At long last.

Múltkorában kezdtem újra, negyedik fejezetnek még nincs elég lekierőm nekiugrani. Elsőnek "végigszaladtam rajta" a maga 12 óráján, most már minden zugba benézek, igyekszem többfelé elmenni, beszélgetni, sunyi dolgokat visszatekerni. És most már Chloe oldalkocsija se vagyok, pláne úgy, hogy már tisztában vagyok a kimenetelek egy részével. Mennyivel másabb is így.

"Most kell szerénynek lenni, mert most van mire." --- "All dreams eventually disappear when the dreamers wake."

Lisa ezúttal túlélte?

Nincs más - csak egy szál gitár - szidom a rendszert - forradalmár. - Én vagyok egyedül 88 telén. (Auróra)

Csak el kell olvasni az SMS-eket.

[ Szerkesztve ]

"Most kell szerénynek lenni, mert most van mire." --- "All dreams eventually disappear when the dreamers wake."

Valljuk be, legalább az első végigjátszást nem szokta túlélni Lisa.

Nincs más - csak egy szál gitár - szidom a rendszert - forradalmár. - Én vagyok egyedül 88 telén. (Auróra)

Ahogy azt is el tudom képzelni, hogy első végigjátszásnál az Arcadia Bay ending pár, konzervatívabb emberkénél kiverte a biztosítékot - ugye, ha túl oldalkocsik vagyunk...

"Most kell szerénynek lenni, mert most van mire." --- "All dreams eventually disappear when the dreamers wake."

Az a befejezés úgy általában kicsap némi bizit. Főleg érzelmi téren. Bár az EP3 befejezése is bevisz egy kemény gyomrost.

--itt nincs spoiler tag, szóval ez alatt csak az olvassa, aki már végzett a játékkal--

Nem vagyok "Pricefield"-os Chloe fan, de mégis őt választottam, nem a várost. Egy kicsit furcsa így a játék vége, mert bár a jelek arra mutatnak, hogy az emberek az étteremben megúszták, de mégsem tudni biztosra.

A jelek szerint nem robbant fel az étterem (épek az üvegek is és nincs égés nyom), bár az időugrás miatt "másodjára" már nem voltunk ott, hogy megállítsuk a tüzet... Meg még lehetne sorolni.

*With great power comes great bullshit.

[ Szerkesztve ]

Nincs más - csak egy szál gitár - szidom a rendszert - forradalmár. - Én vagyok egyedül 88 telén. (Auróra)

Nagyon örülök hogy folytatják, és annak is hogy nem Max sztorijával, mivel ezt így érzem lezártnak.

SPOILER
Én a várost mentettem meg, egyszerűen nem értem azokat az embereket akik egy emberért oda áldoznak mindenkit. (pláne hogy nincs biztosíték hogy nem történik meg valami hasonló újra és újra amig Chloe meg nem hal).
Valahogy az ending is ütősebb, kerekebb így. Bár a chloe típusú emberek nem szimpatikusak nekem, a játék elérte hogy fájjon amikor hagyom meghalni. Annyi mindent tettem a semmiért, annyi szenvedés és keserűég van mindkét úton.
A padlóra dobott a game pedig nem vagyok emocionális típus.
Az meg külön valami beteg perverz humor hogy a játék minden fejezetében az arcomba nyomta előtte hogy Your choices matter vagy hogy this will have consequences.
Aha.

SPOILER OFF
A zeneválaszték is
10/10

[ Szerkesztve ]

Vulpes pilum mutat, non mores.

Nekem az LiS volt az első ilyen stílusú játék amit játszottam. Elég erős kezdés volt. Teljesen berántott, két napig le se tudtam tenni. A 3. epizód végén telefon hívtam fel haveromat és őrjöngve kérdezgettem tőle, hogy ezt most komolyan nekem kell eldönteni?! Nem mellesleg Ő ajánlotta a játékot.

SPOILER:

A végén én Chloe-t választottam. A karaktere nekem nagyon pozitív irányba fejlődött. Az elején önpusztító volt és mérhetetlenül önző. Attól a ponttól, amikor többszörösen visszautazunk az időben, hogy találkozzunk vele a parti előtt és elmondjuk neki(nálam legalábbis) hogy min mentünk keresztül, hogy megmentsük, teljesen megváltozott. Olyannyira, hogy a végén már Ő is azt mondja, hogy hagyjuk őt mert a város sokkal fontosabb. Nem. Nekem nem a város volt a fontosabb. Cserébe a végén, ugyan azt éreztem szerintem amit ők. Túlélték, de ott motoszkált bennük, hogy a város viszont nem. Aztán, hogy Warrenékkel mi lett a kávézóban, kiváló kérdés.

SPOILER VÉGE:

Imádtam a játékot, a stílus, a zene nagyon elkapott. A keresgélős mászkálós részeket nem élveztem annyira, mint a párbeszédeket. Bár én alapból nem az az ember vagyok, aki egy sandbox játékban is mindent felfedez. Szeretem ha magával sodor a sztori és azt pörgetem, ahogy csak lehet.

Így vagyok én is, hasonlóan gondolkodunk.

--Spoiler--
A 3. végén te meg tudtad tenni? Én nem.

Nincs más - csak egy szál gitár - szidom a rendszert - forradalmár. - Én vagyok egyedül 88 telén. (Auróra)

Régen vártam már játékot ennyire..
A régi karakterek azért hiányozni fognak, kíváncsi vagyok mit sikerül kikanyarítaniuk a dologból.

[ Szerkesztve ]