2019. július 18., csütörtök

Gyorskeresés

Ezt iszonyatosan eltalálták szerintem

Írta: | Kulcsszavak: bioshock . infinite . elizabeth . ost . yt

[ ÚJ BEJEGYZÉS ]

:)

Hozzászólások

(#1) core2


core2
(PH! kedvence)

"Songbird, Songbird see him fly,
drop the children from the sky,
when the young ones misbehave,
escorts children to their grave.
Never back-talk, never lie,
or he'll drop you from the sky!"

Izé, open.

[ Szerkesztve ]

Ascende superius

(#2) Crystalheart válasza core2 (#1) üzenetére


Crystalheart
(őstag)

A Bioshock első részének is veszett jó, pontosabban - szó szerint - hátborzongatóan jó zenéje volt. Ugyanaz a zeneszerző, természetesen.

(#3) core2 válasza Crystalheart (#2) üzenetére


core2
(PH! kedvence)

Igen-igen. :) Nagyon jó.
Van a játékkészítésnek egy átlagos irányvonala mostanában, meg vannak az ilyen alkotások mint például ez a széria. Ez igazából történetileg is nagyon jó, de nem csak azt kell figyelni, hanem a nagy egészet. Itt kezdődik a modern 21. századi művészet a játékiparban. Nagy hatással volt rám a sorozat. :)

Üdv. core2

Ascende superius

(#4) Crystalheart válasza core2 (#3) üzenetére


Crystalheart
(őstag)

Nem teljesen egyértelmű, hogy vajon nyolcadik művészeti ágról van-e szó. (A filmművészet a hetedik.) Bár tény, hogy elég újszerű. Ám a játékkészítők a filmművészet elemeit veszik át, filmes forgatókönyvírókat, filmrendezőket, filmzene-szerzőket, film-látványtervezőket stb. alkalmaznak, és ha mindezen művészi elemek jól összeállnak, akkor már nagyon el kell szúrniuk a programozóknak a játékmenetet, hogy ne álljon össze a dolog. Röviden tehát a mai játékok egy része maga is film, csak interaktív film. Amiért nyolcadik művészetnek tűnik, hogy bizonyos elemeiben sosem nyújthat olyat, mint egy valódi film, akárcsak ahogy a film sem azt nyújtja, mint egy festmény, és egy filmes háttérzene sem azt adja és nem is az a célja, mint egy önálló szimfónia, ÉS ez fordítva sem igaz, tehát a film és a a videojáték nem váltja ki egymást. Mégis, a játékok egyre közelebb kerülnek a filmművészethez, a filmművészek ma már a játékokban is megvalósíthatják bizonyos elképzeléseiket. Ez legkorábban a zene terén következett be, hiszen már akár másfél évtizede is készülnek olyan komoly szimfonikus művek játékokhoz is, mint akár filmekhez. Aztán eljött az az idő, amikor egyes renderelt cinematic videók művészi magasságokat értek el (Blizzard, főleg, ahol filmes és szinkronszínészek narrálták a szereplőket, Hollywoodot elérő színvonalon). Csak idő, és technológia kérdése volt, hogy mikor lesz alkalmas a játékon belül, valós időben is ezt a színvonalat hozni.

Ám épp ahogyan a filmek terén, itt sem minden alkotás magas színvonalú - de most már egyre több művészi értékkel bíró játék is létezik. Bízom benne, hogy egyszer minimum a cinematicokat is bevonják például az Oscar gálára, pláne hogy sok díjat nyert (vagy sok díjra jelölt, ez talán többet is számít) színészek is egyre többet szerepelnek bennük, akár a kinézetükkel is.

[ Szerkesztve ]

(#5) bullseye válasza Crystalheart (#4) üzenetére


bullseye
(PH! addikt)

Vagy talán azért 8. ág, mert közben megjelentek olyan játékok, ahol nincs klasszikus játékmenet, és filmes animáció sem, inkább a felfedezés, elgondolkodás a lényeg, ám interaktív környezetben. Journey, Kentucky Route Zero, Dear Esther, meg hasonlókról hallottam ilyeneket.

A Blizzard tényleg jó maradt, de már magyar csapat is gyárt olyan animációkat, hogy a fal adja a másikat.

'Micsoda nyűg" by Rest (FA Brotherhood) │ Szarkazmus valószínűsége: 70%

(#6) Иван válasza Crystalheart (#4) üzenetére


Иван
(őstag)

Nem hinném, hogy egy játék bármiféle művészeti értéket képviselne. Pontosabban mitől leszel tőle több, milyen értékeket közvetít feléd a dolog? Semmit. Szórakoztat.

Ugyan ez a gond az építészettel is. Az épületek is elsősorban a funkciójuk miatt vannak tartva.

In a coat of gold or a coat of red, a lion still has claws / and mine are long and sharp, my lord, as long and sharp as yours. / And so he spoke, and so he spoke, / that Lord of Castamere...

(#7) KYZRR


KYZRR
(őstag)

Nagyon szép. :K

Ha mar itt tartunk, akkor nekem eddig a Mirror's Edge nevu jetekban felhangzo, "puzzle" resz alatti renek tetszenek, kulonosen ez.

[ Szerkesztve ]

You can only die once, make sure it is worth it...

(#8) Crystalheart válasza Иван (#6) üzenetére


Crystalheart
(őstag)

A film is szórakoztat, az irodalom is, amellett, hogy természetesen tanítanak is, Mozart azonban színtisztán "csak" szórakoztatott, az építészetben egy neobarokk palota díszítései is "csak" szórakoztatnak. Minden művészet "csak" szórakoztat. Vagy nem értem, mire gondolsz. Ráadásul egy játék arra is képes lehet, amire egy film és az irodalom: lehet neki mondanivalója, premisszája, a művészi kivitelezés pedig eszköz, csatorna.

bullseye: Ezekből a Dear Esthert ismerem valamennyire, de ott is van történet. Ne csak klasszikus történetmesélésben gondolkodjunk, hiszen az irodalomban is van még a prózán belül is számos forma, a novellán belül is sok megközelítés. De egy játék művészi faktorát akkor is ugyanolyan szerepkörű művészek adják, mint egy filmét, és mindennek az alapja a forgatókönyv. Értelemszerűen több lehetséges út esetén nem annyira kötött, mint inkább szerteágazó forgatókönyv.

De mindettől függetlenül hívhatjuk akár nyolcadik művészetnek is, mondván, hogy az interaktivitás az új dimenzió, mégis közelebb áll az egész a filmművészethez komplexitásában és alkotóelemeiben, mint bármelyik másik művészetek egymáshoz.

[ Szerkesztve ]

(#9) Иван válasza Crystalheart (#8) üzenetére


Иван
(őstag)

Különböztessük meg már az irodalomban és a filmben is a "ponyvákat" a művészeti értékektől.

Mozarthoz: igen, ez is egy érdekes kérdés. Akkoriban az volt a "pop zene". Érdekes, hogy hogy lesz valamiből művészet, csak mert régi lesz.

De mindegy, nem akarok itt izélni, csak annyi, hogy oké, vannak jó játékok, igényesen megcsinálva, de azért művészi magasságokba ne emeljük már. Mert ezzel valahol az "igazi" (?) művekkel hasonlítjuk össze, ami nem jó.

In a coat of gold or a coat of red, a lion still has claws / and mine are long and sharp, my lord, as long and sharp as yours. / And so he spoke, and so he spoke, / that Lord of Castamere...

(#10) core2 válasza Crystalheart (#4) üzenetére


core2
(PH! kedvence)

Szia!

Igazából itt az átmeneten van a hangsúly, his nem húzható a kettő közt éles határ. Közben bullseye fórumtársammal is egyet kell értenem, mivel az említett játékoknak kisugárzásuk van ami igazából túlmutat az egyszerű szórakoztatáson, amit Иван említett. Egy jó irodalmi alkotást is lehet felületesen, felszinesen, azt csak átfutva olvasni, viszont el is lehet kapni a fonalat, s azzal egy teljesen újszerű világba csöppeni.

Itt is mint pl. egy versnél vagy egy jó könyvnél is az a lényeg szerintem, hogy mit közvetít feléd az alkotás, mit szűrsz le belőle. Az a jó, ha minél inkább mentes a kliséktől (mondjuk a Dear Esther óta sem sok olyannal találkozni :) )

Mondjuk Mozartot le popzenézni. Hát... :U

Иван: Most miért? Ahhoz nem kell művészi érzék, nem kell művésznek lenni hogy egy ilyen történetet ilyen zenei aláfestéssel összehozz? Ez is művészet csak már a meglévők keveredése a modern technikával. Szerintem.

Üdv. core2

Ascende superius

További hozzászólások megtekintése...
Copyright © 2000-2019 PROHARDVER Informatikai Kft.