett összeszerelve, amiből már adódtak problémák még Duncan kapitány parancsnoksága idején, így a hajó már átesett a tuzkeresztségen, míg a Csillagflotta úgy nem döntött, hogy Duncan kapitány nagykövetként nagyobb hasznukra lehet. Aztán eszébe jutott az is, hogy a flottánál nőhöz hasonlították a csillaghajókat. Az Árpádot látva ezt meg is tudta érteni. A törékenynek tunő, karcsú hajótestet csak a három hajtómugondola alakja törte meg. Mostanra azonban a hajó újra menetkész volt. A 115-ös csillagbázison kijavították a legutóbb rajta keletkezett sérüléseket. Ismét készen állt arra, hogy szembenézzen a világur kihívásaival és veszélyeivel, hiszen bármennyit is fejlődött az urhajózás a XX. század óta, a veszélyek, amelyek a felkészületlen utazókat várták, továbbra is reálisak voltak.

Gondolataiban a transzporterkezelő szavai zavarták meg.

- Kapitány úr. Készen áll az átsugárzásra?

- Készen állok zászlós. - válaszolta Langsdorf nyugodtan. Elhelyezkedett a transzporteremelvényen, megigazította a vállán a személyes holmikat tartalmazó táskáját és kiadta a parancsot.

- Energiát! - Amint kimondta a szót, az anyagi világ energiaörvények kavalkádjává változott szemei előtt. Egy pillanatra megfordult a fejében, hogy az Árpád transzporterei rendesen muködnek-e, de aztán elhessegette magától ezt a gondolatot. A következő másodpercben újra egy transzporterszoba körvonalai kezdtek el kirajzolódni előtte. De ez a szoba az Árpádon volt. A transzporterszobában két férfi várt rá. Az egyik, rangjelzése szerint az első tisztje volt, a másik a hajó főgépésze. Az a férfi, aki a parancsnoki rangjelzést viselte, megszólította.

- Langsdorf kapitány, üdvözlöm az Árpád fedélzetén, már vártuk önt. Én Tom Solo vagyok az ön első tisztje. Ő pedig Tom H. Norres parancsnokhelyettes, a hajó főgépésze. - mutatott a bijanira - Uraim. - Langsdorf kezet fogott mindkét alárendeltjével.

- Jöjjön kapitány, megmutatom a szállását. - szólt az első tiszt miközben mindhárman kiléptek a transzporterszobából és elindultak a legközelebbi turbólift felé. Langsdorf körbenézett a folyosón. Külsőre semmi különbséget nem tudott felfedezni az Árpád és az Intrepid között, persze tudta, hogy a folyosó falai mögötti rendszerek sokban különböznek az Intrepidéitől.

Hirtelen egy hang hallatszott a belső kommunikációs csatornán keresztül.

- Narok alhadnagy Norres főgépésznek.

- Hallgatom, alhadnagy. - válaszolta azonnal a bijani.

- Uram, a hatos és hetes EPS regulátorok nem muködnek.

- Rendben Mr. Narok azonnal megyek. Kapitány. - fordult Norres Langsdorfhoz. - Engedelmével lemennék a gépházba. Utána kell ennek néznem.

- Persze Mr. Norres, menjen csak. Remélem, a tervezett indulási időt tudjuk tartani? - Langsdorf legutolsó mondata inkább parancsnak hangzott, mint kérdésnek.

- Természetesen uram - válaszolta a parancsnokhelyettes és sietve elindult egy másik folyosón.

- Mr. Solo, mindenki a fedélzeten van? - kérdezte a kapitány az első tisztjétől mikor Norres már hallótávolságon kívülre került.

- Nos uram, nem egészen. A legénység minden tagja itt van már ugyan, de a biztonsági tisztünk, Beney hadnagy még nem érkezett meg. - Langsdorf csodálkozva nézett helyettesére, miközben mindketten beléptek a turbóliftbe.

- Tudja kapitány, a javítások elvégzésének ideje alatt a legénység legnagyobb része szabadságot kapott. - válaszolta az első tiszt Langsdorf kimondatlan kérdésére. - Négyes szint, hármas szekció. - utasította Solo a számítógépet.

- Parancsnok. - kezdte nyugtató hangnemben Langsdorf. - Gondolja, egy pillanatra is megfordult a fejemben, hogy Ín lenne az oka a taktikai tiszt távollétének? Nem Mr. Solo. Beney hadnagy hiánya ugyan nem lebecsülendő probléma, de biztos vagyok benne, hogy a távollétének van valami logikus magyarázata. Esetleg lekéste a csatlakozását a Holdról, de az is lehet, hogy éppen most sugározzák fel a fedélzetre. Próbálja a dolgokat a pozitív oldaláról nézni. - Mire Langsdorf végzett monológjával, a lift megérkezett a célállomásra, az ajtó kinyílt és ők elindultak a négyes szint főfolyosóján.

- Lehet, hogy igaza van kapitány, tudja ez az indulás előtti készülődés mindig próbára teszi az idegeimet. Mindent fejben tartani. Megérkezett-e a legénység, a felszerelések. Minden rendesen muködik-e. De meg is érkeztünk a kabinjához uram.

- Tudod mit? Hagyjuk a magázódást, a keresztnevem Jürgen. - váltott hirtelen témát a kapitány.

- Rendben van Jürgen. - válaszolt az első tiszt és enyhén elmosolyodott.

Langsdorf már belépett szállásának ajtaján, de aztán megfordult.

- Ja igen, gondoskodj helyettesről Beney hadnagy helyére, míg nincs a hajón, és amint megérkezik, azonnal jelentkezzen nálam. - jelentette ki Langsdorf határozottan.

- Rendben, azonnal intézkedem. - válaszolta az első tiszt.

* * *

A Domination kapitánya türelmetlenül járkált fel-alá a hídnak csak erős jóindulattal nevezhető helyiségben. Idegesen pillantgatott az előtte ülő navigátor válla fölött a muszerek jelzéseire figyelve.

- Még mindig semmi válasz? - fakadt ki fennhangon.

- Még semmi kapitány. - válaszolta a navigátor. A navigátor mellett ülő férfi felpillantott a kapitányra.

- Clark nyugodj már meg.

- Még hogy nyugodjak meg! - kiáltott fel Clark. - Itt ülünk a Semleges Zóna határán lassan húsz órája és a romulán hajó nincs sehol!

- Te is szolgáltál a Csillagflottánál Clark. Tudhatnád, hogy a Semleges Zóna határa tele van megfigyelőszondákkal és érzékelők tömkelegével. Arról nem is beszélve, hogy mi romulánok szeretjük húzni az időt. Lehet, hogy már rég itt vannak, csak álcázópajzs mögé rejtőznek. A Csillagbirodalom flottájának ez a kedvenc taktikája.

- Hát, ha valaki, akkor te ezt igazán jól tudod. - jelentette ki Clark, Beney romulán vonásaira célozva. - Bár igazad van. - szólt Clark, sóhajtott és a kapitányi székbe dobta magát. - A Maquis-nak szüksége van azokra a fegyverekre. Várunk.

* * *

Langsdorf belépett a hídra, háta mögé tette mindkét kezét és körbenézett.

Az első tisztje felállt a székből.

- Kapitány a hídon! ? kiáltotta el magát. A hídon az összes, éppen szolgálatot teljesítő tiszt felállt.

- Hölgyeim, uraim. Jürgen Langsdorf kapitány vagyok. Átveszem a parancsnokságot. - fordult Langsdorf a helyetteséhez.

- Igenis, kapitány. Számítógép. Minden parancsnoki funkciót átruházok Jürgen Langsdorf kapitányra. Biztonsági kód: Solo kettő-négy-Gamma-három.

- Parancsnoki funkciókat átveszem. Biztonsági kód: Langsdorf nyolc-hét-Delta-zéró.

- Hangazonosítás megtörtént. Parancsnoki funkciók átruházva Langsdorf Jürgenre csillagidő 48843.2-kor - hallatszott a számítógép finoman modulált női hangja.

- Uram, üzenet a Csillagflotta Admiralitásától. Ínnek szól. - szólt a taktikai konzolnál álló Zanatos hadnagy a kapitányhoz.

- Rendben hadnagy, kapcsolja a szobámba. - válaszolta Langsdorf és elindult irodája felé. Bent képernyőre kapcsolta a hívást, amelyen Larson admirális arca jelent meg.

- Üdvözlöm kapitány.

- Admirális. - bólintott Langsdorf.

- Az első feladata nem lesz sétagalopp. Amint a javítások befejeződtek, a hajójával haladéktalanul induljon a Badlands felé. - kezdte kertelés nélkül Larson.

- A kardassziai határhoz?

- Igen kapitány. Gondolom feltunt önnek Beney hadnagy hiánya? - kérdezte az admirális.

- Természetesen feltunt admirális.

- Én vagyok érte a felelős kapitány. A taktikai tisztje egy fontos és veszélyes feladatot teljesít, mint maquis.

- Mi az a feladat, amit Mr. Beneynak végre kell hajtania? - kérdezte Lansgdorf - Tudomásunkra jutott, hogy a Maquis a romulánokon keresztül akar fegyverekhez és más hadianyagokhoz jutni. Ezt természetesen meg kell akadályoznunk. Ha a Maquis ilyen ereju fegyverzethez jut, nem lesz a kardassziai szektorban, aki megállítsa őket.

- Ezt értem, de miből gondolja uram, hogy ez az egy hajó meg tudja majd akkor őket fékezni?

- Beney hadnagy szerint a Maquis mérnökeinek még jelentős változtatásokat kell végrehajtaniuk a hajókon, mielőtt beszerelnék azokat. Az ön feladata kapitány, hogy megszerezze azokat a fegyvereket, vagy amennyiben ez nem megy, akkor megsemmisítse az utolsó darabig. Beney hadnagy ezen túl önnek tesz jelentést a Maquis hajó fedélzetéről. Megértette a parancsokat?

- Igen admirális. Tudomásul vettem. - sóhajtotta Langsdorf és hátradőlt székében.

- Higgye el kapitány, ha volna más hajó a közelben, aminek összeszokottabb a legénysége, és a hajójuk is régóta járja a mélyurt, azt küldeném, de sajnos nincsen. Sok szerencsét Langsdorf. Szüksége lesz rá. Ja és még valami kapitány. Beney hadnagy jelentése szerint a Maquis hajónak, amely a tranzakciót végrehajtja Clark Conway, volt Csillagflotta tiszt a parancsnoka. Gondoltam jó, ha tudja. - A következő pillanatban a képernyőn feltunt az Üzenet Vége felirat. Nagy ég! Clark maquis lett? Kérdezte Langsdorf önmagától. Az Akadémiai évek alatt Clarkkal nagyon jó, baráti viszonyban voltak. Az Akadémia elvégzése után még egy ideig tartották a kapcsolatot, aztán persze a szolgálat miatt ez egyre nehezebbé vált. Azóta sem tudta, hogy mi van vele. Egészen mostanáig. Az admirális kijelentése hideg zuhanyként érte. Soha nem gondolta volna, hogy pont Clark lesz az, aki az ellenálláshoz fog csatlakozni. Tehát ellenfelekké váltak. Langsdorf sóhajtott egyet, majd felállt és elindult az ajtó felé. Amint kilépett a szobájából, kiadta a parancsot.

- Mr. Queue. A csillagbázis megadta az engedélyt a dokk elhagyására?

- Igen kapitány.

- Rendben. Amint a hangárkapuk kinyílnak, egynegyed impulzussal vigye ki a hajót.

- Értettem, uram. - válaszolta a másodtiszt, majd mikor a kapuk elkezdtek kinyílni, egynegyed impulzus meghajtást adott a hajtómuvekre és a csillaghajó lassan, méltóságteljesen kilebegett a csillagbázis kapuján.

Mikor biztonságos távolságra elhagyták a dokkot, Langsdorf újra megszólalt.

- Irány a Badlands. Maximum warp.

- Irány és sebesség betáplálva kapitány. - jött Queue válasza.

- Energiát. - adta ki Langsdorf az utasítást, miközben kényelmesen elhelyezkedett kapitányi székében.

* * *

A Maquis hajó főképernyőjén egy romulán Warbird látszott amint megfordul, bekapcsolja álcázóberendezését, és nagy valószínuséggel a Romulus felé veszi az irányt. Clark elmélázva figyelte ezt a nem mindennapi látványt. Az Akadémián épp eleget hallott a romulánok hihetetlenül fejlett technikájáról. Na persze ma már sokkal többet tudtak ezekről a technológiákról és nem álltak előtte olyan értetlenül - elsősorban a hírszerzésnek köszönhetően - mint a Kirk kapitány által parancsnokolt első Enterprise. Mégis az a látvány, ahogyan a romulán hadihajó körvonalai fodrozódva eltuntek, majd az egész hajó láthatatlanná vált az emberi szem és a legtöbb érzékelő számára, Clarkot mindig ámulattal töltötte el.

Emellett - vagy éppen ezért - a romulánok arrogáns és erőszakos lényeknek mutatták magukat minden tőlük idegen létforma számára. A Maquis több vezetője óva intette őt attól, hogy a romulánoktól szerezze be a szükséges fegyvereket. Erre a gondolatra elmosolyodott. Most majd meglátják, hogy ő, Clark Conway mégis meg tudott szerezni ezektől mindent, ami kell. A Domination raktere dugig volt diszruptorokkal, antianyag-detonátorokkal és plazmatorpedókkal, amelyek folyékony nitrogénnel hutött tartályokban vártak a felbontásra. Élesítődni is csak felbontásukkor fognak. Igaz ugyan, hogy a mérnökeiknek ezek beszerelése a hajókba sok álmatlan éjszakát fog okozni, de ez a probléma elhanyagolható, ha ennek eredményeképpen minél több kardassziai hadihajót tudnak megsemmisíteni.

- Na itt végeztünk. - jelentette ki végül, majd Beneyra pillantott. - Beney, irány a Badlands, menjünk haza.

- Igenis kapitány. - jött a biztonsági tiszt válasza. Megérintett néhány szenzort az előtte lévő konzolon, a Domination megfordult és pár pillanat múlva a hajó teret váltott.

* * *

Langsdorf a javításokról készített listát olvasta. A hajó nagyon csúnyán megsérült legutóbb, ami miatt hosszabb kényszerpihenőt kapott. A lista végén járt már, mikor a kommunikátorából első tisztje hangját hallotta meg.

- Kapitány. Kódolt üzenet érkezett a Csillagflotta titkosított frekvenciáján.

- Köszönöm Tom. Kapcsoltassa ide. - Langsdorf megadta terminálján a biztonsági kódját, majd képernyőre kapcsolta az adást, amelyen egy enyhén zilált külseju romulán férfi arca jelent meg.

- Kapitány úr, itt Beney hadnagy. Gondolom, Larson admirális már beszélt önnek rólam.

- Hadnagy, örülök, hogy látom végre. Jürgen Langsdorf vagyok. Az admirális valóban elmondta, hogy miért is nincs a hajón. Mielőtt bármit is mondana Beney. Nem tudnak minket lehallgatni?

- Nem kapitány. Jelenleg csak én vagyok a hídon, a többiek pihennek.

- Rendben hadnagy. Mellesleg, nem túl veszélyes romulán alakban mászkálni?

- Nem különösebben kapitány. Itt a Maquisnál nem a faj számít, ha valaki eléggé gyulöli a kardassziaiakat. Amúgy bármilyen alakot felvehetnék.

- Igen ezt olvastam a személyi aktájában. Mi jelentenivalója van?

- A pozíciónk kapitány. Jelenleg a Bajor területektől nem messze haladunk el. A pontos koordinátákat és sebességünket átküldöm önnek.

- Rendben van Beney, továbbra is számítok magára. Ha minden jól megy, akkor rövidesen személyesen is találkozunk.

- Ezt én is remélem, uram. - válaszolta a tiszt, majd megszakította az adást. Langsdorf néhány pillanatig elgondolkozva nézte a sötét képernyőt, majd felállt székéből és kiment a hídra.

* * *

A U.S.S. Árpád kapitányi hajónaplója. Csillagidő 48857.9. Langsdorf kapitány. Rövidesen elérjük a Beney hadnagy által megadott koordinátákat a Badlands közelében. Remélem, hamarosan megtaláljuk a Maquis hajót.

Langsdorf kényelmesen fel és alá járkált a hídon. Egy idő után elunta az állandó üldögélést. Első tisztjével már minden eshetőséget körbejártak.

Langsdorf halkan közölte Soloval, amit az admirálistól megtudott, sőt unalmukban a hajó szinte minden darabjáról beszéltek néhány szót. A navigációnál időközben Queue másodtisztet felváltotta L'Roy hadnagy. Az egyhangúan telő hosszú perceket csak a taktikai konzolnál szolgálatot teljesítő Lexandro hadnagy jelentései szakították meg. Langsdorf tízpercenként kért jelentést, ami annyit jelent, hogy az rövidesen ismét aktuális lesz. A kapitány felpillantott a klingonra, de az nem figyelt rá.

- Mr. Lexandro, talán valami nincs rendben? - kérdezte Langsdorf szárazon.

- Kapitány, üzenet a Deep Space Nine-ról. Sisko kapitány üzeni, hogy legyünk óvatosak, mert a kardassziaiak is keresik a Dominationt, és sok szerencsét kíván.

- Azt üzenem Sisko kapitánynak, hogy megpróbálunk minél körültekintőbben eljárni és köszönjük a figyelmeztetést.

- Igenis kapitány. - ezzel elkezdte az üzenet továbbítását.

- Uram, elértük a magadott koordinátákat. - jelentette L'Roy hadnagy a navigációtól.

- Rendben van. Miss L'Roy számítsa ki a Domination irányából és sebességéből jelenlegi pozícióját. - adta ki a parancsot Langsdorf, majd ő és Solo helyet foglaltak székeikben.

- Igenis kapitány. Irány és sebesség megadva. - jött a nő válasza néhány másodperccel később.

- Hajtsa végre. - utasította Langsdorf L'Royt. Ezután ismét a várakozás idegölő percei következtek, majd Lexandro jelentette.

- Uram, megvan a maquis hajó. - fordult a kapitányhoz.

- Képernyőre a Dominationt. - hangzott Solo parancsa az opsnál álló hadnagy felé. A képernyőn megjelenő kis hajó hajtómuvei szinte égni látszottak a kiáramló plazmától.

- Miss L'Roy számítson ki egy elfogópályát a Domination felé.

- Azonnal kapitány. - válaszolta a nő, kezei vad táncot jártak a konzol felett.

- Lassítsa le a hajót egynegyed impulzusra. - hangzott Langsdorf parancsa.

- Igenis kapitány. - a csillagok vad rohanása abbamaradt, a csillaghajó szinte mozdulatlanul lebegett az urben.

* * *

A Domination hídján csend volt, csak a muszerek hangjelzései hallatszottak.

A Beney előtti konzolon felvillant egy figyelmeztető fény és egy vele járó hangjelzés.

- Mi a baj? - kérdezte a kapitányi székben ülő Conway a biztonsági tiszttől.

- Az érzékelők szerint egy hajó van a normál térben, pontosan előttünk. - érkezett Beney válasza.

- Nem tudjuk kikerülni? - kérdezte Conway enyhén remegő hangon.

- Ekkora sebességnél? Ki van zárva. - válaszolta Beney kissé gúnyosan.

- Rendben van, lassíts le, nem szeretném urszemétként végezni.

- Értem kapitány - válaszolta az alakváltó mosolyogva. Lelassította a hajót normál sebességre és képernyőre kapcsolta a hajót. Conway felállt kapitányi székéből és közelebb ment a képernyőhöz. Nem akart hinni a szemének, hogy a Föderáció mérnökei szakítottak az eddigi konvenciókkal és ilyen furcsa alakú hajót építettek. Elsőnek a hármas elrendezésu térhajtómugondolák tuntek fel neki. Mire idáig jutott gondolataiban, a kommunikációs konzol felől az egyik standard csatorna hangjelzése hallatszott, mindenkinek felkeltve a figyelmét, hogy hívás érkezett.

- A föderációs hajó hív minket, kapitány. - fordult a navigátor Conway-hez.

- Kapcsold.

* * *

- Kapitány, a Domination csökkenti a sebességét. - jelentette L'Roy.

- Mr. Lexandro, nyisson egy csatornát felé. - adta ki a parancsait nyugodt hangon Langsdorf.

- Csatorna nyitva, uram.

- Itt Jürgen Langsdorf kapitány, a Föderáció U.S.S. Árpád nevu csillaghajójáról. Ismeretlen hajó azonosítsa magát. - Langsdorf most utálta egy kicsit önmagát, hiszen ismerte a hajó nevét, rakományát, célját, de ezt a színjátékot most már végig kell játszani. A képernyőn, egy gyengén megvilágított helyiség tunt fel, amelyben három ember szorongott. A kapitányi szék előtt álló férfi megszólalt.

- Clark Conway vagyok, a Domination nevu Maquis hajó kapitánya, de hát ezt te úgyis tudod Jürgen. - mosolyodott el Conway.

- Azt már meg sem kérdezem, hogy honnan vannak az információid.

- Ne is kérdezd. - rázta a fejét Langsdorf. - Nem mondhatom meg mert...

- Nincs rá parancsod. Tudom Jürgen. Én is szolgáltam a Csillagflottánál.

Mióta is nem találkoztunk? Egy éve? - váltott témát hirtelen Conway.

- Két éve és tizenöt napja pontosan. A Proxima 3-on tartott fogadás óta.

- Te gazember, ilyen pontosan emlékszel? - nevette el magát Conway. - Mondd csak, megvan még az a kis barna hajú, akivel ott láttalak? Hogy is hívták?

Nem jut az eszembe.

- Minek kérdezel rá egyértelmu dolgokra? Egyébként Melissanak hívták. - válaszolta Langsdorf szenvtelenül. Solo lélegzetvisszafojtva figyelte a beszélgetést. Tudta, hogy aminek most szem és fültanúja, több két régi barát eszmecseréjénél. A két férfi már harcolt, egyelőre ugyan még csak szóban, de már ennek is nagy a tétje. Ugyan őt már egyszer lefokozták a Csillagflottánál, mert Maquis szimpatizánsnak vélték, de ő csak a céljaik egy részével értett egyet, a módszereikkel korántsem. Rápillantott T'Rya tanácsadónőre, aki szintén a beszélgetést figyelte, bár ő valószínuleg vulkáni érzékeit is használta erre a célra.

- Clark, nem azért jöttem, hogy elmúlt dolgokról beszéljünk. A jelen és a jövő most fontosabb. Add át a romulán fegyvereket. Ne nehezítsük meg egymás dolgát. - jelentette ki Langsdorf határozottan.

- Csak nem képzeled, hogy harc nélkül megadom magam? Sajnálom, ez nem fog menni. - szólt Conway és mondata lezárásaként átnyúlt Beney válla fölött a taktikai konzol felé és áthúzta az ujjait néhány érintőgomb felett. A következő pillanatban Langsdorfra egy transzportersugár csapott le. Mielőtt Solo kiadhatta volna a parancsot a kapitányi szék körüli erőtér aktiválására, a transzportálás befejeződött és Langsdorf már ott állt Conway mellett a Domination fedélzetén. Conway egy klingon diszruptort fogott a kapitányra, a képernyőn keresztül gúnyosan rámosolygott Solora, majd egy mozdulattal lezárta a csatornát. A képernyőn újra csak a Domination képét lehetett látni.

- Kettes transzporterszoba, azonnal hozzák vissza a kapitányt! - adta ki a parancsot Solo, mihelyst felocsúdott.

- Lehetetlen, parancsnok. A Domination aktiválta a pajzsait. - érkezett O'Neil válasza.

Solo egy pillanatra lehunyta a szemeit. Tudta, hogy ha a kapitánynak valami baja esik, akkor ő élete végéig egy büntetőkolónia vendégszeretetét fogja élvezni.

- Uram a Maquis hajó aktiválja a fegyverrendszerét és a hajtómuveit. - jött Lexandro jelentése.

- Vörös riadó! - parancsolta Solo, majd helyet foglalt a kapitányi székben.

A Domination eközben mozgásba lendült. Egyenesen az Árpád felé tartott, de aztán csak fölötte húzott el, miközben háromszor nyitott tüzet fézerágyúiból, amelyek ártatlanul enyésztek el a föderációs hajó pajzsain.

- Jelentést. - utasította az első tiszt Lexandro hadnagyot.

- Tartanak a pajzsok, uram. - válaszolta a klingon.

- Parancsnok, a Maquis hajó warp fölé lép. - jelentette L'Roy.

- Kövesse. Pajzsok maradnak. - osztogatta parancsait Solo.

* * *

Conway szemben állt Langsdorffal a diszruptort fogva rá.

- A föderációs hajó követ minket, kapitány. - szólt hátra Beney a válla felett.

- Hadd kövessen, van egy adu ászom. - válaszolta magabiztosan Conway.

- Ezzel nem mész semmire Clark. Add fel. Ha saját magaddal nem is törődsz, legalább a legénységedre legyél tekintettel.

- A legénységemre? - nevetett fel Conway. - Mit gondolsz, mégis hányan vagyunk a hajón Jürgen? Ez nem egy Dreadnought osztályú hajó, ahol 300 ember van a fedélzeten. Itt vagyunk mi hárman és a gépházban még ketten. Ez neked legénység? - válaszolta fanyarul Conway.

- Ha rajtad kívül akár még egy személy is van a hajón, akkor már felelős vagy érte. Vagy már elfelejtetted, amit tanultál? - kérdezte Langsdorf.

- A Csillagflotta hajóin lehet. De itt mindenki saját magáért felelős. Na elég a bájcsevelyből. A saját legénységedet egzecíroztasd inkább. Indulás arra. - mutatott a diszruptorral Conway a hídról nyíló ajtó felé. Langsdorf megfordult és kilépett az ajtón, utána kicsit lemaradva Conway követte.

- Mi történt veled Clark? Az Akadémián még lelkesedtél a Csillagflottáért, és azért amit képvisel. Nem voltál még ilyen paranoiás és cinikus sem.

- Kíváncsi vagy, hogy mi történt? - kérdezte fáradt hangon Conway. - Másnak talán nem mondanám el, de neked igen. Egy hónappal az után, hogy utoljára találkoztunk, a Sheffieldet ide rendelték, hogy egy kardassziai koncentrációs tábort evakuáljon. Láttál már reményvesztett embereket Jürgen? Olyanokat, akik csontig voltak soványodva? Egyszeru embereket, nem katonákat. Olyanokat, akiknek már nem volt mit elveszíteniük és csak járkáltak fel-alá, mint a csapdába esett állatok? Valójában tényleg csapdában voltak. A Csillagflotta és a kardassziai haderő között őrlődtek.

- Conway nagyot sóhajtott. Közben több folyosón is keresztülhaladtak.

- Szörnyu látvány volt, pedig már láttam egyet s mást. Felpakoltunk mindenkit a szállítóhajóra, a Sheffielden nem lett volna nekik elég hely.

Elindultunk, de alig két órával később egy Galor osztályú kardassziai hajó jelent meg és megtámadta a transzporthajót. Hogy honnan tudták meg a pontos tartózkodási helyünket az sem akkor, sem később nem derült ki, de valószínu, hogy az Obsidian Order szerezte meg valamilyen módon. Szóval a kardassziai hajó megtámadta a fegyvertelen transzporthajót. Egyértelmu volt a harc kimenetele. A transzporthajó perceken belül megsemmisült rajta a rengeteg menekülttel! Mi pedig tehetetlenül kellett, hogy végignézzük, mert a tuzszüneti egyezmény miatt a mi hajónk nem támadhatott meg egyetlen kardassziai hadihajót sem. Az egyezményben viszont a bajori hajókról nem volt szó. Több mint 800 ember volt azon a hajón Jürgen! Milyen szervezet az, ami elturi 800 emberi lény legyilkolását? Akkor határoztam úgy, hogy otthagyom a Csillagflottát és csatlakozom a Maquishoz. Azóta sem bántam meg, ha arra kerülne a sor újra így döntenék.

- Sajnálom, ami történt Clark hidd el. Azonban azt ne felejtsd el, hogy a Csillagflottára is óriási nyomás nehezedik. Néha engednünk kell, hogy időt nyerjünk.

- Én is sajnálom Jürgen, de nem győztél meg. Itt vagyunk. - jelentette ki Conway, az előttük lévő ajtóra mutatva.

- Befelé! - utasította Conway a kapitányt és levette Langsdorf egyenruhájáról a kommunikátort.

- Clark mit akarsz ezzel elérni? Ennek semmi értelme. Engedj vissza a hajómra és ígérem, hogy mindent megteszek, hogy téged és a társaidat méltányos elbánásban részesítsék.

- Köszönöm, de egy dezertőrnek még a Csillagflotta sem bocsát meg soha.

Különben is most már túl késő. - jelentette ki Conway egy fáradt ember hangján, majd bezárta az ajtót. Langsdorf körülnézett a rosszul megvilágított szobában. Valami raktárféle lehetett, de most a szoba közepén csak egy asztal és egy szék árválkodott. Aztán Langsdorf tekintete az ajtó konzoljára tévedt. Leszedte a konzolt védő borítást és hozzálátott, hogy megpróbálja rövidre zárni azt.

* * *

A U.S.S. Árpád hajónaplója. Csillagidő 48859.3. Tom Solo első tiszt. A kapitányt elrabolta a Maquis hajó parancsnoka. A Domination nyomában vagyunk, hogy megpróbáljuk megmenteni Langsdorf kapitányt.

Solo belül majd' felrobbant az idegességtől. Mereven figyelte a képernyőn haladó Dominationt. Eddig semmi használható ötlete nem akadt, de a legénység előtt nem akart bizonytalannak látszani. Felállt a kapitányi székből és elindult az opshoz vezető patkó alakú rámpán. Megállt a klingon mellett, hallgatott egy ideig, majd megszólalt.

- Mr. Lexandro, mit tud a Picard-féle manőverről? - a biztonsági tiszt csodálkozva pillantott felettesére.

- Csak annyit, amit mindenki uram. A hajó fézerágyúival warp feletti támadást jelenti. De minden tiszteletem ellenére uram, engedje meg, hogy kijelentsem, nem tartanám jó ötletnek, hogy a Dominationt ezzel a módszerrel próbáljuk meg ártalmatlanná tenni. Az Árpádon még nem muködőképes minden rendszer. Nem tudhatjuk, hogy ez a manőver nem okoz-e valami nagyobb bajt.

- Ha van jobb ötlete hadnagy, szívesen meghallgatom. - húzta fel enyhén a szemöldökét Solo. A klingon láthatóan gondolkodott egy ideig.

- És ha ismét megpróbálkoznánk elfogópályával uram? - kérdezte Lexandro.

Solo a fejét csóválta.

- Erre én is gondoltam, de nem akarom a kapitányt felesleges veszélynek kitenni. - Solo ismét a képernyőt figyelte.

- Hadnagy. Van valami gyenge pontja a Dominationnek? - fordult vissza a biztonsági tiszthez.

- Igen uram, van. - válaszolta Lexandro az adatokat vizsgálva. - Ezen a típusú transzporthajón, a hajtómuvek mögött, van egy rész a burkolat alatt, melyen a teljes energiaellátás megy keresztül. Ha koncentrált tüzet nyitunk rá, semlegesíthetjük, de a Domination pajzsai blokkolhatják a fézereink energiáját, vagy legalábbis egy nagy részét.

- A pajzsgenerátor helyét meg tudja határozni?

- Igen parancsnok, nagyon könnyen, mivel most muködnek. - válaszolta a klingon.

- Rendben. Fézerbankokat feltölteni, a sugár szórását állítsa a lehető legkisebbre. Két lövést fogunk leadni. Egyet a pajzsgenerátorra, egyet az energiaellátó modulra. Csak a parancsomra tüzelhet. - sorolta Solo, miközben megállt a képernyő előtt.

- Fézerek feltöltve. Cél befogva, uram. - jelentette Lexandro. Solo nagy levegőt vett, majd kifújta.

- Tuz. - a képernyőn jól látszott, hogy gyors egymásutánban két sugár csap le a Dominationre. Az elsőnél a hajó pajzsai még felvillantak, de a másodiknál már nem.

- Parancsnok. A Dominationnek szinte a teljes energiaellátás megszunt. - jelentett Sealon hadnagy a kutatótiszti pulttól. Solo a kommunikátorára ütött.

- Miss O'Neil, sugározzák vissza a kapitányt.

- Nem tudom parancsnok, a transzporterek nem muködnek.

- Hogy érti azt, hogy nem muködnek? Egyik sem muködik? - kérdezte türelmetlenül Solo.

- Úgy uram, ahogy mondom. Valami zárlat keletkezhetett a sugárzókban.

Mindegyik transzporter meghibásodott. - jött a nő válasza. Solo rácsapott kommunikátorára.

- Mr. Norres. Szükségünk van a transzporterekre. - parancsolta az első tiszt, ellentmondást nem turően.

- Sajnálom, uram, lehetetlent kér. A sugárzók tönkrementek, jó néhány alkatrészt ki kell bennük cserélni, és az eltart egy ideig. - válaszolta a főgépész. Solo lesújtva állt a híd közepén. Már csak egy reménye maradt.

* * *

Amint a Dominationt találat érte és az energiaszolgáltatás mindenhol elkezdett leállni, a hídon tartózkodók hiába próbálták kompenzálni, nem jártak sikerrel. A fedélzeti rendszerek sorban felmondták a szolgálatot.

- Kapitány, nincsenek hajtómuvek. A pajzsok egyáltalán nem, a létfenntartó rendszerek csak a minimumon muködnek. - sorolta a navigátor. Ebben a pillanatban Beney felpattant a székéből és az ajtó felé vetette magát.

- Beney, hová a fenébe sietsz? - kérdezte Conway a biztonsági tiszttől.

- A gépházba. Hátha tudok segíteni. - kiáltott hátra a válla fölött. Rohant végig a folyosókon. Menet közben a szobájából elhozta a fézerét. Mikor Langsdorf észrevette, hogy a világítás kezd csökkenni, tudta, hogy valami történt odafent a hídon. Aztán kialudt az ajtó konzolja is. Éppen próbálta volna az ajtót szétfeszíteni, mikor kaparászást hallott az ajtó túloldaláról. Felkészült arra, hogy puszta kézzel védje meg magát. Ekkor kivágódott az ajtó és egy hang hallatszott.

- Kapitány, itt van?

- Beney maga az? - kérdezett vissza Langsdorf. - Ebben a félhomályban alig ismertem meg.

- Én vagyok kapitány. Jöjjön velem. - ezzel Beney sarkonfordult és elindult visszafelé.

- Hova az ördögbe megy?

- Ugyanezt kérdezte Conway is, mikor kirohantam a hídról. Maguknak egyre jár az agyuk kapitány?

- Ne is törődjön vele Beney. - válaszolta mosolyogva Langsdorf.

- Ha maga mondja. A hídra kell mennünk.

- Mi történt odafenn hadnagy?

- Az Árpádról ránklőttek, az összes rendszer leállt. - válaszolta az alakváltó. Langsdorf elégedetten konstatálta, hogy első tisztje nem unatkozott az idő alatt, míg ő ide volt bezárva.

- Rendben. Szerezzünk fegyvereket. - sürgette a kapitány a taktikai tisztet.

- Van egy fézerem, kapitány. A többi fegyver fent van a hídon. - mutatta Beney.

- Nagyon jó. - húzta el a száját Langsdorf. - Mindegy, indulás. Ha lehet kábítófokozaton használja azt a fézert.

- Igenis kapitány. - válaszolta Beney. Szótlanul haladtak végig a folyosókon, felmentek egy lépcsőn, majd megálltak a hídra vezető ajtó előtt.

- Kész kapitány? - kérdezte halkan az alakváltó.

- Kész vagyok. Hányan vannak odabent?

- Ketten. A navigátor és Conway. Amikor eljöttem, csak Conway-nél láttam fegyvert. - felelte Beney, majd az ajtó konzolja felé nyúlt. Még jó, hogy ehhez az ajtóhoz biztonsági okokból jut energia, gondolta Beney. Amint az ajtó kinyílt mindketten oldalra vetődtek. Beney a kapitányi szék mögötti pult fedezékébe, Langsdorf pedig az egyik oldalt levő konzolpult mögé. Épp idejében, mert a következő pillanatban zöld színu diszruptorlövedékek vágtak a falba és az ajtóba, pontosan ott, ahol az előbb még a két tiszt állt. Beney kilesett a konzol mögül, és a navigátort pillantotta meg.

Szerencsére a félhomály miatt az nem vette őt észre. Beney felemelte a fézert és tüzelt. A navigátor rongybabaként csuklott össze. Beney visszahúzódott a fedezéke mögé elég gyorsan ahhoz, hogy a rá kilőtt diszruptorlövedékek ne találják el.

- Ez az egész a te muved Jürgen, de én ezt nem hagyom annyiban! - kiabálta Conway, majd elindult arra, amerre Langsdorf keresett menedéket. Langsdorf megpillantotta Beneyt, amint nyugalomra inti őt. A következő pillanatban a taktikai tiszt talpra ugrott, és tüzelésre emelte a fézert. Conway megfordult, hogy szembenézzen a veszélyesebb ellenféllel, ám ekkor Beney megérintette a fézer kioldógombját. Conway diszruptora koppanva érkezett a padlóra, majd puffanva esett össze. Langsdorf felállt a muszerpult mögül, felvette a padlóról a diszruptort és Conwayt nézte. Beney eközben már a taktikai konzolnál állt, és felvette a kapcsolatot az Árpáddal.

- Beney hadnagy hívja az Árpád csillaghajót.

- Itt Tom Solo parancsnok beszél.

- A feladatot teljesítettük parancsnok - válaszolta Beney és a kapitányra pillantott.

- A kapitány jól van, hadnagy? Minden rendben?

- Igen uram minden rendben. - majd ismét a kapitányra pillantott. - Azt hiszem.

* * *

Langsdorf és taktikai tisztje belépett az ajtón. Minden zárka erőtere aktiválva volt. Beney tanácsára hallgatva, Langsdorf elrendelte, hogy a Domination legénységének minden tagját külön helyezzék el. Conway, zárkájának közepén állt, arcán merev tekintettel. Akkor sem mutatott érdeklődést, mikor a két Csillagflotta tiszt belépett az ajtón. Langsdorf és Beney megálltak az erőtér előtt. Conway csak néhány pillanatig bírta szó nélkül megállni.

- Elégedett vagy Jürgen? - kérdezte gúnyosan.

- Nem. Egyáltalán nem vagyok az. A dolgok nem fajultak volna idáig, ha rámhallgatsz. A dezertálás és fegyvercsempészés az egy dolog. De másik dolog az, ha elrabolod a Csillagflotta egy tisztjét és megtámadsz egy föderációs csillaghajót. Most ezért is felelned kell. - felelte Langsdorf dühösen.

- Rólad pedig nem gondoltam volna, hogy elárulsz. - nézett Beneyra Conway.

- Bármi történjen is, az én lojalitásom a Csillagflottáé és én nem adom fel semmi pénzért. - válaszolta Beney határozottan.

- Mi történt a hajómmal? - kérdezte Conway a kapitányt. - A parancs értelmében meg kellett semmisítenünk. - felelte Langsdorf. Conway lehajtotta a fejét.

- Ha tudnátok, mennyit fizettem a rakományért. - szólt halkan. - A többiekkel mi lesz? Ők csak az én utasításaimat követték. - pillantott fel.

- Meglátom, mit tehetek. - mondta Langsdorf nyugodtan és elindult kifelé.

Beney követte.

- Jürgen. - szólt utána Conway. Langsdorf visszafordult az ajtóból.

- Köszönöm. - a kapitány bólintott és kilépett az ajtón. Conway még sokáig bámult kifejezéstelen arccal maga elé, gondolataiba mélyedve.

VÉGE

Nagy László (Lexandro) Budapest 1997. 11. 31.